Mit hozott az AWS-nek az Eurovíziós ismertség, és mit hozott Apey-nek a Nagy-Szín-Pad siker? Ezekre a kérdésekre is választ kaphattunk pénteken a Budapest Parkban, ahol a két zenekar mellett még a KIES volt hivatott szórakoztatni minket.
A megújult Budapest Park színpadát fél hétkor a KIES vette birtokba, aki kb. 2-300 ember előtt bizonyíthatta, hogy megérdemli, hogy itt legyen. Ízlések és pofonok, nekem a kecskeméti négyes zenéje nem a kedvencem. Láttam már őket az A38-on, talán oda jobban illik ez a füstös, grunge-os életérzés, mint egy ekkora színpadra, de ettől még nem vitathatom, hogy remek hangulatot teremtettek. A korai kezdés és a délutáni esőt felszárító meleg napsugarak ellenére nem vallottak szégyent a srácok.
Öt-hat éve, mikor először láttam az AWS-t egy zsámbéki falu napon, vagy valami hasonlóan nívós rendezvényen, 15 embernek is hatalmas bulit csaptak Örsék. Akkor, ott már megfordult a fejemben, hogy ez a lelkesedés, ez az őszinte energia nagyon sok másik zenekarból hiányzik itthon. Ott feljegyeztem magamban, hogy az AWS még sokra viheti. És így is lett. Lehet azt mondani, hogy az Eurovízió egy hakni, és igazat is adok ebben bárkinek, de tökéletes ugródeszka volt Siklósi Örséknek. Több mint 200 000 000 ember látta őket a tv-ben, a helyszínen pedig 25 000 nézhette végig a Viszlát Nyár előadását. Ha nem is rock zenének való terep a dalverseny, de az tuti, hogy ebből csak profitálni lehetett. Nem csak itthon ugrott meg a rajongók száma, de külföldön is egyre többször hangzik el az AWS neve. Sorra alakulnak a rajongói oldalak, a világ első számú metál fesztiválja, a Wacken is meghívta a srácokat. Szóval most már nem csak a lelkesedés van meg és az egyre nagyobb igényességre való törekvés, de végre a nemzetközi hírnév is. Ezt a hullámot pedig bűn lenne nem meglovagolni, az Eurovízió haknisága ide vagy oda. Annak az energiának, ami ebből az öt zenészből árad, nagyon jót tesz egy ekkora színpad, és ennyi ember a nézőtéren. Az, ami anno Zsámbékon egy pici színpadon megfogott, a Budapest Park hatalmas deszkáin sem veszett el. Az ekkora már több mint kétezresre duzzadt nézősereg pedig együtt élt a zenészekkel. Volt itt Circle Pit, wall of death, meg minden, ami kell. Szinte nem volt olyan dal, amit ne énekelt volna együtt rengeteg torok Örssel, de természetesen a Viszlát Nyárra volt a legnagyobb tombolás. Valószínű ez a szám lesz az AWS Final Countdown-ja, unhatod akármennyire már, de ha kihagyod a setlist-ből a közönség élve felkoncol majd.
A ráadás blokk végén aztán még egy szép meglepetés is ért minket, no meg Örs barátnőjét, akit az Édes Mint a Só akusztikus dallamaira felinvitált az énekes a színpadra, és megkérte a kezét.
A gyorsan a közönségnek kiosztott lufik és a színpadról felrepülő fehér galambok romantikájában, nem is lehetett más a válasz, mint egy igen! Nagyon sok boldogságot kívánunk a párnak, és az egész zenekarnak is további ennyi, vagy még több sikert. Kurva jó úton haladtok srácok!
Háromnegyed kilenc előtt aztán érkezett az Apey and the Pea. A Friss Nagy-Szín-Pad győztes csapat sem adott alább. Ugyanúgy több, mint kétezer ember előtt játszhatott, és bizonyította be, hogy ők már rég nem az itthon megszokott minőséget képviselik. Ha a koncert felénél Apey nem köszönti a közönséget magyarul, fel sem tűnt volna, hogy egy hazai zenekar játszik, és nem egy külföldi. A súlyos, groove-os riffelés, az eszelős tempók, Apey karcos hangja, úgy tépte le az egybegyűltek arcát, mintha csak egy Pantera koncerten lettünk volna ’92 tájékán. Nem hittem volna, hogy ilyen szinten lehet itthon a külföldi profizmust hozni. Bárhol, bármikor eladható ez a zene, bármelyik metál fesztiválra beférne. És senki nem mondaná meg, hogy ez a zenekar abból az országból származik, ahol rengeteg fiatal zenekarnak még mindig a magyar 80-as évek a példaképe.
Ha ma megkérdezünk egy külföldit, hogy soroljon fel magyar zenekarokat, akkor az öregebbek esetleg ismerik az Omegát, a fiatalabbak találkozhattak az Ektomorf nevével, akik a művészibb rockot kedvelik, tuti hallottak a Special Providence-ről már. De itt az ideje, hogy az Apey and the Pea nevét is megismerje a világ, mert ez az, amivel ma reklámozni kell a magyar könnyűzenét.
Brutálisan jó koncertet kaptunk bő egy órában.
Mind az AWS, mind az Apey bebizonyította ezen az estén, miért is tartoznak a hazai underground elitjéhez, és miért is van helyük a nemzetközi színtéren is. Talán több évtized sötétsége után, amibe csak néhol hozott fényt egy-két hazai reménység, most itt az út, hogy a magyar zene kitörjön külföldre is. Jó úton haladunk.
Fotók: Máté Évi, KultFM
Cikk: Pásztor Csaba ‘Kieron’
