92′ után ismét kis hazánkba látogatott a világ egyik legjobb rock bandája!Sokak örömére, és persze sokak bánatára. A jegyek pillanatok alatt elfogytak,ami nem is csoda. A teltház garantált volt, és ahogy sejtettük, a szomszédos országokból is tömegesen érkeztek a banda fanatikus rajongói.
El is érkezett a nap,és izgatottan vártuk a percet, hogy megnyíljanak a kapuk,és beléphessünk. a paradicsomba. Több ezer ember várakozott türelmesen a bejárat előtt,és közben ordítva üvöltötték a T.N.T. és a Thunderstruck refrénjeit,és persze a kettő között ütemes AC-DC ordítások hangzottak fel.
Hirtelen örjöngésbe kezdett a tömeg,ami a kapukhoz közeledő biztonsági őröknek szólt.A hatalmas sikert learatva megnyitották a “mennyek kapuit” és elkezdték beengedni a türelmesen várakozó rajongókat.
A kapukon túljutva az árusok már várták a tömeget,és a rockbanda relikviáit árulták.Megtalálható volt ott a villogó szarvaktól a cd lemezekig minden.Persze a szervezőség egy apró dolgot felejtett el,mégpedig dohányzó helyet kijelölni! Az élelmes rockerek feltalálták magukat,és egy “Dohányozni tilos!” tábla mellett,ami a főbejáratnál helyezkedett el, tömeges pöfékelésbe kezdtek.
Mi is csatlakoztunk a füstölgő tömeghez, majd elindultunk megkeresni a helyet, ahová a jegyünk szólt.(Mert sajnos csak ülő hely volt!)
A koncert pontban 20:00-kor kezdődött, amit a The Answer nevű vendégzenekar indított. Zenéjük megtévesztésig hasonlít az AC/DC zenei világához. Fel lehet fedezni néhol egy-egy ismerős riffet,viszont az énekes orbitális fejhangja kicsit már már ingerli az ember agyát.
A színpadi mozgása a Kopaszkutya című filmből ismert Hobó mozdulatokat idézte.A felállásuk szerintem el bírna még egy gitárost, mert a szólógitár inkább a ritmusgitár szerepét tölti be,és néhol az ember hiányol egy kis szólóval megfűszerezett részt.
A közönség viszont pozitívan fogadta őket,és a zenéjük is jó hangzású,bár az erősítésnél kicsit megijedtünk. Amennyiben ilyen marad,akkor érdekes lessz a koncert! Kb. 40 perc után elköszöntek, és már tudtuk,hogy hamarosan jönnek a sokak által Isteneknek tartott zenekar tagjai.
Az átállás kicsit hosszúra sikerült,mert az AC/DC 21:00-kor kezdett,és addig egy kis bluesos-jazzes zene szólt,ami kicsit álmosító volt. Közben a színpadot figyelve kicsit kérdően néztem, hogy se egy ágyú,se harang, csak a dobszerkó,és a hangfalak láthatóak! De ekkor már kezdett megtelni a küzdőtér is, ami két részből állt, mivel kordonnal az első harmada le volt zárva. Hogy oda kik mehettek,az rejtély,de mivel állítólag a banda foglalt le külön jegyeket, ezért arra gondoltunk,hogy a fanatikus rajongóknak lett lezárva a terület.
Majd hirtelen lekapcsolták a fényeket,és elkezdődött a várva várt pillanat!
Az óriási színpad közepén egy hatalmas kivetítőn,ami LCD tévéminőséget is megszégyenítette, elindult egy animációs film. Egy gőzmozdony robogott hatalmas sebességgel,oldalán AC/DC felirat,és a mozdonyszám természetesen 666-os. Angus Young ördögi mivoltjában a szenet lapátolja,és még nagyobb tempót diktál. A mozdony mögött a kocsikban a rajongók örjöngenek,és az utolsó kocsiban Brian Johnson egyedül csukott szemmel ül, majd egy hölgy rajongó feje is felbukkan az énekes felől.(Hogy mit csinálhattak,az mindenkinek a képzeletére van bízva!)De a vonat robog tovább,és Angus mesternél is megjelenik két hölgy,akik igen csak szegényesen,de természetesen AC/DC feliratú ruhákban vannak öltözve.
Mint utóbb kiderül, szegény gitárosunkat megkötözve akarják megállítani a vonatot,ami a fékkar eltörése után lehetetlen feladattá válik,és kiugranak a vonatból.Közben a mester kiszabadul a kötél szorításából,és a vonat lépcsőjére kiállva,gitárjával a kezében nézi,ahogy közeledik a végállomás.Majd egy kép, hogy a sínek le vannak zárva,és a vonat ördögi tempóval ütközik.Ekkor hatalmas robbanás,fényeffektek,és szinte semmit nem látva felhangzik a Rock n’ Roll Train! A zene hihetetlen minőségű erősítéssel üvölt,a tömeg örjöng,majd a fények halványulásában megjelennek az AC/DC tagjai.Közben a kivetítőt két oldalra húzzák,és a színpadon hirtelen megjelenik a filmből megismert gőzmozdony! Élőben!
Volt,ahol csak a közönséget,és a zenekar tagjait mutatták, de volt olyan is, ahol a klippet vetítették.(War Machine) Na persze nem kis örömömre leereszkedett a fények közül az a bizonyos harang,és felcsendült az egyik nagy kedvencem, a Hells Bells is, de akár említhetném a Whole Lotta Rosie-t is,ahol a mozdonyon megjelent egy gigantikus méretű fehérneműs hölgy AC/DC tetkóval!
Szóval az effektek nagyon rendben voltak,és a zenei repertoár is kielégítette a rajongók táborát.
Hamarosan következett a koncert “utolsó” száma – Let there be Rock – , ahol Angus mester hátonpörgésétől a rajongói tábor fölé emelkedéséig mindent előfordult!Iszonyat volt,amit a színpadon művelt,de ez már Tőle minden koncerten szinte megszokott.Elkápráztatta a közönséget,és mindenki tombolt! Majd sajnos elérkezett a nem várt pillanat, amikor is elbúcsúztak a rajongóktól! Ekkor még mindenki tudta,hogy ez még nem a vég, és hatalmas ováció,füttykoncert és éljenzés közepette a színpad alól vörös fényben úszva kiemelkedett a mi kedvenc gitárosunk,és megszólalt a Highway To Hell!
Ezek után elő kerültek az ágyúk is,és a következő számot örjöngés és ágyúdörgés mellett lenyomva végleg elhagyták a színpadot!
Egy ideig még mindenki reménykedett,hogy talán még vissza jönnek,de a technikuson kívül(aki hatalmas tapsot kapott a színpadra lépésekor),a banda tagjai közül már senk nem jelent meg!
Ezek után megrohamoztuk a kijáratot,és boldogan hagytuk el az aréna kapuit, hiszen végre élőben láthattuk a kedvenc rockbandánkat! A tömegből kiszűrődő beszélgetéseket hallgatva mindenki a hozzá legközelebb álló élményét mesélte a mellette állónak, amivel mi is így voltunk!
Én viszont most, több mint 2 óra után Veletek is szerettem volna egy kis szösszenetet megosztani, ami csak töredéke az élményeimnek,de remélem,hogy aki nem lehetett ott,egy kis betekintést nyerhetett általam! Amit viszont biztos megfogadok,az az,hogy soha többet nem megyek olyan koncertre, ahol ülnöm kell,mert a lábaimat alig bírtam visszafogni!
Tshővázas: Gubi
ui:
Az előzenekarként fellépő ír The Answer zenekar meglehetősen megijesztett minket a koncert elején. Zenéjük letagadhatatlanul Led Zeppelin gyökerekbe kapaszkodva próbált utat törni a hallójárataink irányába több -kevesebb sikerrel. Nálam inkább kevesebbel, mivel ha Led Zeppelint akarok hallgatni akkor előveszem az ő lemezeiket.
A hangzás siralmas volt, a két gitár egy kásás masszát alkotott, ami csak néha tudott előtörni a dobok huppogása mögül. Nagyon hiányzik számomra egy szólógitár ebből a csapatből, de tudom hogy nem nekem zenélnek, és sosem lesznek a kedvenceim. Legfájóbb pont az énekes iszonyatos fejhangja volt, ami szó szerint idegesítően bántotta a fülemet, ennek ellenére mégis masszív álmosságot generált bennem.
Szerencsére az AC/DC berobbanása kiverte az közelgő alvásrohamot a szememből.
Iszonyatos enegriával és lendülettel tolták végig a koncertet, némi pihenőt csak Angus mester szólói alatt hagyva maguknak. Szomorúan kellett tapasztanom, hogy az elmult 20 év nem csak a “normál” embereken hanem még az AC/DC tagjain is komoly nyomokat hagyott. A legifatalabb tag Angus is már 54 éves, Brian Johnson pedig már 62 !
Az idő múlása, csupán a ráncaikon, illetve Angus hajkoronáján követhető nyomon, szerencsére a zenéjükön, és a szinpadi produkción nem vehető észre. Két darab, közel 10 méter magas dvd-t megszégyenítő képminsőggel rendelkező kivetítőn követhette nyomon az eseményeket aki túl messze kerül a színpadtól. A csúcspontot számomra személyes kedvencem, a Let there be Rock jelentette, amelyet Angus szólói emeltek égi magasságokba, és már szinte vártam hogy mikor bukkan fel a porondon Bon Scott reverendában, hogy ezt a nótát ő fejezze be, mint ahogy neki is készült egykoron. Nem vagyok megrögzött AC/DC fan, de ezek a pillantok könnyeket csaltak a szemem sarkába. Még most is a hideg futkos a hátam, amikor rágondolok. A két óra olyan gyorsan pörgött le, hogy szinte fel sem foghattuk, és máris vége lett az előadásnak. Aki ott volt, egy életre szóló élménnyel gazdagodott, és talán kicsit könnyebben viseli a hétköznapok szürkeségét egy darabig, hiszen egy újabb etalonnal gyarapodott a maradandó élményei száma. Nem vagyok benne biztos, hogy mostanában megfordulnak náluk a Rock Istenek, sőt ha kissé pesszimistán néznénk a jövőt, lehet hogy nem látjuk már Őket élőben itthon. Nem mai gyerekek, és ha megint ennyi időnek kellene eltellnie, hogy erre járjanak, valószínű hogy már csak egy gyönyörű emlék lenne az AC/DC a fejünkben.
Szerencsére most itt voltak, és ezt a tökéletes koncertet már nem veheti el tőlünk senki. Köszönjük!
Gjoe (az ui.-t)
