Na akkor utazzunk el Kanadába. Pontosabban Quebec-be, ahol 1999-ben Chuck Comeau és Pierre Bouvier megalapították a SIMPLE PLAN zenekart. Nevüket egy angol krimi címétől kölcsönözték, mivel ezt a filmet minden tag nagyon kedvelte. Chuck-ékhoz csatlakozott két barátjuk, Jeff Stinco és Sebastien Lefebvre.
Ekkor még Pierre énekelt és basszusgitározott, de később a bandához csatlakozott David Desrosriers, aki a basszusgitáros posztot átvette.
Származásukból kifolyólag a csapat tagjai az angol mellett franciául is kitűnően beszélnek.
Miután kijött debütáló albumuk, turnézni indultak a ‘Sugar Ray’ nevű együttessel. Később olyan együttesekkel kerültek kapcsolatba, mint a Papa Roach, GOB és a Green Day, akikkel 2005-ben együtt turnéztak Amerikában. Ez időtáj ellátogattak Európába is, de a sok koncert ellenére a siker még váratott magára.
Olyannyira, hogy a 2003-as Warped Tour egyik helyszínén meg is dobálták őket.
A srácok nem keseredtek el, mert annak ellenére, hogy zenéjükkel nem tudtak rögtön áttörő sikert elérni, dalaikat mégis rendszeresen beválogatták különböző filmek betétdalai közé.
2004-ben ismét stúdióba vonultak és rögzítették a ‘Still not getting any.’ album dalait, ami meghozta számukra az átütő sikert. Az együttes sorra nyerte a díjakat és bátran ki lehet jelenteni, hogy Kanada új kedvencre talált a zenekar személyében. A média érdeklődése is megsokszorozódott, sorra kapták a felkéréseket és rengeteg tv-műsorban szerepeltek. Az előzenekaros korszakukat kinőve most már egyedül kelhettek útra, ahol már ők voltak a főzenekar. Koncerteztek Európában, Japánban és Ausztráliában és Amerikában is egyre ismertebbek és népszerűbbek lettek.
Engedtessék most egy személyes megjegyzést tennem. Nekem még sem ez a két album valamelyikével lettek nagy kedvenceim, hanem a 3. 2008-ban megjelent “Simple Plan” címet viselő albummal, ami az első kettőnél sokkal kiforrottabb alkotás.
Milyen muzsika hallható ezen az albumon?
Ez nagyon egyszerű!
Kicsit pop-os, kicsit punk-os, de Hardrock zene.
Az egy dolog, hogy atomul szól, minden hangszer jól és tisztán hallható, de ráadásul a maga nemében minden dal jó is.
Talán még az sem nagy dolog, hogy mint minden jó hardrock lemezen, ezen is van néhány kimondottan rádió dal, de az már feltűnik, hogy ezek nem nyálas balladák, hanem rock dalok.
Az is tetszik a háttérben, hogy nem egy összerakott csapatról van szó, hanem öt srácról, akik régóta ismerik egymást és szeretnek együtt zenélni. Ez persze hallható az albumon.
Amúgy egy jó kedvű és pozitív, nem feltétlenül gondolkodásra inspiráló album ez. Vannak rajta olyan dalok, amik talán mélyebb mondani valóval bírnak, de nem ez a fő cél, hanem az, hogy miközben hallgatod járjon a lábad és bulizni akarjál, koncertre menni vagy a haverokkal csajozni!
Összességében minden olyan pozitív tulajdonsággal bír ez az album, amivel egy számomra meghatározó hardrock albumnak bírnia kell.
Jó hallgatni, mert feldob!
Talán ezért hallgattam meg az utóbbi időben naponta!!!!
