Úgy is mondhatom, hogy szó szerint kiveséztem George A Romero rendező Holtak-filmjeit, hiszen az elmúlt hetekben-hónapokban mindegyikről írtam egy rövid véleményt. Ezeket megtaláljátok a Filmrovatunkban. Gondolkodtam, hogy a sorozat után milyen darabbal kedveskedjek Nektek. Egy picit még maradnék e remek rendező mellett, ugyanakkor egy olyan produkcióját tárom most elétek, melynek megalkotója a horror regények legnagyobbika, egy olyan úr, akinek regényei közül legalább egyet biztos mindenki olvasott már. Ráadásul ezúttal öt novellát mutat be nekünk a King-Romero páros. Rengeteg olyan film készült már, amelyek több kisfilmből tevődnek össze. A horror műfajon belül is találunk több ilyet, elég csak a Meghökkentő Mesék, vagy a Mesék a Kriptából című sorozatokat említeni, de ide vehetjük az ezer éves Alkonyzóna tv sorozatot is. Az ilyen produkciónak is megvan a maga rajongói tábora. Nos, 1982-ben a Creepshow, (vagy ahogy a néhai Fangoria nálunk forgalmazta: A rémmesék könyve) egy olyan klasszikus film, melyben George A. Romero és Stephen King egy közös, 2 órás horrorantológiát pakolt össze a rajongók számára.
Stephen King műveit is nagyon sokan szeretik, és talán nem mondok azzal újat, hogy a fanatikus rajongók szinte minden egyes regényénél egyöntetűen arra szavaznak, hogy a regény bizony klasszisokkal ragyogóbb, mint a róla készült filmes verzió. Most lehet itt azt állítani, hogy ez az író zseniális alkotási vénéjét dicséri vagy talán az adott rendezők nem voltak képesek az író által elképzelt világot a vásznon elénk tárni, de nincs értelme az ilyetén elmélkedésnek. Jelenlegi 
filmünket a zombik megteremtője, George A. Romero rendezte. Ez a két név szerintem abszolút alap ahhoz, hogy egy valamit is magára adó horror rajongó megtekintse a filmet. Azt már az elején leszögezem, hogy a regény nem King legjobban készült írása, sőt Romero is rendezett már sikeresebb filmet. Pedig az alapkoncepció nem is rossz. Tudjuk jól, hogy az amcsiknál mekkora kultnak számítanak a képregények. Külön képregényüzletek tucatjai várják a gyerekeket és persze a felnőtteket is, hiszen hétről-hétre rengeteg horrorisztikus képregény jelenik meg náluk. Esetünkben is ezt boncolgatta King (gondolom ő is százával olvasott hasonlóakat). Adva van egy család, ahol az apa szinte a plafonon van, amint meglátja, hogy „hőn szeretett” fiacskája éppen a Creepshow című képregényt lapozgatja. Jön is az apai szigor, szobafogság miegymás és persze a képregény is a kukában találja magát. Gyakorlatilag innen indul a film, ami öt darab apró történetet tár elénk. Sajnos a történetek már nem sok eredetiséget tartalmaznak. Mai szemmel némelyikük még kicsit bugyutának is tűnhet. Az 
elsőben egy bácsika tér vissza a sírjából, mert a halála előtt nem kapta meg apák napján a kedvenc tortáját. Itt ugye a rendező ficánkolhat, hiszen egy kicsit visszanyúl a zombik világához, mert ne feledjük, ekkor már túl volt két zseniális „Dead” filmen. A halott bácsika egész tűrhetőn lett elkészítve, bár az kissé humoros, hogy a rothadó papa folyamatosan harsogja, hogy kell neki az a bizonyos torta. Ebben a filmben, igaz csak pár mozzanat erejéig feltűnik Ed Harris is, aki itt még csak bontogatta színészi szárnyait. A látvány miatt fontos megemlíteni, hogy az egész film maszkmestere Tom Savini volt, ő meg ebben kifejezetten ügyes. A második epizód amolyan sci-fi paródia egy meteorról, amely főhősünk kertjében landol és a belőle kifolyt folyadék hatására az egész környéket belepi a zöld bokor. Olyannyira, hogy szegény pára, akit Stephen King alakít, szintén bebokrosodik. Talán a filmek leggyengébbike ez a rész és az is bebizonyosodik, hogy Stephen King inkább írjon, mert, 
mint színész, csapnivaló a játéka. Következik egy szintén zombis rész. Leslie Nielsen (R.I.P.) a tengerparton élve eltemet egy családod, akikkel aztán végez a közelgő dagály. Persze a házaspár visszatér, hogy bosszút álljanak gyilkosukon. A két rothadó zombi itt is teljesen rendben van, azonban érdekes, hogy míg tudjuk, hogy a zombik elleni egyetlen használható fegyver, a fejlövés, itt bizony szegény Nielsen hiába is lövi a kobakjukat. Messze ez készült a legjobban, Leslie Nielsen pedig, mint mindig, most is zseniálisan játszik. Mindig a jók mennek el! Aztán a negyedik filmecske egy ládáról szól, amelyben több, mint ezer éve egy orángután szerű izé van bezárva, akit, ha kiengednek, elkezd falatozni. Sajnos ez a szörny ultra-gagyin lett megcsinálva, tudom, hogy 1982-őt írunk, de hát egy ilyen stábtól azért már többet vár az ember. Az viszont tény, hogy ebben az epizódban folyik a legtöbb vér. A főbb szerepekben pedig Hal Holbrook (A cég), Adrienne Barbeau (A köd) és Fritz Weaver (Maraton életre-halálra) látható. Végezetül egy zsugori manus hadakozik a csótányokkal, akik végül győzedelmeskednek is felette. Ennek a résznek van talán a legtöbb mondanivalója, hiszen a végén valóban mindenki azt kapja, amit megérdemel.
Összességében, ez a film nem nyújt borzongást, látványvilága sem emeli a legnagyobb alkotások közé, de itt talán nem is az volt a lényeg. Mint ahogy a képregények olvasása közben is képesek vagyunk kicsit elszakadni a valóságtól, eme film is lehetőség arra, hogy ebben a túlhajszolt életben egy kicsit tudjunk szórakozni is. A hangulata abszolút old school, a zene is kiváló, a színészeket pedig jó fiatalon viszontlátni (bár Leslie Nielsen szerintem gyerekként is így nézett ki! Hihetetlen, hogy szinte semmit sem változott!). Igazi családi movie, amin még a nagypapa is jól szórakozhat, feltéve, ha megkapja az apák napi tortáját!
Pontszám: 7/10
A Rémmesék Könyve (Creepshow) /1982/
Bemutató: 1982. november 12.
Forgalmazó: Laurel Entertainment, Warnel Bros./ Universal Studios
Rendező: George A. Romero
Forgatókönyvíró: Stephen King
Zeneszerző: John Harrison, Michelle Dibucci
Operatőr: Michael Gornick
Vágó: Pasquale Buba, Paul Hirsch, Michael Spolan, George A. Romero
Szereplők:
Ed Harris (Hank Blaine)
Stephen King (Jordy Verrill)
Leslie Nielsen (Richard Vickers)
Hal Holbrook (Henry Northrup)
Adrienne Barbeau (Wilma Northrup)
