Az Absurd és a Tormenta zenekarok egykori gitáros-énekese, Jeff Grimal vezette francia The Great Old Ones szerződést kötött a világ egyik legbefolyásosabb metal-kiadójával a Season Of Mist-el, így már az ő égiszük alatt jelenik meg a banda harmadik nagylemeze, a 2014-es Tekeli-li folytatása. A zenekar május folyamán vonul be a Conkrete stúdióba és El Mobo produceri munkájával készítik el az új albumot. A stúdiózást megelőzően a banda egy európai turné is lebonyolít, a Der Weg Einer Freiheit és a Harakiri For The Sky társaságában. A körút keretében Budapestre, a Dürer Kertbe is ellátogatnak, március 27-én.
A Phoenix Music Hungary bemutatja:
2016. március 27. Budapest @ Dürer Kert
DER WEG EINER FREIHEIT (D)
THE GREAT OLD ONES (F)
HARAKIRI FOR THE SKY (A)
Kapunyitás: 19:00
Jegyár: 2.500 Ft (elővételben, 100 darabra limitált), 3.500 Ft helyszínen
Jegyelővétel: CD Pince (50 db), Tixa.hu (50 db)
Jegylink: http://tixa.hu/
Március huszonhetedike a black metál nagy ünnepe lesz: először lép fel Budapesten a Season Of Mist, illetve a jelenlegi színtér egyik legkülönlegesebb zenekara, a Der Weg Einer Freiheit! A Dissection- vagy a Sacramentum-féle riffközpontú, egyszerre dallamos és agresszív vonalat továbbvivő német csapat tavaly jelentette meg eddigi legerősebb albumát, a Stellart, amit egy nagyszabású európai turné keretében itthon is bemutatnak. A méltó felvezetésről a Cthulhu-mítoszt poszt-black metálba fordító The Great Old Ones, illetve a hasonló stílust képviselő Harakiri For The Sky gondoskodik majd.
Az 1994-ben, Svédországban alakult Der Weg Einer Freiheit… kezdhetnénk akár így is a szöveget, hiszen a német trió zenéjét hallgatva alig tűnne fel valakinek a kis hiba. A 2009-ben alakult zenekar bevallottan a black metál második generációjának elsöprően agresszív, dallamos riffekben és blastbeatekben tobzódó és északian fagyos-melankolikus atmoszférával bíró világát idézi meg. Dissection, Dawn, Sacramentum, Dark Funeral – a sor a végtelenségig folytatható. Számos kortársuktól eltérően viszont a Der Weg Einter Freiheit több, mint egy tisztelgés a nagy elődök előtt; pont annyira formálják a maguk képére a hatásokat, hogy az több legyen szimpla múltidézésnél.
Jó helyről meríteni természetesen bármelyik zenekar tud, azonban kevesen képesek olyan magas technikai színvonalon kivitelezni az ötleteiket, amelyen a négy tag. Tobias Schuler dobost rendszeresen a műfaj legjobb zenészei között említik, akárcsak a gitárosból a második album óta énekessé is előlépett Nikita Kampradot. Ezek tudatában nem meglepő, hogy a tavaly megjelent harmadik lemezt, a Stellart már a metál egyik legnagyobb becsben tartott kiadója, a francia Season Of Mist adta ki. Ugyan márciusra már valószínűleg elolvad a hó és felenged a hőmérséklet, ez ne tévesszen meg bennünket: a Der Weg Einer Freiheit bármilyen körülmények közt képes megteremteni a rájuk jellemző, súlyos és sötét atmoszférát – a Dürer Kert sem kivétel.
A 2009-ben alakult The Great Old Ones a kurrens francia extrém zenei színtér egyik legizgalmasabb zenekara. Eddigi két albumuk alapja a hol sötéten örvénylő, pszichedelikus, hol pedig riffelősebb black metál, poszt-rockos, indusztriális hatásokkal. A legfőbb hatást mégsem a hasonló stílusban alkotó Nachtmystium vagy az A Forest Of Stars, hanem H. P. Lovecraft gyakorolta rájuk. Az öt tag annyira rajong a horror mesterének munkásságáért, hogy két évvel ezelőtti Teke-Li című albumuk lényegében egy, Az őrület hegyeire alapuló konceptlemez. Ez pedig az atmoszférára is rányomja a bélyegét: egyszerre magába szippantó és iszonytató, nehéz tőle szabadulni. Tökéletes alapozás a főzenekar előtt.
A Harakiri From The Sky tavaly novemberben az énekesük betegsége miatt lemondani kényszerült a budapesti koncertjét, márciusban viszont már – ígéreteik szerint – semmi sem állhat a fellépés útjába. A bécsi duó, akárcsak a Woods Of Desolation vagy az Alcest, a klasszikus black metál tremolós riffelés – blastbeatek eszköztárát ötvözi a shoegazere jellemző zajos, hömpölygő gitárokkal. Erre pedig jön az énekes J.J. hol krákogó, hol sikoltásba csúszó, de az érzelmektől szinte mindig túlcsurdoló hangja és az eddigi két lemezt átszövő melankólia. Esendő, utaztató és felemelő.
