KlasszikuShock: Kreator-Endorama (1999)

Nehéz megítélni azt, ha egy zenekar, az addig bevált stílusát félredobva, valami újba vág bele. Ez vagy nagyon rossz eredményt szül, vagy nagy sikert arat, de legtöbb esetben a fogadtatás is nagyon vegyes. Szinte biztos azonban, hogy idő kell, mire a rajongók megszokják a változást. Gondoljunk csak a Paradise Lost – One Second című albumára, ami mára megkerülhetetlen mérföldköve a zenekarnak, de akkor mindenki átkozta, hogy a jól bevált dark/goth vonalat mégis hogy merték felhígítani szintipopos elemekkel.  Eheti KlasszikuShock rovatunk főszereplője is egy kísérleti fázis egyik terméke. A német Kreator zenekar gondolt egyet és a klasszikus fehércipős thrash metált lecserélték egy időre a sokkal komorabb dark vonalra. Ugyan az alapokat meghagyták, de egy olyan ízt és hangulatot kapott a csapat, amit a rajongók nagyon nehezen emésztettek meg. Az 1999-es Endorama lemez lesz most terítéken, ami azóta is vitatéma a rajongók körében, hogy jó-e vagy sem.

1997-ben az Outcast koronggal már belekóstolt a csapat a gothic-dark világba, de az a lemez még inkább thrash volt, mint sem. Viszont 99-ben teljesen átalakult az addig extrém vonalakon mozgó csapat gondolkodásmódja, és egy olyan lemezt tettek le elénk, ami ha nem is igazi Kreator, mégis az egyik legjobb anyag, amit valaha gyártottak. Persze ehhez kell egyfajta zenei nyitottság is és meg kell tudni érteni, ha egy csapat változik, vagy változni akar. Aztán vagy ott ragadnak hosszabb ideig, talán örökre, vagy visszatérnek a gyökerekhez, ahogy azt a Kreator is tette.

Az Endorama egy remekül megírt alkotás, amit, ha az ember úgy hallgat meg, hogy nem Kreator lemezként kezeli, akkor azonnal betalál, főleg, ha szeretjük a letargikusabb muzsikákat.  Nagyon súlyos az egész album. A thrash hangzásnál jóval mélyebbre hangolt gitárok, a dob sokkal ritmusosabb ütése, a dörmögő basszus, a zenekarhoz addig idegen zongora elemek és különböző samplerek bevezetése egy más világba kalauzol el minket, mint amit addig megszokhattunk a Miland Petrozza vezette csapattól.   Pont „Mille” hozza a legnagyobb változást, aki lecserélte a rikácsolós hangját és megpróbálkozott a tisztaénekkel. Noha nem egy kiemelkedő énekes, mégis nagyon illik a hangja ehhez hangulathoz. Biztos vagyok benne, hogy a klasszikus Kreator nótákat tisztán nem tudná elénekelni jól, de ehhez a mélységhez tökéletesen passzol.  Az Endorama másban is különbözik, az addigi és azutáni Kreator albumokhoz képest.  Van benne valami féle kompozíció, ami a dalok törtnetét, felépítését és albumon elfoglalt helyüket illeti.  Külön-külön is vannak rajta jó dalok, de egyben nyújt teljes képet. Nem koncept album mégis úgy kell hallgatni, mert kerek a történet. Nem csapkodó, de nem is monoton. Egy komor hangulatú utazás a dark-goth zene mocsarában, ahol azért ott van a thrash alap, de mint inkább csak fűszer. És ha tényleg el tudunk függetleníteni a banda eredetétől, akkor szinte muszáj, hogy ez az album bejöjjön. Tele van fülbemászó dallamokkal, magát énekeltető refrénekkel és agyszaggató riffekkel. Sokkal slágeresebb, mint bármi, amit a csapat valaha letett az asztalra, mégis sokkal nyomasztóbb is. 
Nehéz megérteni és megszeretni a dark-goth stílust, de ha ezt olyan köntösbe helyezik, ami emellé még slágeres is és könnyebben emészthető, akkor szinte biztos, hogy az ember egy életre beleszeret. Nem csak azért mert jó a zene, zúzós és lehet rá bulizni, hanem azért, mert minden más stílusnál több érzelem van benne, és szerintem ez lenne a zene lényege. Tele van a világ ilyen csapatokkal, de egy-két kivételtől eltekintve (Paradise Lost, Type O Negative, Anathema, 69 Eyes….) nem tudtak megragadni a legnagyobbak között.  A Kreator belekóstolt, és szerintem sikerült nekik. Egy album ugyan (ha az Outcast lemezt nem számoljuk), de mégis maradandó, mert megtalálták az esszenciát a bánat és a magány kifejezésére a bulizható zene nyelvén.
Persze, ha valaki akkora thrash fan, hogy még az ágyban is ott a tornacipő a lábán, akkor szinte biztosan nem szereti ezt a lemezt, mert ez neki már stílusidegen.

Nekem a kedvenc albumom tőlük. Mertek próbálkozni és átlépni a nehezebben járható útra a kikövezett ösvényükről. Sokan próbálkoznak ezzel és elbuknak. Nekik sikerült, és az Endorama öröksége már mindig fennmarad.

9/10 

Kreator-Endorrama: 1999

Zenészek:

• Mille Petrozza – Guitar, Vocals, Producer, Cover art, Concept, Design
• Jürgen Reil – Drums
• Christian Giesler – Bass guitar
• Thomas Vetterli – Guitar, Guitar synth, Producer, Programming