Július 20-án, egy viszonylag új helyen, az A-Cél Rock’n Sport Klubban tartotta a nyár egyetlen budapesti koncertjét a Dust N’ Bones. Erről a buliról a banda frontembere Sidd bővebben is beszélt, hiszen a jeles esemény előtt pár nappal a Cool-turha Tár című műsorunk vendége volt. A koncerten a Dust N’ Bones mellett a RedLight Slipper és A Blues Nevében is részt vett, valamint Endrédi Anett is, aki egy remek élménybeszámolót oszt meg velünk:
A nyár – sajnos – egyetlen budapesti Dust N’ Bones koncertjén muszáj volt ott lennünk, hogy legyen esélyünk elvonási tünetek nélkül bevárni a következő adagot. A fiúk, a két vendégzenekarral ( A Blues Nevében-el és a RedLight Slipper-el) együtt most egy viszonylag új helyen, az A-cél Rock ’n Sport Klubban tolták le a már megszokottan élvezetes műsort. A helyszín többé-kevésbé hozta a füstös „kiskocsmás” koncertek feelingjét, habár a karaoke-klubbos gyerekkorból éppen csak kilépve még nem volt mindenre felkészülve, amire egy rock koncert helyszínének szüksége van (lásd: később).
A hálátlan kezdést A Blues Nevében vállalta magára. Nem is volt könnyű dolguk, mivel a kocsmában akkor még csak elvétve lézengtek emberek, ők sem voltak túl aktívak, így a zenekar tagjai jobbára maguknak és annak a maroknyi csendes érdeklődőnek játszottak, akik a falak mentén ácsorogtak. Azonban, annak ellenére, hogy nem egy bemelegített blues-rajongó célközönség állt előttük, nem estek kétségbe, és rendesen végigtolták a kb. félórás műsort, amivel készültek.
A blues-bevezetés után, egy éles váltással a RedLight Slipper kicsit felpörgette a tempót, ezzel párhuzamosan pedig a közönség is lassan „hízni” kezdett. Én először láttam/hallottam ezt a felállást, és mivel nem vagyok elkötelezett rajongója az általuk képviselt stílusnak sem, nem érzem, hogy jogom lenne okoskodni. Totál értékelendő, hogy saját számokat játszanak, és szerintem tökéletes volt arra, hogy végre picit bemelegítse a közönséget, habár részemről itt-ott picit gyengének tartottam a szöveget.
A két vendégzenekart követően (úgy nagyjából egy órás csúszásban a tervezetthez képest) végre színpadra ált a Dust N’ Bones. A közönség már megtöltötte a pincét (ami azért nem volt valami 
hatalmas), és a zenekar a szokott módon egy erős kezdéssel rázúdította az emberekre a Guns N’ 
Roses életérzést. Már a második számnál egyértelművé vált az új helyszín egyik gyerekbetegsége, még pedig az oxigén-utánpótlás hiánya. Egyébként sem volt hideg, de amíg az emberek csak álltak és nézelődtek, nem volt semmi baj. Viszont amint megmozdult a közönség, egy pillanat alatt ijesztően elfogyott a levegő. Valószínűleg ennek köszönhetően gyorsan megfeleződött a közönség, de az ott maradt tombolók és a zenekar így is megszenvedhették a körülményeket (még Sidd könyökéről is csöpögött az izzadság folyamatosan, hát még a tomboló közönségről hogy folyt..). De még így is megérte. Maga a koncert tökéletes volt, már persze annak, aki szereti a Guns N’ Roses-t, illetve a kiskocsmás koncertek hangulatát. Aki 
magára ismer a fenti leírásban, annak kötelező elmennie egy Dust N’ Bones koncertre (hogy aztán elmenjen a többire is), mert ilyen hitelesen, jókedvűen, közvetlenül és mindenféle túljátszás nélkül sehol sem kaphatja meg ezt az élményt. Nem csoda, hogy olyan sokat játszanak külföldön is. A számokat tekintve ügyes az összeállítás: 90% pörgés-headbang-elés, 10% pihenős-énekelés. A koncert törzsét (kb felét) az Appetite For Destruction album adta, erről három szám kivételével gyakorlatilag minden terítékre került, a maradék időben pedig a GNR Lies
és a két Use Your Illusion albumról szemezgettek a srácok vegyesen az ismertebb és a kevésbé ismert számok között (már ha van egyáltalán ilyen). Nekem nem hiányzott semmi kardinális a felhozatalból, a hangulat is tökéletes volt, és a másnapra betonná keményedett nyakizmaim is egyetértenek abban, hogy ez már megint egy jó kis buli volt! A következő kötelező mindenkinek!
Fotók:
Csoportkép: Török Hajni
Koncertfotók: Dust N’ Bones magánarchívum
