Megérkezvén az objektumba gyors bemutatkozás a fiúknak, akik borzasztóan kedvesek voltak és közvetlenek. Nem sok idő jutott a csacsogásra, ugyanis a két előzenekar miatt korai kezdés volt.
Elsőként a Rocken Dogs lépett a színpadra, mint utóbb megvilágosodtam ezeket a srácokat volt szerencsém látni korábban egy rendezvényen, ahol meg is lepődtem, mert borzasztóan jól szóltak( nem most), és fiatal koruk ellenére egy egészen összeszokott kis bagázsnak tűnik. Laza, sallangmentes, egyszerű rákenrollt tolnak a srácok. Amit én hiányoltam a produkcióból az a kommunikáció a közönség felé, ugyanis Berkét kivéve senki nem mosolygott vagy csak nézett a közönség irányába, maximum egymásra. A koncert után eme észrevételt jeleztem is a fiúknak, mint kiderült most az volt a probléma, hogy sem egymásból sem magukból nem hallottak semmit így szegeződtek a tekintetek a hangszerekre. Ezt el is kellett higgyem nekik, ugyanis az hagyján, hogy ők nem hallottak semmit nekünk viszont iszonyatos gerjedésben, sípolásban, borzasztó hangzásban volt részünk.
A következő banda, akik a deszkákra pattantak egy rövid átszerelés után, a Jim Fizz volt. A Jim Fizz nagyrészt az ex-Chat Noir legénységéből verbuválódott banda, kiegészítve néhány „külsőssel”. A bandát 2009 őszén hívta életre: Silvi, Zakky, Lipy másik három tagot maguk mellé állítva. Így jött még egy másik ex-Chat Noiros: Dime, Laca a Patriótából, és Stula a Grazy Gránátból. A Jim Fizz a szokásos lendülettel kezdett a műsorba, de a hangzás sajnos olyan siralmas volt, hogy gyakorlatilag élvezhetetlenné tette bulit. A koncertjük zömét feldolgozások, illetve Chat noir dalok tették ki, de ha jól hallottuk kintről (sajnos egy idő után a hangzás kiüldözött), akkor egy Piros 19 is elhangzott a Romeótól. Emellett végre egy új, saját dalt is hallhatott a közönség, a csapat készülő anyagáról.
Amíg a siralmas hangosítás kínjait igyekeztünk sörbe fojtani a pultot támasztva, szépen lassan kezdtek elszivárogni a Rómeós fiúk egyenként. Sancho, Ríkó, is eltűnt majd legvégül Koppányért jöttek, hogy menni kéne a színpadra. Igen, tudom, Ermit nem említettem, de a ő koncert előtt ki sem mászott az öltözőből. Közben szépen, diszkréten, lábujjhegyen elkezdtem kereszteket dobálni, hogy add uram, hogy a hangtechnikus felébredjen álmából és biztos ami biztos, könyörgőre fogtam a helyi erőnél, hogy legyen olyan tündér és mentsen meg maradandó agy – , és egy 8 napon túl gyógyuló halláskárosodástól. Az akció nagyjából bejött, de mivel nem óhajtotta újra előröl kezdeni a potik tologatását, így csak valamivel lett jobb a történet.
Hiába lett tele a koncerthelyiség és tettek meg a fiúk mindent a szórakozásunk érdekében, akár merre néztem mindenhol láttam néhány enyhén rángó arcot. Persze voltak, akiket ez sem zavart és iszonyatos tombolást rendeztek az első sorokban és be kell vallanom én is valamelyik hátsóban, mert nem lehetett kibírni, hogy az ember ne mozgassa az alkatrészeit és ne énekelje azokat a kedvenceket, amiket jövet-menet hallgat, mert majd pont ezek nem lesznek a telóra rátöltve mi? Mutatom:
Te kibírtad volna? Ne tiltakozz, …., mondhatsz bármit, ………, akkor sem bírtad volna ki!
A színpadi jelenlét nagyon rendben volt nem tudtál máshová figyelni, nem csak mi tomboltunk, hanem a fiúk is. Lett is melegük rendesen, Koppányról folyt a víz, Ermi vetkőzött vagy a kalapját kereste, mert az folyton elrepült valamerre úgy kellett 5 percenként összevadászni valamelyik sarokból, de Sancho és Rikó is rendesen odatette magát. Tudom ez alapból is elvárható olyantól aki arra adja a fejét, hogy felpattan a világot jelentő deszkákra, de iszonyat zavaró lehetet, ha látja egynémely arcon, hogy katasztrofális a hangzás. Koppányék mindent megpróbáltak. Volt mikrofon csere, és számonként a hangosító előbb finomabb, majd egyre határozottabb nógatása, de meglehetősen eredménytelenül. Nagy riszpekt a srácoknak, hogy végig küzdötték a koncertet, és a közönségnek szintén, a töretlen lelkesedésért.
Ez volt tehát a tavaszi turnétemető. Nem kell betojni, – annak, aki nem volt ott – nincs vége a dalnak, mert alig kell csak párat aludni, és ilyen olyan fesztiválokon simán meg lehet lesni a bandát.
Sajnos a hangosítás, ez alkalommal kritikán alulira sikerült, amiről a bandák ugyan nem tehettek, de mégis ők itták meg a levét a közönséggel együtt. Az időpontválasztás sem volt túl szerencsés, egyrészt, alig két hónapja jártak Koppányék a Rocktogonban, másrészt, pedig a KISS koncert is erre a napra esett.
Hazaindulás előtt történt sajnos egy kellemetlen esemény, amikor is megjelent egy egyenruhás, és valaki az önkormányzattól, majd másnap levélben megkaptam a különös látogatás végeredményét, íme:
Kedves Barátaink!
Bizonyára sokatokat megdöbbentett a tegnapi esemény – minket is felháborít, hogy az önkormányzat be akarja záratni a Rocktogont!
Ezért kérünk mindenkit hogy az ideiglenesen …tovább >korlátozott nyitva tartás (01:00) ellenére gyertek le minél többen a mai bulira és aláírásotokkal támogassatok minket – ne hagyjátok, hogy tönkretegyék 20 év munkáját, mely alatt közel több ezer koncert és több tízezer látogató bizonyította, hogy Budapestnek kell a ROCK és a ROCKTOGON!
Nem fogjuk hagyni, hogy ezt elvegyék tőlünk, de ehhez rátok is szükségünk van!
Számítunk Rátok! Köszönjük!
