Dying To Live címmel október 16-án jelenik meg a Whitesnake-hez tavaly csatlakozó Joel Hoekstra gitáros (Night Ranger, TSO, Jeff Scott Soto stb.) új szólóalbuma, amely – ellentétben a korábbi három önálló lemezével – már nem instrumentális gitáranyag, hanem egy valóságos sztár kavalkádot rejt a melodikus hard rock korong. Slash 2010-es szólólemeze óta nagyon bírom a „mindenki énekeljen egy kicsit a dalaimban” típusú albumokat. Szerencsére az utóbbi időben egyre többen nyúlnak hasonló fortélyhoz, ezek zöme pedig jól is sikerül, elég csak a görög származású Gus G. szólómunkájára gondolni. Ezúttal az amerikai Joel Hoekstran a sor.

Joel Hoekstra – aki a veterán hard rocker Night Ranger legutóbbi két stúdióalbumán, a 2011-es Somewhere In California és a tavaly megjelent High Road című nagylemezen, valamint a 2012-ben kiadott, 30. évfordulós ünnepi akusztikus koncert-anyagon, a 24 Strings & A Drummer albumon szerepelt – 2014 végén lépett be a Whitesnake-be. Ráadásul nem is akárkinek a helyét vette át. David Coverdale énekes tavaly májusban jelentette be, hogy szólókarrierjének jövőbeni építése végett Doug Aldrich gitáros távozik a Whitesnake-ből. A megüresedett posztra egy rövid ideig felmerült az egykori tag, Adrian Vendenberg neve is, ám végül a Whitesnake-frontember Joel Hoekstra mellett tette le a voksát. Az egyelőre a jövő zenéje, hogy jó döntés született-e, mivel Joel eddig mindössze a The Purple Album című lemezen villantotta meg tudását a Fehérkígyónál, az említett lemez pedig mint tudjuk, csupa-csupa Deep Purple szerzeményből áll. Így aztán nem meglepő, hogy főhősünk a Whitesnake-tagság mellett kiírta magából a felgyülemlett dalötleteket.

Hoekstra számára nem volt idegen a szólópálya, mindezidáig három nagylemezt (Undefined 2000, The Moon Is Falling 2003, 13 Acoustic Songs 2007) is megjelentetett, igaz azok mindegyike instrumentális produkció volt. Ezúttal azonban projectben gondolkodott. Nem lennék meglepve, ha döntését a Frontiers kiadó elnöke, Serafino Perugino is befolyásolta volna. A nápolyi lemezcég-gurunak ugyanis mostanában szokása mindenkit mindenkivel összeboronálni. Nincs is ezzel különösebben baj, mi zenerajongók dúskálhatunk a sztár kavalkádokban. Esetünkben a project hivatalos neve Joel Hoekstra’s 13 lett. Mint ahogy fentebb már felvázoltam, joggal hihetnénk, hogy a gitáros ezen a korongon a legutóbbi Whitesnake-lemezen történt szerzői mellőzését kompenzálja, a helyzet azonban nem ez: a többek között Russell Allen (Symphony X, Adrenaline Mob) és Jeff Scott Soto vendégeskedésével készült anyag már azelőtt összeállt, hogy Joel csatlakozott volna David Coverdale-ékhez. Persze a ritmusszekció mellett sem mehetünk el szó nélkül, basszusgitárosként Tony Franklin szerepel (The Firm, Blue Murder, stb.), dobosként pedig Vinny Appice (WAMI, Black Sabbath, Dio), de vendégként – többek között – Derek Sherinian-t is hallhatjuk a lemezen. Tudnak hibázni az ilyen sztárok? Megnyugtatok mindenkit: Nem! A dalokat teljes egészében Joel jegyzi, és ő látta el a produceri teendőket is, zeneileg pedig kemény, melodikus rockzenét hallhatunk, amelynek árnyalatai a Foreignertől a DIO-ig terjedő skálán váltakoznak. Számomra az elsőként szembetűnő dolog az volt, hogy bár egy gitáros szólólemezét hallgatom, többségében mégis az énekesek nagy ívű melódiái viszik a prímet, alig van olyan dal a lemezen, amiben a gitár is megdörren. A lemezt nyitó Say Goodbye To The Sun tulajdonképpen a Symphony X valamelyik egyenesebb vonalú dala is lehetne. Külön kiemelendő, hogy Vinny Appice jellegzetesen töredező dobjátéka kiválóan működik együtt a dögös és lehangolt gitártémákkal. A lemez egyik legdögösebb felvétele. A két vokál-isten által előadott dalokat hallgatva azonban többször feltettem magamnak a gondolatot, hogy vajon Coverdale-t miért nem hívta meg egy kis éneklésre. Vagy talán jobb minél távolabb lenni a főnöktől? Nyilván lesznek fanyalgók a lemezzel kapcsolatban (mindig vannak), én azonban úgy vagyok vele, hogy amíg egy picit is visszakapom (50 perc) a gyermekkoromra jellemző, nyolcvanas éveket idéző aréna-témákat, az nekem kellemes kikapcsolódás. Kocsiban, sétához, Duna-parton ücsörgéshez kiváló társ.

8/10