Merel Bechtold neve elsősorban a Delain és a Gentle Storm zenekarokban végzett munkája miatt lehet ismerős, mindkét bandával fellépett már Magyarországon. Azt talán kevesebben tudják, hogy Merel szintén tagja a death metal-t játszó holland MaYaN-nak, illetve hogy zenei pályafutását tíz évvel ezelőtt kezdte saját, Purest of Pain néven futó zenekarának megalapításával. Egy teljes évtized munkája zárul majd le március elsején, amikor saját kiadásban Solipsis néven megjelenik a Purest of Pain első nagylemeze. A lemezfelvétel költségeit a zenekar nagyrészt egy Indiegogo kampányon keresztül gyűjtötte össze, a kiadással kapcsolatos munka nagy részét szintén házon belül oldják majd meg. Humel a Solipsis megjelenése kapcsán kereste fel Merel-t, a beszélgetés során a Delain és a MaYaN idei tervei is szóba kerültek.
Bevezetésként elmesélnéd, hogyan kerültél kapcsolatba a rockzenével? Milyen indíttatásból kezdtél el gitározni?
Mindig is szerettem a zenét, gyerekként főleg elektronikus és trance zenekarokat hallgattam. Egyből megfogott a stílus hangzása és dallamvilága. A szüleim elég korán beírattak zongoraórákra, éveken keresztül jártam zeneiskolába. Lépésről lépésre zenei mindenevővé váltam, mindig valami más stílusba ástam bele magam. Van egy nővérem, akin keresztül folyamatosan hozzájutottam a friss kiadványokhoz. A zongorázást aztán az általános iskola végeztével abbahagytam, a gimnáziumi évek alatt nem is foglalkoztatott a zenélés… A metal egy olyan műfaj, ami megtalálja az embert, pontosan ez történt velem is. A 2004-es Ozzfest válogatáslemezzel fogott meg, amit az egyik barátnőmtől kaptam kölcsön, együtt gördeszkáztunk. Olyan zenekarokat ismertem így meg, mint a lamb of god, a DevilDriver, a Bleeding Through… És persze ott volt a The Quiet Place című dal az In Flames-től, ami teljesen elvarázsolt! Elkezdtem hallgatni az összes addig kiadott In Flames lemezt. Ekkor kezdett el érdekelni a gitározás is, egy iskolatársamtól kezdtem el órákat venni. Megtanultam olyan egyszerűbb dalokat eljátszani, mint például A The White Stripes-tól a Seven Nation Army. Elkezdtem koncertekre járni, teljesen magával ragadott a műfaj!
Mi volt az első koncertélményed?
Az In Flames, a Slayer és John Bonham turnéztak együtt, olyan 2006 környékén lehetett. Utána azonnal el is kezdtem olyanok társaságát keresni, akik saját zenekar alapításán gondolkodtak. Azon az estén vált bennem biztossá, hogy én is zenéléssel akarok majd foglalkozni! Innen pedig egyenes út vezetett a Purest Of Pain megalapításához. Először baráti alapon összehozott bandákban játszottam, majd folyamatosan találtam magam mellé olyan társakat, akikkel zeneszerzés tekintetében is egy hullámhosszon mozogtunk.
Az ország méretéhez képest meglepően sok holland zenekar ér el komolyabb nemzetközi sikert, miért válhatott Hollandiában ilyen népszerűvé a zenélés?
Ez egy nagyon érdekes kérdés, mert mi ezt teljesen másképp látjuk. Én a skandináv országokkal kapcsolatban érzem ugyanezt, félelmetes, milyen sok svéd zenekar vált híressé! És ezt most nem csak a metal színtérrel kapcsolatban gondolom így, ha mutatsz nekem egy svéd lemezt, az nekem nagy valószínűséggel egyből tetszeni fog! A holland zenei életben nagyjából ugyanazokkal a sikeres arcokkal találkozhatsz különböző projekteken keresztül, Anneke erre egy nagyon jó példa.
A zenészeken kívül tele vagytok kiváló koncerttermekkel is, ha bárkit megkérek, hogy sorolja fel a személyes kedvenceit, a Melkweg majdnem biztosan rajta lesz a listán.
Igen, ez viszont megint egy más történet. A holland elektronikus / trance színtér hihetetlenül népszerű, ezért hatalmas az igény ezekre a termekre. Ezen kívül a befolyt adók egy igen jelentős részét a kormány kulturális fejlesztésekre költi, ezért ezek a termek mindig nagyon jól fel vannak szerelve. Szerintem ezért szeret mindenki Hollandiában játszani. A zuhanyzók még a kisebb helyeken is nagyon korszerűek, jók az öltözők, van mosógép, nagyon jó a kaja, van elég parkolóhely… El vagyunk kényeztetve! Szerintem már több koncertterem van az országban, mint amennyire szükségünk lenne, de ez csak az én véleményem.
A Solipsis a Purest Of Pain első lemeze. Mivel a zenekar tíz éve létezik, gondolom vannak dalok, amelyek akár több év eltéréssel is születhettek. Mennyire volt bonyolult megtartani a lemez egységes hangzását?
Hogy őszinte legyek a Solipsis könnyen lehetne akár a második lemezünk is. Rengeteg dal vált a természetes kiválasztódás áldozatává az évek során, mindig írtunk egy új és jobb dalt, amelyiknek kellett a hely. A Noctambulist vagy a Terra Nil csak évek alatt álltak össze, mivel sokáig nem tudtam, milyen irányba induljak el az alapötletekkel. A Noctambulist például csak a stúdióban került véglegesítésre, közvetlenül a felvétel előtt. A Phantom Limb is egy hasonló történet, eredetileg egyáltalán nem volt betervezve, a stúdióban született meg a dal.
Erről mesélnél kicsit részletesebben, ki mit tett hozzá a dalszerzéshez?
Jesper, az énekesünk felelős a dalszövegekért. Az E.M.D.R.-t Michael írta, az összes többi dal zenei része tőlem származik. Nem túl bonyolult a képlet, ha megvannak a zenei alapok, Jesper megírja a szövegeket, összejövünk a próbateremben, és begyakoroljuk őket.
Jesper szabad kezet kap a dalszövegekkel kapcsolatban?
Zseniális szövegíró, nagyon jó az angolja, és mindig intelligens témákról ír, teljes mértékben rá vannak bízva a dalszövegek. Sosem voltam egy szövegcentrikus zenehallgató, sokkal fontosabb számomra a zene dallama és ritmusa, ezért nem is szeretnék beleszólni Jesper szövegeibe.
A Solipsis felvételét egy nagyon sikeres Indiegogo kampányon keresztül finanszíroztátok, napok alatt elértétek a kitűzött cél másfélszeresét. Kényszerűségből döntöttetek a saját kiadás mellett, vagy alapvetően saját irányítás alatt akartátok tartani a kulcsfolyamatokat?
Annak ellenére, hogy mindig is nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk a szakmai fórumokon és koncerteken keresztül, egyik kiadótól sem láttunk komoly érdeklődést… Ehhez biztosan hozzájárult, hogy nagyon ritkán jelentettünk meg bármit is, illetve hogy a holland zenei életben mindig is kicsit kakukktojáskét voltunk jelen. Az évek során a zeneipar is hatalmas változásokon ment keresztül, ma már csak elvétve találni olyan eseteket, amikor hajlandó egy kiadó egy elsőlemezes zenekarba komolyabb pénzt és energiát fektetni. Ezért elkezdtünk tudatosan félrerakni a lemezfelvételre, pár év alatt sikerült összehozni azt a kezdőtőkét, amivel végre elkezdhettük dolgozni. Onnantól pedig már úgy gondoltuk, hogy nincs is szükségünk kiadói segítségre. A saját kiadás előnye, hogy a lemezanyag a zenekar tulajdonában marad, nem kell lemondanunk róla a szerződésért cserébe. A kampány segítségével pedig megengedhettük magunknak azt is, hogy saját PR-ost alkalmazzunk. Lényegében minden olyan feladat ellátását meg tudtuk oldani, amiben egy kiadó egy hozzánk hasonló kaliberű zenekarnak segíteni tudott volna.
Mi volt a kampány célkitűzésének a hátterében? Pár nap alatt sikerült a célotok másfélszeresét elérni, ahogy láttam ezt a pluszpénzt egyből vissza is forgattátok pár újabb ajándéktárggyal megtámogatott Solipsis csomagba.
A legőszintébben állíthatom, hogy egyáltalán nem tudtuk, mit várjunk a kampánytól. A közösségi oldalaimon látottak alapján bizakodó voltam, viszont nem feltétlenül fordítható le a Facebook vagy Instagram követők száma lemezeladási eredményekre. A kampány abból a szempontból is nagyon hasznos volt, hogy egy teljesen új szerepkörben is kipróbálhattam magam. Eddig „csak” gitárosként voltam jelen a különböző zenekarokban. Egy-egy fellépés után bárkivel szívesen elbeszélgetek a turnébusz mellett, de az egy teljesen más kategória, most oda kellett állnom a kamera elé, és a zenekar hangjává kellett válnom. Sikerült egy nagy adag görcsösségtől megszabadulnom, és kifejezetten örülök annak is, hogy a közönség közelebbről is megismerhetett. Rengeteget tanultam belőle! Frank (van Leeuwen – basszusgitáros) rengeteget segített nekem a kampány során.
Ezen felbátorodva indítottad el a weboldaladon keresztül a hírleveled?
Részben igen, már a kampány során is kiküldtem pár hírlevelet. Másrészt nagyon nem tetszenek a közösségi oldalakon bevezetett változtatások, ma már egy zenekari oldalon keresztül csak a követők egy töredékéhez jutnak el a hírek… Hasonló érzésem van, mint a MySpace megszűnése előtt.
A lemez március elsején jelenik meg, hogyan lehet majd beszerezni? Kötöttetek bárkivel disztribúciós szerződést?
Nem, ezt is saját magunk intézzük majd. Több weboldalon keresztül elő lehet már most is rendelni a lemezt: a zenekaron keresztül, a saját oldalamon keresztül, de még a facebook profilunkon keresztül is.
Koncertekkel kapcsolatban milyen terveitek vannak? Lesz lemezbemutató turné?
Ilyen terveink még nincsenek… Ezt sajnos kiadói támogatás nélkül nagyon nehezen tudnánk megoldani, talán egyszer majd kapunk egy megfelelő ajánlatot, de erre elég kicsi az esély.
Arra sem látsz esélyt, hogy egy-egy fesztiválon, vagy akár a Delain előtt fellépjetek?
Nagyon jó lenne összehozni, mivel a két zenekarnak teljesen különböző tábora van, és nekem is hatalmas érzés lenne a saját zenekarommal játszani a Delain előtt.
A Purest of Pain többi tagja is érintett más projektekben?
Igen! Michael (van Eck – gitár) két másik zenekarban is zenél, az egyik Vanaheim, a másik Mindful néven fut. J.D. (ének) most indítja be a saját Black Metal zenekarát, teljesen beleásta magát ebbe a stílusba. Frank (van Leeuwen – basszusgitár) pedig leginkább a hardcore / metalcore vonalon mozog.
Elég nagy a szórás, milyen zenekarok jelentik a közös nevezőt? Milyen lemezeket hallgattok mostanában?
A saját kedvence lemezeimről tudok csak nyilatkozni. Az új Architects lemezt rengeteget hallgatom, All Our Gods Have Abandoned Us a címe. Meg merem kockáztatni, hogy a hangzása egyenesen forradalmi, teljesen új szintre emelik azt, amit a Meshugah elkezdett. A legutóbbi Amaranthe (Maximalism) és Asking Alexandria albumokat azoknak ajánlanám, akik nem félnek kísérletezni, egyik sem tipikus metal lemez. Mindig is a crossover zenék érdekeltek leginkább. A death metal albumok közül pedig kiemelném a The Faceless Black Star című tavalyi lemezét, ami szintén a műfaj szorosan vett határait feszegeti. Ezen kívül rengeteg olyan zenét hallgatok, aminek semmi köze a metalhoz, mindig valami éppen aktuális korszakomat élem a rockzenén kívül. Most éppen az olyan zenékbe vagyok beleszeretve, mint a Dayshell, a Nexus című lemezük tele van hatalmas témákkal.
Hogy látod a saját szereped a Delain és a MaYaN tagjaként? Szeretnél majd jobban belefolyni a zeneszerzésbe?
Nem egyszerű, dolgozom rajta. Az utóbbi hónapokban rengeteg ötletemet osztottam meg a Delain zeneszerzőivel, remélem ennek köszönhetően én is sokkal mélyebben belefolyhatok majd a munkába. Az új MaYaN anyag megírásában sajnos nem tudtam részt venni, minden időmet lefoglalta a Solipsis felvétele. Sokszor nem egyszerű három zenekar ütemterveit összehangolni… Rengeteg ötleten dolgozom folyamatosan, ezek többsége majd a saját projektjeimen keresztül kerül kiadásra. A Solipsis megjelenésével életem egy fontos korszakát zárom majd le, ez zenei szempontból is megújulást jelent majd. Remélem a közönség nyitottan áll majd hozzá a friss ötleteimhez, mivel egy teljesen új irányba indulok majd el.
Ezeket saját néven tervezed kihozni?
Igen, már régóta tervben van, eddig egyszerűen nem jutott rá időm. Sikerült végre befejeznem a tanulmányaimat, elkészült a Purest of Pain lemez, mostantól erre a projektre összpontosítok! Rengeteget agyaltam az elmúlt hetekben az új irányvonalról, mivel eredetileg abban sem voltam biztos, hogy bármi köze lesz a metal-hoz. Viszont képtelen vagyok teljesen elszakadni ettől a stílustól, zenei szempontból ez az egyetlen biztos pont az életemben. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne próbálnám meg a határait feszegetni!
Mikor lesz időd erre a projektre? A Delain hamarosan induló észak-amerikai turnéján kívül van más, már lekötött programod 2018-ra?
Most nagyon óvatosan kell fogalmaznom… Az észak-amerikai koncertek után lehetséges, hogy lesz még egy kisebb Delain körút. Nem biztos, hogy összejön, de szó van róla. Ezen kívül a következő lemez megírásával és felvételével töltjük majd az évet. Ahogy tudom a megjelenés majd csak valamikor a jövő év elejére várható, de még ez is változhat… Az új MaYaN lemezen is játszani fogok, talán még egy közös turné is összejön az év második felében, és ezzel párhuzamosan dolgozom majd a saját dalaimon is. És persze nagyon remélem, hogy sikerül majd ismét eljutnunk Magyarországra a következő turnén, mindig baromi jó érzés fellépni nálatok! „Ha jól emlékszem először a Gentle Storm tagjaként játszottam Budapesten, és nem igazán tudtam, mire számítsak. A közönség reakciója egyszerűen hatalmas volt, azóta is kizárólag jó emlékeim vannak minden egyes fellépésről!”
Purest of Pain: http://www.purestofpain.com/
Merel Bechtold: http://www.merelbechtold.com/
Webshop: http://purestofpain.bigcartel.com/
