A Rockmaraton negyedik napja igazán ütősre sikeredett. Sokkal jobban odavert, mint azt képzelni mertem volna. Az egy dolog, hogy olyan nevekkel, mint a Hatebreed vagy a Biohazard eleve nem lehet rossz egy program, de ez a két csapat extrém módon múlta felül a várakozásaimat. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy volt Mayhem és Dark Funeral is a Black Metal szerelmeseinek, a hazai finomságokról még szót sem ejtve.
Szokásos strandolással, és az Offrockos programokkal tarkított délelőtt után már nagyon vártam, hogy kezdődjenek a koncertek. Különösen egyet, a Biohazardot. Lehet engem megkövezni, de nekem ők a HC zene alfái és omegái. A New York-i negyed évszázados csapat olyan ösztönösen, erőből, és dühből játssza ezt a zenét, ahogy szinte senki más. Nem véletlen vártam ennyire ezt a napot, de ne szaladjunk ennyire előre.
Egész jó volt a színpadbeosztás is, ugyanis a Leander és a Depresszió kiváló bemelegítő csapatnak bizonyult a két HC legenda előtt. Mindkét csapat bizonyított már, hogy megállják a helyüket szinte akárki előtt. Most sem volt ez másként. Jól felpörgette a publikumot a két gárda. Aztán jött az, aminek jönnie kellett. A Biohazard. Ki merem jelenteni, nekem ez volt a hét bulija. A Death Angel sem volt piskóta, a Helloween is jó volt, de ez… Embertelen, nincs rá más szó. Olyan lazasággal tolták az arcunkba a kilencvenes évek kemény Brooklynjának minden gyűlöletét, hogy az valami zseniális volt. Csak szuperlatívuszokban tudok írni erről a koncertről. Amúgy is hiányzott még a csapat a koncertlistámról, de ennél jobban nem is lehetett volna ezt bepótolni.
Nem igazán tudok kiemelni csúcspontot, talán az örök klasszikus Punishment volt az, ahol eldobtam a maradék agyam is és zombi módjára üvöltöttem végig a dal sorait Billy Graziadei-jel.
Atom volt!
Közben a Monster arénában a Dark Funeral aprított. Bevallom, nekem a Black Metál nem a szívem csücske, persze egy-két csapatot szívesen megnézek. Ebbe is belenéztem, de javítsatok ki, ha tévedek, ez borzasztóan szólt. Egy másik cikkben már említettem, hogy a Monster Aréna hangzása egész héten hagyott kivetnivalót maga után. Szerintem ez ezen a koncerten csúcsosodott ki. Ettől függetlenül a rajongók nagyon élvezték az egészet, hát még a következő Mayhemet. A műfaj egyik királya, többször járt már nálunk, a Rockmaratonon is megfordultak már, és mint mindig, most is a legjobbjukat nyújtották. Igazi pusztítás volt ez is. Itt már tisztább volt a hangzás, mint a Dark Funeralon, jót is tett a koncertnek.
Vissza a nagyszínpadra, ahol Jamey Jasta és csapata, a Hatebreed kezdte húzni a talpalávalót. Pogó, Circle Pit, ugráló tömeg. Olyan buli, amit megszokhattunk tőlük. Mostanában többször megfordultak nálunk, de mindig hatalmas hangulatú bulikat hoztak el nekünk.
Ez is király volt, bár a Biohazard vitte a prímet. Persze a záró Destroy Everything kiverte a biztosítékot mindenkinél. Az egész Rockmaraton egyik legsúlyosabb pogóját eredményezte.
Így egymás után két-két HC és Black Metál csapat tökéletesen kielégítette mindenki igényeit, de akiét esetleg nem, annak is volt bőven választéka még a bulizásra. A Hammer sátor napi programját záró Pantera tribute pedig tökéletes befejezése volt a hét legdurvább napjának.
Nemsokára jövünk a maradék két nap anyagával is, benne a Helloween koncertjével.
További képek erről a napról ITT!!
