2 éves fennállását ünnepelte a legfiatalabb Iron Maiden tribute banda június első hétvégéjén az Őrült Hölgy színpadán. Sajnos azonban a srácoknak nem egészen úgy jöttek össze a dolgok, ahogyan tervezték. Az előzenekarok lemondták, a helyükbe lépő meglepetészenekar sem tudott eljönni, és a most már csak ex-énekes Táborosi Márk is kénytelen volt kihagyni a fellépést, pedig ez lett volna a búcsúkoncertje. A mikrofonok mögött mostantól az ex-Wisdomos Nahit láthatjuk majd. Minden nehézség ellenére azonban remek hangulatú bulit hoztak össze a maroknyi, ám annál lelkesebb közönség nagy örömére.
A Doctor doctor intro után rögtön az egyik legnagyobb slágerrel, a Number of the beast-tel nyitottak, amit a Trooper követett. Természetesen nem maradhatott le Nahiról a vörös katonai kabát és a kezéből az angol zászló. A zenekar minden ilyen részletre nagy figyelmet fordított, ahogy az egy igazi tribute bandához illik. A Brave New World és a The Evil That Men Do kettőse után a színpadra hívtak, hogy a Wasted Yearst én énekeljem. Más billentyűzetére vár, hogy erről véleményt mondjanak, én hihetetlen jól éreztem magam és a visszajelzésekből ítélve a közönség is. Köszi srácok! Miután Nahi újra birtokba vette a mikrofont a Stranger In A Strange Landre, a Revelationsre és a Blaze Bayley-féle Lord of the Fliesra headbangelhettünk, amire nem volt panasz. 
A For the Greater Good Of God kisebb fennakadást okozott, mert Nahinak nem volt ideje megtanulni a szöveget, ez a dal Márkra várt volna. Mindenesetre nem ugrották át a nótát, instrumentális változatban játszották el, miután a közönségből sem akadt jelentkező, hogy elénekelje. Le a kalappal, hogy vették az akadályt és nem léptek vissza. Ezután sokkal gördülékenyebben belevágtak a 2 minutes to midnightba és a Powerslavebe, amiben a korábbi gitáros, Hangódi Csaba művelt csodát a 6 húroson. Az elmaradhatatlan The Clairvoyant után a kissé nyugisabb Afraid To Shoot Strangers következett, amit nagyon hangulatossá tett, hogy Tomi, Nahi és Csati a dobemelvény szélén ülve kezdett bele a dalba. A No Prayer For The Dying és a Holy Smoke –amiben a később Eddieként a színpadra lépő Jeckel Dániel gitározott Marci helyett- után az Iron Maiden akkordjai csendültek fel és végre előkerült Eddie is, hogy egyszerre riogassa a közönséget és a zenekar tagjait. Visszatapsolás után az est fénypontja következett számomra.
Ha annyit mondok, hogy akusztikus gitárokkal, a srácok székeken, míg Nahi a dob előtt ülve kezdett bele a következő dalba, akkor minden Maiden rajongó rájöhetett, hogy a Journeymannel tértek vissza. Még a kissé hiányos szövegtudás sem rontotta el a hangulatot, amit a zenekar varázsolt a színpadra. Minden elismerésem! Az ezt követő Fear Of The Darknál Murphy remekül időzített, a szólónál elszállt a világítástechnika, így szinte teljes sötétségben játszották végig a számot. A Hallowed Be Thy Name elejére már orvosolták a hibát, így az utolsó dalt probléma nélkül adták elő. Hivatalosan az Out Of The Silent Planettel zárták volna az estét, de a rajongók unszolására elhangzott a Run to the hills a ráadás ráadásaként, amit természetesen a közönség teli torokból énekelt végig.
Mindent összegezve remek bulit hozott össze az Up the Irons, színpadi látványban sem volt hiány. Ház Tomi és Kaczvinszky Zsolt mindig kitaláltak valamit amivel szórakoztathatják a megjelenteket, Nahi is végig kézben tartotta a bulit igazi frontemberhez méltóan. Marci a már megszokott higgadtsággal játszott, Csati bevetett néhány Steve Harrises megmozdulást, Tomi a dobok mögött hibátlan volt és Szög szintis teljesítménye sem hagyott maga után semmi kivetnivalót. Szóval fiúk gratulálok, azt hiszem mindenki nevében köszönöm a koncertet és BOLDOG SZÜLINAPOT!
