Nick Duerden, a brit The Independent-től nemrég interjút szervezett a legendás MOTÖRHEAD frontember Lemmy Kilmister-rel. Itt olvashattok néhány részletet a beszélgetésből:

A halandóságról:

Lemmy: “A húszas éveidben azt hiszed, halhatatlan vagy, harmincon túl reméled, a negyvenes éveidben már csak imádkozol, hogy ne fájjon nagyon. És mire eléred az én koromat, meg leszel győződve róla, hogy ott vár a következő saroknál. Sokat gondolok-e a halálra? Nehéz nem gondolni rá, ha 65 vagy…”

„Ha előbb, utóbb meghalok, elégedett leszek azzal, amit tettem. Jó életem volt. Körbejártam a világot, találkoztam mindenféle emberrel. Megnevettettem az embereket. Mindenféle színű, alakú, vallású, meggyőződésű pipit megdugtam. Sok időt elvettem a rock’n’rolltól, és a rock’n’roll is sok időt elvett tőlem. Ennek meg lesz a hatása.”

A nyugdíjba vonulás lehetőségéről:

Lemmy: “Nem látod, mi történik, ugye? Ez az, ahogy az életem mindig is zajlott, egy turné busz hátuljában valahol, egy csaj a combomon, akit soha nem láttam azelőtt, és aki reggelre el fog tűnni. Így élek. Ez illik hozzám”

A nőkről:

Lemmy: “A csajok mindig nagyon nagy szerepet töltöttek be az életemben. Minden nyáron, ezek a családok eljöttek olyan helyekről, mint Manchester nyaralni. Egy hétre jöttek, és a lányaik mindig készek voltak jól érezni magukat. Sok időmet lefoglalták„

A ’Heavy metal’ banda címkéről::

Lemmy: “Nem heavy metal voltunk, hanem egy rock ‘n’ roll együttes. Most is azok vagyunk. Mindig mindenki heavy metal bandaként emleget, akkor is, ha én mást mondok. Miért nem figyelnek az emberek?”

A végtelen hódításról, mialatt a szerelmet kereste:

Lemmy: “Nem ezt teszi mindenki? Pedig szerelmesnek lenni szörnyű. Bolonddá tesz, olyan dolgokat teszel, mint egy idióta. És ez borzasztó kínlódás. Úgy végzed, hogy éjszaka elsétálsz a házuk előtt, és vágyakozva nézel fel az ablakra… Ki akar így élni?

Arról, hogy összetörték-e a szívét:

Lemmy: “Oh, sokszor. A nők mindig elhagytak azért, amit nem követtem el. Aztán semmi nem változtat meg úgy egy kapcsolatot, mint az elkötelezettség. Ha összeköltözöl valakivel, elveszted az összes tiszteletet iránta. Minden csak piszkos bugyik a törölköző tartón, horkolás és fingás. Vonzó ez számodra? Mert számomra nem. Mikor először elkezdesz randizni valakivel, minden arról szól, hogy a legjobbat nyújtsd, és a kezdeti varázsról. Én soha nem akartam, hogy elmúljon a varázs.”

Az egyedül élésről a két szobás nyugat-hollywoodi lakásában:

Lemmy: “És akkor? Mindig is egyedül éltem. Egyedül nőttem fel. Így szeretem. Még amikor 10000 ember vesz körül egy arénában, akkor is egyedül vagyok a fejemben. Ez egy elmeállapot, nem?”

Scottyról, az egy szem különleges barátjáról, akivel gyakran összejár inni a nyugat-hollywoodi hírhedt Rainbowba:

Lemmy: “De ez nem fog sokáig tartani. [Scotty el van jegyezve] És így ez el fogja őt vinni – legalábbis néhány évre biztos, amíg az újdonság elmúlik. He-he.” Arról, hogy fontolóra venne-e egy valóság-showban való szereplést:

Lemmy: “Nem, nem vennék. Nem tetszett, amit Ozzy-val műveltek abban a showban. Úgy állították be, mint egy áldozatot.”

Arról, hogy egy lelkes náci relikvia gyűjtő jó néhány éve:

Lemmy: “Nézd, ahogy mindig is mondtam, arról nem én tehetek, hogy mindig a rossz fiúknak voltak a legjobb cuccaik. De az, hogy náci emlékeket gyűjtök, nem jelenti azt, hogy fasiszta vagy skinhead lennék. Nem vagyok. Csak tetszett a jelvény. És engedd meg, hogy elmondjam, azok az emberek, akik gyűjtik ezeket a dolgokat, szintén nem csőcselék. Diplomások, orvosok, professzorok. Mindig is tetszett egy jó egyenruha, és ha végig nézed a történelmet, mindig a rossz fiúk öltöztek a legjobban. Napoleon, a szövetségesek, a nácik. Ha nekünk lenne jó egyenruhánk, azokat is gyűjteném. De mi van a brit hadseregnek? Khaki. Amitől úgy néznek ki, mint a mocsári békák.

Az eredeti interjút a The Independent. Honlapján olvashatod.