Mától a KlasszikuShock műsorában elindítottuk a nagy vs (versus) sorozatot, melyben olyan bandákat állítunk egymással szembe, akik pályafutásaik során valóban „küzdöttek egymással”. Ez a csata persze egy esetben sem vérre menő, leginkább a slágerlistákon lévő előkelő helyek megtartásáért folyt a küzdelem. Persze azért bőven alakult ki verbális szócsata már zenészek között, amelyről szintén sokat beszélünk majd műsorainkban. Na de mi a helyzet, mondjuk a családon belüli rivalizálással? Mert ilyen is akad bőven a rocktörténelemben. Vannak olyan zenekarok, ahol testvérek vállvetve muzsikálnak egymás mellett, de olyan testvérpárokkal is találkozhatunk, akik pályafutásuk során soha nem zenélnek együtt a tesóval. Mostani írásomban a Schenker családba kalauzolom az olvasókat, tekintsük meg milyen volt Rudolf, és kisöccse, Michael viszonya egymással.
Az 1955. január 10-én született Michael Schenkert ma már fiatal gitárosok százai tartják példaképnek. Pályafutása egy Cry névre hallgató sulicsapatban startolt, ekkor mindössze még csak 14 éves volt. Tehetségüket bizonyítja, hogy 1968-ban még a Beat Club című tévéműsorban is szerepelhettek. A hirtelen jött siker és a rock and roll életérzés azonban hamar magával ragadta a tinédzsereket, akik a fellépések során bizony rendesen az üveg aljára néztek. Az üvegekben pedig gondolhatjátok, hogy nem üdítő volt. Hangsúlyozom, a kicsi Michael ekkor alig múlt 14 éves. Naná, hogy a szülők kiakadtak, majd véget vetettek a zenekarosdinak. És itt jön képbe a „bátyó vs öcsi”-
kapcsolat. Rudolf Schenker gitáros épp a Scorpions névre hallgató hannoveri bandáját szerette volna befuttatni, de persze nem lehetett számára észrevétlen, hogy öcsikéje mennyire tehetséges a hathúros kezeléséhez. Így aztán az öcskös támogatására belekezdett a szülők kérlelésébe. Anyu és apu beadta a derekát, így Michael új bandát alapíthatott. Énekest is a bratyó szerzett neki, az akkor épp a katonaságtól leszerelt Klaus Meine személyében. Michael ekkor 16 éves volt, a banda pedig Copernicus néven funkcionált. Az első közösen megtanult nóta egy Taste feldolgozás volt, amit aztán Led Zep, Deep Purple és Black Sabbath dalok átgyúrása követett. Ezt követték a saját szerzemények, amelyek írását a Scorpions tagságával közösen szerezték, mivel szomszédos helységben próbáltak Rudolfékkal, aki akkor a gitár mellett még énekelt is a Scorpionsban. Mivel a Scorpions másodgitárosa, Ulrich Worobiec egyre 
inkább a drogok rabjává vált, így Rudolfnak az az ötlete támadt, hogy helyette az öccsét, Michaelt kéri fel a gitározásra. Michael igent mondott, sőt magával hozta Klaust is, hogy Rudolf az éneklés helyett csak a gitározásra összpontosítson. Így a Copernicus feloszlott. A Scorpions pedig – Klaus Meine énekes, Michael Schenker gitáros, Rudolf Schenker gitáros, Lothar Heimberg basszusgitáros, Wolfgang Dziony dobos- 1972-ben Lonesome Crow címmel elkészítette debütáló nagylemezét. Figyelem, Michael tehát 17 évesen már nagylemezt készített!!! Mivel a lemez akkoriban nem léphette át Németország határát, így a banda koncertezéssel próbált hírnevet szerezni. 1973-ban a brit UFO Németországban turnézott, a csapat gitárosa, Bernie Marsden azonban otthon felejtette az útlevelét, így nem léphetett be az országba. A problémát tetézte, hogy az UFO felszerelését szállító teherautó elakadt valahol félúton, így aztán a szorult helyzetben felkérték Michael Schenkert, hogy segítse ki őket. Michael mindössze négy óra (!!!) alatt megtanulta a programot, a buli pedig olyan jól sikerült, hogy az UFO tagja maradt. Így aztán a testvérek zenészútjai elváltak egymástól, egészen 1979-ig, amikor a Scorpions 1979-es Lovedrive lemezén három dalban Michael újra együtt zenélt a bratyóval.
A Lovedrive album idején a Scorpions már Európa egyik legjobb hard rock zenekarának számított. Az In Trance, illetve a nagy felháborodást kiváltó borítójú, ám zseniális zenei anyagot produkáló Virgin Killer az amerikai listákra is felkerült, némileg újat hozva a blues orientáltabb amerikai metalon felnövekvő közönség számára. Azért hozzátartozik, hogy Michael újbóli feltűnése nem volt viharmentes. Az előzmény egy 1978-as japán turnéig nyúlik vissza, a turné lebonyolítása után ugyanis Uli Roth gitáros elhagyta a Scorpionst, hogy Electric Sun néven új együttest alapítson. Több
száz gitáros került meghallgatásra, végül Francis Buchholz basszusgitáros ismerőse, Matthias Jabs lett a kiválasztott. 1978 végén megkezdődött a Lovedrive album felvétele, melynek során feltűnt a rég nem látott Michael Schenker, aki elhagyta az UFO-t. Az ő kedvéért kirúgták Jabs-t. Azonban Michael 1979 elején néhány németországi koncert után alkohol- és egyéb problémák miatt összeesett. Először ideiglenesen, majd végül 1979 júliusától immár végleg Jabs vette át a gitárt. Na de kanyarodjunk vissza a Lovedrive lemezhez, melynek elkészítésénél egyértelműen az Egyesült Államok meghódítása lebegett a zenészek szemei előtt. Kezdésnek Dieter Dierks csúcsproducert megnyerve gondos precizitással indították útnak az amerikai piacot meghódítását célzó inváziót. A kornak megfelelően a Lovedrive nem egy hosszú lemez, ám rajta lévő nyolc dal között nem találunk tölteléket. A lemezt nyitó, Loving You Sunday Morning a maga Hendrixes riffjeivel, szuggesztív szólójával és Meine néha hisztérikus énekével, rögtön leveszi a hallgatót a lábáról. Ezt követi a 
metalosan kemény Another Piece Of Meat, benne Michael felejthetetlen szólójával. Még az olyan jóval kevésbé ismert nótákat is nagyon eltalálták, mint a kesernyés Always Somewhere, amely előfutára volt a banda később védjegyévé vált balladisztikus hard rocknak. A Coast To Coast című instrumentális tételben ismét a Schenker- testvérpár gyönyörködtet el minket. Külön-külön is fantasztikus gitárosok, hát még, ha együtt játszanak. A Can’t Get Enough ismét egy kemény darab, lüktető, kiabálós refrénnel. Az Is There Anybody There? pedig szinte reggie-s ütemeivel ringat el minket. A lemez címadó nótája ismét egy ballada, a már megszokott színvonalon gondoskodik arról, hogy jó pár napig meglegyen a dúdolni valónk, majd zárásként érkezik a hat és fél perces, könnyfakasztó ballada, a Holiday.
A Scorpions minden túlzás nélkül hatalmasat robbantott a lemezzel, méghozzá elsősorban a tengerentúlon. Ezzel a lemezzel az együttes megkapta a lehetőséget az Egyesült Államokban való fellépésre. Cleveland-ben, a World Series Of Rock nevű fesztiválon léptek fel először, majd sokáig az AC/DC előzenekaraként turnéztak az Államokban. A Lovedrive végül Amerikában is aranylemez lett. Tudomén azt, hogy nem a Lovedrive a legjobb, pláne nem legsikeresebb Scorpions album, de a debütáló lemezük után itt hallható újra a Schenker fiúk közös játéka, ezt pedig minden, magára kicsit is adó rockernek hallania kell.
Pontszám: 7/10
Az együttes tagjai:
Klaus Meine – ének
Rudolf Schenker – gitár
Michael Schenker – gitár (a 2., az 5. és a 7. dalokban)
Matthias Jabs – gitár
Francis Buchholz – basszusgitár
Herman Rarebell – dob
A lemezen hallható dalok listája:
01. Loving You Sunday Morning
02. Another Piece Of Meat
03. Always Somewhere
04. Coast To Coast
05. Can’t Get Enough
06. Is There Anybody There?
07. Lovedrive
08. Holiday
