Mit is mondhatnék… Egy újabb remake, most épp az 1981-es Titánok Harca volt az áldozat. Pontosabban, inkább az a filmrajongó, aki hozzám hasonlóan a moziban szenvedte végig ezt a két órát. Kegyes leszek, kivételesen nem teszem közzé a rendező nevét, sőt még a szereplők is letagadhatják magukat, erre pedig minden okuk megvan.
Igen, voltak egészen jó jelenetek… Néhány akciójelenet igazán szépre sikerült, még a koreográfiával sem volt semmi baj. Azt mondják, ezt a filmet igyekeztek kiegyensúlyozni, a történet és a hentelés mérlegén, de ez csak a szokásos kamu, ugyanis pont ezzel az „egyensúllyal” tették tönkre a filmet. Ezzel is.
A film felvezetése és az alaphelyzet feltárása átgondolatlan, bugyuta és összecsapott, ez azonnal mellbe vágta mindazokat, akik a moziban ültek. Olyan érzése volt az embernek, mintha a stáb nem tudta volna, hogyan kell elkezdeni egy produkciót. Ötlettelen és üres párbeszédek sorozata, összefüggéstelen történeti szálak, néhány kegyetlenül elbaltázott vágással. Azt hiszem, ezzel mindent el is mondtam, amit a készítők munkájáról tudni kell.
A következő pont, amin elbukik a film, az a rettenetesen pocsék színészi játék. Ralph Fiennes, aki a gonosz Hádész szerepét „játszotta” a teljesítményéért golyót érdemelne. Liam Neeson aki Zeusz szerepében tetszelgett, szintén követné kollégáját a másvilágra, ha nem zsűri, hanem sortűzbizottság értékelte volna az alakításokat. Egyetlen mentsége lehet a színészi gárdának, mégpedig az, hogy a karaktereik annyira bugyutára íródtak, amennyire csak lehet. Még a Bombák Földjén karakterei is százszor színesebb és jobb személyiséggel rendelkeztek, mint az „istenségek”. A film közepén azon kaptam magam, hogy a két harc 
közti jelenetek könyörögnek hozzánk, hogy ugyan már tekerjünk, nézzük inkább a csatát. Lapos, összecsapott, kidolgozatlan. Ezekkel a jelzőkkel illetném mindazon képkockákat, ahol a kardok a hüvelyükben maradtak.
Lehetne még mesélni a rosszabbnál-rosszabb pillanatokról, de inkább térjünk rá az összegzésre. A film legnagyobb hibája, hogy nincs benne egyetlen tökösre sikerült monológ vagy párbeszéd, ehelyett abszolút-klisékkel és innen-onnan lopott ötletekkel igyekeztek eladni az alkotást. Akkor már inkább raktak volna le egy kétórás mitológiai hentelést nekünk, ami igazán szórakoztatóra is sikerülhetett volna. Sajnos azonban nem ez történt és egy abszolút feledhető és bosszantó filmecske sikeredett ebből a próbálkozásból. Egy tíz pontos listán jó ha ötöt megkapna a Titans…
