Miután elképesztő élményeket éltem át tavaly a HAIL!, a Transatlantic, és az Avenged Sevenfold társaságában, sajnos arra a következtetésre jutottam, hogy sokkal jobban érzem magam ezekben a bandákban, mint egy ideje a Dream Theaterben.
Kérem, ne értsen félre senki, nagyon szeretem a DRAM THEATER-es srácokat, és hihetetlenül mély, hosszú barátság köt össze minket, de azt hiszem, hogy most nagy szükség van egy kis szünetre.
A Dream Theater mindig az én gyerekem marad, 1985 óta tápláltam, minden egyes nap, és minden pillanatban, a hét minden napján, és az év minden percében. Ennek ellenére úgy éreztem, hogy a Dream Theater „gépezet” kezd megfojtani, és szükség van a szünetre, hogy a banda többi tagjával megmaradhasson a jó kapcsolat, és a zenekar jövője se kerülhessen veszélybe. 20 éve benne vagyok egy végtelen írási/rögzítés/koncertezési ciklusban, ami minden szempontból szünet nélkül kitöltötte az életem. Reméltem, hogy a zenekar is egyetért velem abban, hogy szükséges ez a szünet, az energiák feltöltésére, és magunk megmentésére…
Sajnos a zenekar nem értett egyet a döntésemmel, hogy csak egy kis szünetről legyen szó, úgy döntöttek, hogy végleg nélkülem fogják folytatni. Eredeti szándékommal szemben, fejajánlottam, hogy 2011-ben beugróként besegítek, de elutasították.
Bár még belegondolni is fájdalmas, Dream Theater Mike Portnoy nélkül (apám nevezte el a bandát), de nem akarom az útjukat állni. Ezért úgy döntöttem, hogy meghozom ezt az áldozatot, és végleg kiszállok a csapatból, hogy tovább mehessenek az úton, amit választottak.
Furcsa, hogy most olvastam egy nem régi interjút, amiben azt nyilatkoztam a Dream Theater jövőjéről, hogy kövesd a szíved és legyél hű magadhoz. Sajnos azt kell mondanom, hogy most a Dream Theater különösebben nincs a szívemben, és anélkül nem éreztem, hogy ott maradhatnék tovább.
A zenekarnak a legjobbakat kívánom és remélem, hogy a zene, amit létrehoztunk az elmúlt negyed században sok rajongónak okozott örömet. Büszke vagyok minden albumra, minden dalra, és minden koncertre, amiben részt vettem.
Sajnálom a csalódott rajongókat szerte a világon, én tényleg megpróbáltam megmenteni a helyzetet, de ez lett belőle. Én csak egy kis szünetet szerettem volna, de zenekar nem ment ebbe bele. Nem volt más lehetőség.
A Dream Theater rajongók a legnagyobbak a világon, mindig mellettem voltak, amikor szükség volt rájuk. Remélem, hogy a további zenei utamon is elkísérnek, bárhova is vezessen az út.
