Crucified Barbara avagy Rage? Dürer Kert vagy esetleg A38 Hajó? A hazai koncertszervezők munkáját dicséri, hogy a döntéshozásra képtelen rockerek október első napján ilyen dilemmában szenvedtek. Na persze nem én, akinek a szíve hajlamos ezer fokon lángolni, ha a színpadon megpillant egy női zenészt. Pláne, ha egyszerre négyet! Mert azt azért fogadjuk el, még a mai napig is különlegesnek számít, ha egy rockbandában minden tag hölgy. A koncerttermekben manapság már nem lépnek fel napi szinten Vixen-ek, Phantom Blue-k, hogy csak a régisulis amazonokat említsem. Így aztán nem is volt kérdés számomra, hogy a szőröstökű Peter „Peavy” Wagner és power metalos harcosai helyett a stockholmi lánybrigádot választottam. Kieron kollégámmal amúgy is felosztottuk a napot, ő már beszámolt a számára eddig az év bulijának számító Rage koncertről, most én következem. A sorok írása közben még úgy is örömmel idézem fel a buli minden mozzanatát, hogy az én képzeletbeli koncertőrületem első helyén továbbra is a Skid Row Fezenes produkciója áll.
Még mielőtt jobban belemélyednék a buli beszámolójába, muszáj megemlítenem, hogy Kieron fotósunk Rage-bulin való kattogtatása miatt, ezúttal a Hard Rock Magazin fotósának, Reczer ‘Tank’ Gábornak remekbeszabott képei színesítik az írásunkat. Óriási köszönet értük, mind Tanknak, mind pedig a Hard Rock Magazinnak.
A koncertet a 2012-ben alakult svéd Junkstars nyitotta. A Max ’Diesel’ Malmquist – gitár, ének, Tobias ’Bronxen’ Ljungqvist- basszusgitár, vokál, és Matthias ’Matte’ Wanneberg – dob alkotta trió ösztönszürke punk/rocknroll muzsikát tolt az akkor még csak jó esetben is alig húsz fős közönség arcába. Eddig nem ismertem a magukat csak Johnny Cash felturbózott változataként aposztrofáló bandát, tetszett az igyekezetük, de talán fejben már a produkciójuk alatt is Stockholm széplányaira gondoltam.
Rövid átszerelés után a dán Supercharger következett. Apropó, átszerelés. Roppant imponáló volt számomra, hogy a hangszerek színpadra hozása mellett a beállításaikon keresztül mindent a hat muzsikus csinált. Jó, nyilván
még nem akkora muzsikusok, hogy esetleg külön road-stáb dolgozzon a kezük alá, de hát Magyarországon is tudunk olyan zenészekről, akik olyan fene nagy művészemberek, hogy még a saját hangszereik is mások hangolják be. Szóval a Supercharger már a beállásnál elnyerte a tetszésemet. Mivel sosem voltam nagy Mercyful Fate vagy King Diamond rajongó, ezért én a dániai rockéletet a D.A.D. zenéjével jellemzem, akik szerencsére november 6-án fellépnek majd a Barba Negrában. A Supercharger zenészeire pedig érezhetően nagy nyomást gyakorolt honfitársaik muzsikája. A dalaik jók voltak, kellően változatosak, leginkább a tradicionális, ’80-as évek-beli hard rockban utaznak. Van hammond orgonásuk is, bár Lars Rygaard hangszerét abszolút elnyomták a gitárok. Mikkel Neperus énekes sokat kommunikált a közönséggel, a nagyjából kétszáz fő pedig egy emberként csápolt a zenéjükre, sőt, még közönségénekeltetés is volt. Mikkel vicces forma, remek frontember.
Na de ha mi meg már a csajokra vagyunk kíváncsiak… Az 1998-ban alakult Crucified Barbara eredetileg punkzenekarnak indult, a nevük pedig a dániai Roskilde Fesztiválon született meg: ekkor találtak ugyanis az erdőben egy guminőt (Svédországban általánosan Barbarának hívják ezeket a babákat), amit valaki nem átallott kiszögezni egy feszületre. Az Ida Evileyebasszusgitáros (mellesleg a Meshuggah dobos,Tomas Haake felesége,
akit emiatt felettébb irigylek is) és Klara Force gitáros által alapított zenekar később a hard rock irányába fordult, ám a dalokban továbbra is felfedezhetők punk, vagy akár pop vagy akár még power metal hatások is. A szeptember 17-én megjelent immáron negyedik In The Red című albumukkal érkeztek hozzánk. 
Felcsendült az intro és Nicki Wicked elfoglalta helyét a dobfelszerelése mögött (csíkos, kötött, hosszú ujjú pulóverben), majd felsorjázott a színpadra Mia Coldheart énekes-gitáros, Klara Force gitáros és Ida Evileye basszusgitáros. Reméltem, hogy mire az írásommal elkészülök, addigra felkerül a világhálóra a buli setlistje, de mivel ez nem történt meg, így tekintsetek el a dalok sorrendjétől. Ha jól számoltam, nagyjából 16 dal szerepelt a programban. Természetesen az új albumuk, az In The Red néhány nótája mellett, a nagy slágereiket is hallhattuk élőben, mint a Sex Action-t vagy a My Heart Is Black-et. A zenei blokk közepére szúrták be a lágyabb, akusztikus számokat – Jennyfer, Count Me In, hogy aztán a legvégén a jelenlévők újra kitombolhassák magukat. Itt megjegyzem, sejtésem sajnos beigazolódott, jóindulattal is csak fél ház volt kíváncsi a lányok koncertjére. Pedig ösztönös, életérzést teljesen átadó vagány, dögös koncert volt, a csajok igazi rockamazonok, de mégis maximálisan pozitív és emberi a kisugárzásuk.
Soha rosszabb koncertet, bár mint írásom elején már említettem, nálam az év buliját még továbbra is a Skid Row nyomta le Székesfehérváron. Aki pedig esetleg kihagyta a Crucified Barbara első magyarországi koncertjét, az ne aggódjon, szerintem a csajok igazi áttörése még csak az idei lemezzel és a most zajló turnéval következik be. Onnantól pedig csak abban kell reménykednünk, hogy újra eljönnek hozzánk.
Fotók: Reczer “Tank” Gábor (Hard Rock Magazin)
