Az írországi Killarney-ben lévő otthonában 57 éves korában hunyt el Mark Lanegan énekes-zenész-dalszerző, aki négyszer is fellépett hazánkban, az A38 Hajón már törzsvendégnek számított. A grunge egyik alapító atyja, a Screaming Treesből, a The Gutter Twinsből és persze a Queens of the Stone Age-ből is ismert énekes-dalszerző február 22-én reggel halt meg írországi otthonában.

Mark William Lanegan halálhíréről saját Twitter-oldalán tájékoztatták a nyilvánosságot. A Twitter-bejegyzésből kiderül, hogy a grunge-ikon Lanegan kedd reggel az írországi Killarney-ben lévő otthonában hunyt el. A sokak által szeretett 57 éves énekes-dalszerzőt felesége, Shelley gyászolja. Halálának körülményeiről egyelőre nincsenek információk, a család kéri, hogy ebben a nehéz időszakban tartsák tiszteletben a privát szférájukat.

Az amerikai énekes 1964-ben, a Washington állambeli Ellensburgben született és nőtt fel, túlélte a Coviddal vívott csatáját, ami miatt 2021-ben hónapokig kómában volt. Devil in a Coma című memoárjában, amely tavaly decemberben jelent meg, részletezi halálközeli élményét, beleértve a Covid okozta megpróbáltatásokat és a hosszú és fájdalmas kórházi tartózkodást, amit visszatérő hallucinációk jellemeztek – írja a Guardian.

Lanegan az elmúlt időszakban komoly egészségügyi problémákkal küzdött. 2021 elején egy nap arra ébredt, hogy elvesztette a hallását, és miután felkelt, megszédült, leesett az írországi házuk lépcsőin, és eltörtek a bordái, a gerince megzúzódott. Két napig feküdt ott, mert nem tudott mozdulni, és a felesége se tudta megmozdítani őt, kórházba pedig nem akart menni, de a feleség, Shelley Brien végül a tudta nélkül kihívta a mentőket. Mint kiderült, súlyos koronavírus-fertőzése volt. Három hónapot töltött a kórházban, ebből egy hónapig mesterséges kómában volt, vesedialízist is kapott. Az orvosok gégemetszést akartak végezni rajta, de a felesége nem engedte, mert az állítólag visszavonhatatlanul megváltoztatta volna a hangját. A kórházban végig hallucinációk, rémálmok gyötörték, betegségének kálváriáját a 2021 végén megjelent, Devil In A Coma című könyvében írta meg (a Guardianen elolvasható belőle egy részlet), ami alig egy évvel követte a 2020-as, Sing Backwards and Weeps című, brutálisan őszinte önéletrajzát. Utóbbiban arról is vallott, hogy 12 éves korára már „megrögzött szerencsejátékos, kezdő alkoholista, tolvaj és pornófüggő” volt.

Mark Lanegan annak idején Kurt Cobain, a grunge műfaj legfontosabb figurájának közeli barátja volt. 1985-ben alapította a Screaming Trees zenekart a gitáros Gary Lee Connerrel, a basszusgitáros Van Connerrel és a dobos Mark Pickerellel. A grunge műfaj egyik alapzenekaraként működtek, első lemezük 1986-ban jelent meg, a legnépszerűbb albumuk pedig az 1992-es Sweet Oblivion című korong volt, amelyből több százezer példány kelt el. 2000-ig összesen nyolc nagylemezt adott ki a grunge előfutárának tartott Screaming Trees frontembereként, az első nagykiadós ’Uncle Anesthesia’-nak Chris Cornell (Soundgarden, Audioslave) volt a producere 1991-ben. Seattle-hez közeli születése révén, zaklatott gyerekkora után teljesen belekeveredett a grunge hőskorába, még bőven azelőtt, mielőtt ezt a szót bárki kitalálta volna. Zenélt szinte mindenkivel, akit ma a műfaj nagyjai közé sorolnak.




Közben elindította szólókarrierjét is – 12 saját albumot adott ki pályafutása során –, a debütáló ’The Winding Sheet’-en a Nirvana kétharmada is vendégszerepelt Kurt Cobain és Krist Novoselic személyében. Érdekesség, hogy a Nirvana a legendává vált 1993-as ’MTV Unplugged In New York’ koncertjének záróaktusaként a zenekar kedvencének nevezve tisztelgett előtte a Where Did You Sleep Last Night című dalának eljátszásával.




Lanegan négy évig a Queens Of The Stone Age egyik énekese és billentyűse volt, 5 albumon is ott van a kézjegye. 1990 és 2020 között 12 szólóalbumot is megjelentetett, melyek közül az utolsó a Covid-fertőzése előtt jött ki, Straight Songs of Sorrow címmel. Számos együttműködése volt, ilyen a Greg Dullival indított The Gutter Twins, de dolgozott például a Mad Season zenekarral is. Utolsó munkáinak egyike a Manic Street Preachers együttessel volt, amelynek a 2021-es The Ultra Vivid Lament című albumán működött közre.

Az énekesről az is köztudott, hogy az 1990-es és a 2000-es években nyíltan felvállalta, hogy drogfüggőséggel és alkoholizmussal küzd. 1996-ban és 2007-ben rehabilitáción is volt. A függőségét végül sikerült leküzdenie, a halálát megelőző évtizedben tiszta volt. Lanegan többször járt hazánkban is, utoljára 2019 novemberében.