Szerda este (február 24-én) az Alcatrazban rabul ejtette a közönséget a BreakThru és Slamo. A helyszín – vagy stílszerűen, inkább a „tetthely” – a San Francisco-öbölbeli börtönszigetről kapta a nevét, és gondosan kialakított belső megjelenésével, berendezésével híven tükrözi is a hírhedt névadó hangulatát. Láthatunk például lépcső alatti kis cellát paddal, “villamosszékeket” az asztal mellett és folytathatnánk a szellemesen összeválogatott kiegészítők hosszú sorát. Már a látványért megéri legalább egyszer lemenni és megismerni ezt a Budapest szívében rejlő rock klubot.
Aki január elején nem volt fotelrocker és lejött a Rocközön.com egyéves születésnapi bulijára, már ismerheti a BreakThru-t. Ott és akkor pillanatok alatt remek hangulatot teremtettek, úgyhogy most már határozott elvárásokkal és jóleső izgalommal vártam a koncertjüket. Nem is okoztak csalódást. A négy fiatal srácból álló csapat lendületesen, korukat meghazudtoló rutinnal és a zene látható, feltétel nélküli szeretetével szívében játszik – most már bebizonyosodott, mindig.
Fél 9 után pár perccel kezdtek a fiúk és a rövid instrumentális bemutatkozás után jöhetett a közel egyórás feldolgozás-repertoár, melynek összeállításához a 60-70-es évektől kezdve (Police – Message In A Bottle, Beatles – Come Together) egészen a viszonylagos közelmúltig (Fools’ Garden – Lemon Tree) merítettek a srácok. A BreakThru kétségkívül kényezteti a közönséget – az alapos technikai felkészültség mellett sikerül modern hangzással, mégis hitelesen, a régmúlt idők hangulatát felelevenítve előadniuk ezeket a slágereket.
A négy fiatal, tehetséges zenész (Jankai Sebastian – basszusgitár, Knizner Tamás – gitár, Nemcsók Bence – billentyű, ének, Papp Gáspár – dob, ének) valóban rabul ejtett minket és szívem szerint elhallgattam volna őket még egy darabig. A fiúk meghajlását kísérő ováció arról árulkodott, nem vagyok ezzel egyedül.
alcatraz_slamobreakthru.1264941668Az este viszont messze nem ért még véget, hiszen következett Slamo várva várt koncertje. Régi Edda– és No-dalok – slágerek, melyekről sokszor talán nem is tudjuk, hogy Slamo írta őket. Slágerek, melyeket mégis, mindenki annyira jól ismer, hogy kívülről fújjuk a szövegeket és 20-30 év távlatából is varázslatosan hatnak ránk. Jómagam többek közt ezeken a dalokon nőttem fel, de biztos vagyok benne, hogy mindenkinek fűződik e dallamokhoz egy-egy kedves emléke és az, hogy újra Slamo jellegzetes, lelket simogató hangjával hallhattuk ezeket a megunhatatlan számokat, már csak ritkasága okán is külön öröm volt. Ám tudva, hogy a fővárosi koncertet megelőzte két nagy sikerű miskolci buli is, talán joggal bizakodhatunk, hogy nem kell újabb sok-sok évet várnunk Slamo következő koncertjére. A miskolci zenésztársak (Darázs István – ének, Hócza József – ének, Gajdán Szabolcs – billentyű, Földes Gábor – dob, Fukk Attila – basszusgitár) körében remélhetőleg most már minden adott lesz, hogy hosszú távon is újra számolhassunk a hazai rockélet egyik ikonikus alakjával.
Az este summája: a zenekarok nagy sikert arattak és mindenki elégedett arccal távozhatott – a közönség megkapta azt, a minőségi zene nyújtotta felhőtlen szórakozást, amiért lelátogatott ezen az estén az Alcatrazba, a zenészek pedig bezsebelhették a jól megérdemelt elismerést, tapsot. Aki lemaradt erről a buliról, mégse szomorkodjon, hiszen a BreakThru zenekar március 1-jén fellép az Old Man’s Music Pubban, olyan sztárvendégekkel, mint Csoki (Piramis+) és Varga Miklós.