Amennyiben az Obscura, s azon belül, Steffen Kummerer neve számodra is egyet jelent a minőséggel, akkor hadd ajánljam figyelmedbe a Thulcandra nemrégiben megjelent harmadik nagylemezét. Mivel a “teuton Schuldiner” anyazenekarának régóta várt nagylemeze még egy kicsit odébb van, be kell érnünk a 2003-ban alapított Thulcandra legújabb dobásával. Csüggedni nem kell, mert a szélsőséges zenék idei szériájának minőségét az Ascension Lost sem csorbítja.

A The First Rebellion-nal induló album gyönyörű harmóniái fokozatosan sötétednek be, míg egy monumentális black metal lavinává érlelődve söpör el mindenkit, akinek sérti érzékeny fülét a fekete fém. A germán thrash bandák korai lemezeire hajazó agresszió mellett, bőven kapunk még az album legelején hallható klasszikus melódiákból. A Throne of Will lendületes rifforgiája sem töri meg a zseniálisra sikerült nyitást. Pihenőt a Deliverance In Sin And Death-ben sem tartanak. A sűrű, orkánszerű black dallamok alatt Steffen véresre üvölti/károgja hangszálait, majd a felemelő szintiszőnyeg mellett fenséges gitárdallamokkal vezetik le a kezdeti vehemenciát. Melankolikus akusztikus nyitást hallunk a Demigod Imprisoned elején, melyet skandináv szellemiségben fogant szépséges disszonancia vált fel, és teszi vele teljessé a lemez egyik legszenvedélyesebb dalát. A klasszikus gitáron előadott Interlude cirka másfél percnyi pihenőt engedélyez nekünk, hogy felkészülhessünk az Exalted Resistance-re. A millennium környéki Immortal lemezekéhez hasonlítható az a gleccserpusztító erő, amit itt ránk szabadít a német kvartett. Erebort itt külön meg kell említsem, játéka magasan az átlagszínvonal fölött helyezkedik el, nemcsak sebességben, de ötletességben is. Az első klip a The Second Fall-ra készült. Indokolt választás, hiszen megvan benne az a dög és lendület, ami megragadja a hallgató figyelmét, ugyanakkor tökéletesen mutatja, hogy hol is tart a Thulcandra most 2015-ben. Minderre Steffen rakja fel a töviskoronát egy enyhén Paradise Lost ízű szólóval a dal második felében. A Sorrow Of The One nyugodt kezdése hamar az ellentettjébe fordul, és horzsoló thrash riffeléssel és black metalos zúzdával támadja a hallójáratokat, ugyanakkor itt sem jellemző a dallamtalanság. A címadó Ascension Lost-hoz még egy utolsó rohamot kísérelnek meg, a teljes Thulcandra arzenált bevetve. Végül a lemez közepén helyet foglaló interlúdium hangulatához hasonló Outro szépséges dallamaival búcsúznak el tőlünk.

A limitált digipack kiadáson helyet kapott a banda 2004-es Perishness Around Us című 4-számos demója, melyet most külön nem veséznék ki, de ha a mostani sorlemez elnyerte tetszésed, akkor a kezdeti szárnypróbálgatásnak szánt kislemezzel sem lősz bakot.

Mint mondtam, az idei év eleje igen termékenynek bizonyult az extrém metal fanatikusok számára. A gyümölcsöző első hónapok legkiemelkedőbb alkotásai közt pedig egyértelműen díszes helyet foglal el az Ascension Lost. Optimistán és tűkön ülve várom az új felállású Obscura következő lemezét, addig pedig csukott szemmel élvezem a skandináv tájak zord vadságához méltó himnuszokat az új Thulcandra cd-n. Most pedig irány a bolt és próbáld meg nem elfelejteni: tej, kenyér, Thulcandra lemez.