Breakthru interjú, Crazy Mama – 2009. 12. 05.

Legutóbb a Crazy Mamában a Snake Heart vendégzenekaraként lépett fel a Breakthru. Ennek apropójából a két koncert között egy picit kifaggattuk a srácokat. Ímé a beszélgetés, csak hogy megismerjétek azt, hogy ők mit és hogyan látnak a színpadról belőlünk… 🙂

Más volt ez, mint az előző CM-es buli?

Jobban tetszett, hangulatban is jobb volt. Többen voltak és sokkal lelkesebbek voltak.
Tomi: Én egyszerre jöttem koncertezni és bulizni is a Snakeheartra.

Hol lesztek legközelebb? Idén még találkozhatunk veletek?

Terveink szerint dec. 30-án, Szebi (basszer – a szerk.) 18. szülinapi buliján J, utána legközelebb pedig valamikor január közepe felé a Rocktogonban.

Mennyit tudtatok mára próbálni?

Sajnos nem sokat, szám szerint kettőt a héten

Csoki közreműködésével eredetileg nem három közös dalt ígértetek?

De igen, csak különböző lebetegedések miatt sajnos nem tudtunk annyit próbálni, felváltva dőltünk ki, vagy Szebi, vagy Bence, így nem tudtuk összeegyeztetni a próbákat, ezért maradt ki a harmadik szám. De legközelebb mindenképp pótolni fogjuk.

Nagyon tetszett, ahogy elköszöntetek, hogy nem készültetek ráadás számmal, és hogy nem szeretnétek a Snakeheart idejét elfoglalni. Tényleg nem készültetek?

Valóban nem, sajnos. Ha nagyon akartunk volna, akkor nyilván tudtunk volna mit játszani, de vendégek voltunk, és ezt tiszteletben tartjuk. Az ő szemszögükből nézve nagyon kellemetlen lehet az, amikor az elő zenekar nem megy le időben a színpadról és „le kell rúgni” őket, ezt nem szerettük volna.

Most is ugyan annyit játszottatok, mint a múltkor?

Ugyan annyit játszottunk, azzal a különbséggel az előző bulihoz képest, hogy most felcseréltük a setlisten lévő számokat.

Mennyire tudjátok koncert alatt átélni a zenét?

Bence: Én ezt mindig el szoktam mondani, hogy egy teljesen visszahúzódó ember vagyok, de szerintem ilyenkor látni lehet, hogy a koncert közben egészen át tudom élni.

Hogy jött ez a koncepció, hogy Gazsi, Te, mint dobos, és Bence, Te mint billentyűs énekeltek és nincs külön énekesetek?

Bence: Kerestünk énekest, nem így volt eredetileg. Nem találtunk és így maradt.

Gazsi: Először kényszer megoldásnak indult, aztán elkezdtünk így játszani. Utána mondták is, hogy „Hülyék vagytok, minek kerestek énekest, úgysem fogtok olyan jót találni, ami minden kritériumnak meg fog felelni nektek”, mert olyan szinten változatos számokat játszunk, amihez egy énekes szerintem nem elég, és felesleges is lett volna egy énekest bevenni, mert addigra már kialakult, hogy kinek melyik számok mennek, melyiket tudja és szereti énekelni és egy harmadik vonalat már nem akartunk kialakítani.

Szebi és Tomi, Ti miért nem énekeltek?

Tomi: Én sajnos képtelen vagyok egyszerre gitározni és énekelni, tehát még a Börtön ablakában sem megy J Próbáltam már gyakorolgatni, de általában hamis lett, így inkább megkímélem a többieket és a közönséget J
Szebi: Egyszer Hegyalján karaoke-ban egy Bikini számot bepróbáltam, de pokoli volt J Még gitár nélkül is.
Sajnos, hogy a próbákat nem látjátok, mert Szebi ott aztán olyan szinten ereszti ki a hangját, hogy…

Akkor egyszer meglepünk benneteket egy próbán! (nevet) A setlist fix, vagy változtatjátok?

Ez a jelenlegi elég fíx, majd a közel jövőben szeretnénk kisebb változtatásokat.

Melyiket játszátok legszívesebben?

Ez teljesen egyéni.
Bence: Én személy szerint a Supertramp – et szeretem a legjobban.
Gazsi: Nehéz kérdés, de nekem az Englishman in New York a kedvencem.
Tomi: Én azt emelném ki, hogy mi az amit nagyon nem szívesen játszom J az az Every breath you take, azt nem szeretem. Ezt leszámítva az összes többit, de tényleg mindegyiket szeretem. De ha egyet kellene kiemelnem, akkor a múltkori koncerten az Englishman, a mostanin pedig a River of dreams.
Gazsi: Szebinek van egy elképzelése, de ez szerintem nem fog megvalósulni, ő Bon Jovi-t szeretne, mi megmondtuk neki, hogy ezer örömmel eljátszuk, ha elénekled! JAztán itt meg is állt a dolog.

Pedig egy Runaway-t el is tudnék képzelni (nevet)

Bence: Az a baj, hogy én nagyon nem szeretem Bon Jovi-t.
Gazsi: Én csak tisztában vagyok a zenekar éneki képességeivel.

Akkor egy Runaway train, a Soul Asylum-tól?

Bence: Nem tudom, hogy melyikre gondolsz. (Angyal segít, énekel belőle a srácoknak egy-két sort 😀)

Így sem ismerős?

Bence: Nem…
Gazsi: Szégyelld magad! (nevet) Így sem ugrik be, hogy a refrént hallottuk, de most már eltudunk képzelni nálatok egy RockÖzön.com-os karaoke-t (nevet)

Ma este erre számítottatok?

Bence: Több emberre számítottam, de nem gondoltam, hogy ilyen lelkesek lesznek majd.

Ha elszúrok valamit koncert alatt, mellé nyúltok billenytűben, gitárban, stb., akkor ez akadályoz bármiben?

Az attól függ, hogy melyik résznél. Egyébként igyekszünk mindannyian jól kijönni, és álcázni. Igyekszünk úgy előadni, hogy a közönség a legkevésbé se vegye észre.

Ha lett volna ma még időtök, és ha nem vendégként vagytok ma itt, akkor mit választottatok volna ráadásnak?

Tomi: Én addig nyúztam volna Csokit, amíg a Kóbor angyalt el nem játszuk (nevet)
Szebi: Én a Piramistól az Ajándékot szerettem volna, de a Kóbor angyallal is kiegyeztem volna. (nevet)
Egyszerre: Ezt legközelebb pótolni fogjuk!

Köszönjük szépen, és szeretettel várunk benneteket januárban, a RockÖzön.com X. találkozójára!