“Amikor kölyök voltam,
16 éves, nyughatatlan srác,
Valami fekete bárány koncerten voltam,
Mert egy barátom elcibált.
Csak bámultam lestem, majd hanyatt estem,
Nem tudtam, mi van.
A rock and roll szólt
És tudtam jól, hogy ez örökre fogva tart.”

Nagyjából stimmel a történet, bár nem voltam16, csupán 14 éves és a Pokolgép koncert is elmaradt, ami miatt kiszöktük a középiskolai kollégiumból. A Gép nem jött le, helyette kaptunk a nyakunkba vagy 3 teherautónyi katonát a laktanyából, és egy adag sünt, akik annak idején még nem tudták, hogy az evolúció kései eredményeként egykor majd sünné válnak.  A mintegy 400 rockernek nem akarózott hazaindulni, és tudomásul venni, hogy elmaradt a buli, hiába utaztak sok kilométert a szerencsétlen rockerek, így aztán kórusban nyugtattuk meg a rendőröket, hogy: -Tökfejű nem leszek, van belőled elég! Végül aztán győzött a túlerő és szétoszlattak bennünket. Több mint 20 év telt el azóta, sok Pokolgép koncertet megjártam, és bíztam benne, hogy az idei év utolsó Gép koncertje, fel tudja idézni kicsit a múltat is bennem, amikor még 16 éves nyughatatlan srácok voltunk.

Az Indiánsátor felé közeledve erősödött bennem a gondolat, hogy ma bizony teltház lesz, ugyanis a környéken nem nagyon lehetett parkolót találni, és ez mindig jó jel, ha az ember egy teltházas bulira vágyik.  A bejárat előtti hosszú sor pedig teljesen meggyőzött róla, hogy nagy valószínűleg nem fogom az első sorból végigugrálni a bulit.

krizis1Amikor a Krízis zenekar belecsapott a körülbelül egy órás műsorába, addigra már a küzdőtér is szépen megtelt rockerekkel, ami jó alapot biztosított egy sikeres koncerthez. Hogy a Krízis mennyire tudott élni ezzel a lehetőséggel, azt nem az én tisztem eldönteni, hanem közönség feladata, akik ugyan jól fogadták a zenekart, de az igazán nagy durranásra nem került sor. Jól szólt a Krízis a hangzással nem volt különösebb gond, sőt szerintem lényegesen jobb hangzása volt a bulinak, mint ahogy a lemezek szólnak tőlük. Egyszerű, kemény pörgős dalokat tolnak a srácok, különösebb megfejtések nélkül, amivel nincs is semmi gond, és a közönség is megette, de nekem valami hiányzott a zenéből. Szólógitárt olyan ritkán hallottan mintha betegség miatt otthon maradt volna a gitáros, és anélkül kissé üresnek hangzott a zene. Szerencsére az új dalokból, amiket játszottak a srácok, jóval több dallam, és változatosabb gitárjáték jött le, ami mindenképpen szimpatikus irányvonal.  Összességében nem vallottak kudarcot, és a közönség végighallgatta őket, ami egy előzenekar esetén pl. egy Pokolgép előtt mindenképp szép teljesítmény. Sok sikert nekik az új lemezhez, és amikor lesz hír róla, igyekszünk benneteket is tájékoztatni a végeredményről.

100_0509Amikor a Pokolgép koncert kezdetét már sok-sok éve biztosan jelző „Camina Burana” hangjai felhangzottak, addigra már a Wigwam méretes küzdőtere tömve volt kiéhezett rockerekkel, és már zúgott a „Gép, Gép Pokolgép!” kórus. Igazán meg kellett magát emberelnie magát annak, aki az első sorra szeretett volna jutni, és nyugodtan ki lehetett volna tenni a megtelt táblát a Wigwam ajtajára. . Aki kissé nyugisabban, „öregesen” szerette volna a bulit élvezni, kénytelen volt a padokra, illetve az asztalokra állni. Szerencsére ezt jól tolerálták a helyi sündörség tagjai, senkit nem rángattak le a frissen elfoglalt magaslatokról.  A színpadkép, nem volt túlbonyolítva, egyrészt aki Pokolgép koncertre érkezik, az tudja, mire számíthat, másrészt pedig nincs is nagy divatja mostanában a díszleteknek (Hol van már a régi koporsó? J ). Jelen esetben is csupán egy, jó két méteres,  bükkfából faragott pucér démon virított a színpadon, kezében egy csatabárddal, lába között meg egy hasonlóan komoly fegyvernek látszó tárggyal, ami a szűzlányok, vagy apácát riogatására tökéletesen alkalmas eszköz lehetett volna. A koncert, egy igazi régiséggel kezdődött, hiszen a Maszk hangjai csendültek fel elsőként, és idézték fel a Pokolgép pályájának elejét. Ekkora már tömeg teljesen átadta magát a zenének, és emberként emelkedtek a metal villák az égbe. Ezt követően egy valódi Pokoli színjáték kezdődött, ahol a Gép legnagyobb és legismertebb dalai mellett néhány ritkábban hallott nóta is elhangzott. Koncert programját a rajongók kérései alapján rakta össze a csapat, így igazán változatosra sikerült a dalok listája. Néhány dal, nem sorrendben, a teljesség igénye nélkül: Pokoli színjáték, Vallomás, A jel, A lázadó, Légiósdal, A túlélő, Minden nap, Ítélet helyett, Éjféli harang, Bon Scott emlékére, A háború gyermeke, Adj új erőt, Feltámadt éj, Így szép az Élet, Panasz van rád, Mindhalálig R’n’R, Győzd le a Gonoszt, Szökevény, Újra születnék, Tedd a kezed, Hol van a szó, Gép induló.

100_0510A közönség meghálálta a törődést, hiszen végig csápolta mindenki a bulit, és amikor Rudán Joe azt kiáltotta, hogy kezeket fel, akkor első szóra, egy emberként emelkedett mindenkinek a keze a magasba. Kettős érzés keríti az embert a hatalmába, amikor egy ilyen régi banda buliját nézi, mert egyrészt nagyon jó látni, hogy még teljes erővel tolják a metált az arcunkba sok -sok éve, másrészt meg rossz látni, hogy a kedvenceink velünk öregszenek.  Tény, hogy jobb egy sör has, mint egy pizza hát, és Rudán Joe még mindig kivágja a magas Cé-t, bármikor. Sok éve már, hogy a színpadot és a hangszálait koptatja, de az biztos, hogy igen csak fel kell kötnie a gatyáját annak, aki meg akarja szorongatni éneklésben Joe-t. Olyan mutatott ezen az estét, ami régi fénykorára emlékeztetett, a 90-es évek elejére amikor csatlakozott a Pokolgéphez, és felénekelte a magyar heavy metal máig egyik alapkövét, az „Adj új erőt” albumot! Előtte nem tudtam ki az a Rudán Joe, hiszen vidéki gyerek voltam, és oda mindig lassabban jutottak el a hírek, de ezt követően odafigyeltem rá, és felfedeztem magamnak a Coda-t is, amiben akkorákat alakítottak, hogy a régi klasszikusok, akiknek a dalaikat játszották, fejet hajtottak volna előttük szerintem. Divat mostanában fikázni a régi zenekarokat, és énekeseket, hogy már megkopott a hangjuk, unalmas a zenéjük, meg amúgy sem elég trendiek már a fiatal zenekarokhoz képest. Aki legközelebb azt mondja nekem, hogy Rudán Joe már nem tud énekelni, megfejelem, mint vak bálna a tankhajót! Ugyanis Joe hangja még mindig jelentősen kiemelkedik a mezőnyből, mint ahogy frontemberként is, lazán fél kézzel többet teljesít, mint amire a legtöbben összeszorított fogakkal valaha is képesek lesznek. Rudán Joe a régi Pokolgép dalokat is úgy énekli, olyan átéléssel, hogy az ember elfogadja és nem és néhány fanatikustól eltekintve nem sír Kalapács Józsi hangja után. Természetesen emellett Kalapács Józsi is kellett ezeknek a daloknak a sikeréhez, és ezt senki, soha nem vonhatja kétségbe. Ő is hozzátette a magáét, és ettől is volt olyan sikeres ez a zenekar.  Mint ahogy most is mindenki megtette a magáét, hozta ami kellett a koncert sikeréhez. Dávid megoldotta a lányok figyelmének lekötését, amihez szerencsére lendületes gitárjáték is párosult, fiatalos lendületet adva az egész zenekarnak. Pinyő basszusjátékára sem lehetett panasz, nem mai motoros Ő sem, 25 éve játszik különböző zenekarokban, és a Carmen lemezeken is megmutatta mit tud, sőt a Pokolgépben is közel 15 éve nyúzza a húrokat. A dobok mögé nehéz belátni, és ritkán figyel fel rá az egyszeri koncertrejáró, csak ha nagyon melléüt szegény, vagy ha dobszólóra kerül sor. Szerencsére itt csak az utóbbiból kaptunk, egy rövid, de „ütős” darabot, ami teljesen rendben is volt. Bevallom becsülettel, hogy kevés dobos van, akinek tudom a nevét, ezek közül is egyik egy bizonyos Lars, a másik úriember pedig egy nem túl széparcú Nico nevű  tag. Czébely “Csibe” Csaba a legfrissebb tag a csapatban, hiszen 2006 óta üti a dobokat a Pokolgép berkein belül.

100_0525Sajnos a Pokolgép a rengeteg sikeres lemez, és óriási népszerűség ellenére is hosszú éveken keresztül volt átjáró ház a zenészek számára, sok gitáros és dobos megfordult a csapatban, és az eredeti tagok közül Kukovecz Gábor maradt csak, akinek a neve viszont teljesen összeforrt a zenekarral. Nélküle nincs Pokolgép, és Ő sincs Gép nélkül. Elmúlt néhány évet kihagytam Gép koncertek tekintetében, így lemaradtam róla, hogy lecserélte régi gitárját, csak a zenekar honlapjának vendégkönyvéből értesültem róla.  Lehet, hogy ennek köszönhetően, vagy csupán a süketségem miatt, de néhány dalban nem éreztem a megszokott Pokolgépes gitárhangzást. A dalok többségében teljesen úgy szóltak a gitárok, ahogy a Pokolgép lemezeket és kazettákat rongyosra hallgató rajongó megálmodja, de egye-egy nóta alatt, mintha másképp szólt volna az a bizonyos hathúros. Lehet, hogy rég jártam Pokolgép bulin, de az is lehet hogy a keverés volt a ludas, mivel 95%-ban viszont teljesen rendben volt. A lényegen nem változtatott, és a közönség részéről osztatlan sikert aratott az egész buli, ami javában átnyúlt a következő napba.

100_0501Nagyon jó volt látni a zenekart a színpadon, és legalább ilyen jó érzés volt, hogy a Wigwam. nyugodtan mondhatjuk, teltházzal futott ezen az estén, bebizonyítva hogy a Pokolgépnek, nem csak múltja, hanem jelene és jövője is van. Mert amíg egy ekkora terem megtelik rajongókkal, addig az embernek van honnan erőt meríteni a folytatáshoz, nem törődve vele, hogy már 2010-et írunk, eltelt sok hosszú év, amikor ugyanúgy mellékvágányra van állítva a rock zene, mint volt sok évtizeden keresztül, és sokkal nagyobb harcot kell vívni a feltörekvő zenekarok hadával, mint régen.

A Pokolgép él, és létezik! Létük hozzátartozik a magyar heavy metal élethez, és amíg a koncerteket, nem csak öreg rockerek, hanem tinik is látogatják, mint jelen esetben is, akkor velünk együtt fog megöregedni, amihez sok erőt, kitartást kívánunk nekik, azoknak a rocker generációknak a nevében, akik a zenéjükön nőttek fel, hiszen ne felejtsük, hogy:

“A ruhám bőr és nem ballon,

Az arcszeszem is csak Pitralon,

De jegyezd meg jól, míg a Föld kerek,

Mindig lesznek Rockerek!”

 

A képekért köszi WS-nek, és Katynak