My Adventure címmel pár hete debütált az első dalotok, amely azóta az összes jelentős streaming-csatornán is elérhető. Még mielőtt rátérünk a dalra és a hozzá készült klipre, kérjük mutassátok be nekünk a Kery & Nyers formációt, hiszen egy nem hétköznapi, magyar és kanadai kooperációról beszélhetünk. Hogyan, miként jött az ötlet, hogy felrúgva a több ezer kilométeres távolságot, az internetet bevonva, közösen gyártjátok a nótákat?
Laci: Először is a nevünk magyarázatával kezdeném, mert sokkal könnyebb lesz az interjút követnie az olvasóknak. Egész egyszerűséggel a vezetéknevünket használjuk a formációnkhoz és ezzel a lendülettel be is mutatkoznánk: Kéry László & James Nyers.
James magyar származású kanadai állampolgár (jelenleg is Kanadában él), én pedig Magyarországon tevékenykedem. Az ismeretségünk egészen a kisgyerekkorunkig nyúlik vissza. Mindketten zenélünk, amióta az eszünket tudjuk, csak teljesen más utakat járva. Zenei érdeklődési körünk és stílusunk közös pontja a rock zene. Az utóbbi években mindketten zenekar nélkül próbáltunk alkotni, mivel a munkánk másra nem hagyott időt. Régóta beszélgettünk arról, hogy csináljunk egy közös számot, vagy csak segít nekem kidolgozni a végső állapotig egy általam megírt zenét.
Talán a Covid első hulláma is szerepet játszhatott abban, hogy végre időt és energiát fektettünk ebbe az egészbe.
Nekem sokkal jobban megy az alkotás, ha zeneileg osztozhatok az élményben és a rengeteg oda-vissza ötletelésből hamar kiderült, hogy teljes mértékben egy nyelvet beszélünk. Témáról-témára építettük egymást.
Itt volt az a pont, hogy ne külön-külön szólólemezben gondolkodjunk, hanem mint egy zenekar, még ha csökkentett létszámmal is – a kettőnk személyiségét vigyük bele ebbe a zenei projektbe.
James: Mindig is szerettem a stúdiózást és szerettem volna az interneten közösen alkotni valakivel egy számot. Gyerekkori álmom volt egy stúdió, de akkoriban óriási felszerelés kellett és gondoltam, sosem fogom elérni, hogy saját stúdióm legyen. A technika viszont meghaladta az álmaimat, sőt még azon is túl mentünk, feltalálták az internetet és most azon keresztül alkotunk. Örülök, hogy Lacival találtunk egy közös pontot a zenében, mert ahogy ő is mondta, nem teljesen közös a zenei háttér, de így jó, mert mind a ketten tudunk olyasmit hozzáadni, ami a másikban nincsen benne és így nem lesz számunkra unalmas a saját stílusunk.
Említettétek, hogy amióta csak az „eszeteket tudjátok”, azóta zenéltek. Laciról itthon legtöbbünknek a Blood Is Fire névre hallgató, mára már kultikusnak számító hardcore formáció jut az eszünkbe, ahol az ének mellett gitározott is. Emellett voltak más próbálkozások is? Illetve James Rólad kevesebbet tud a honi közönség. Te is aktívan részt vállaltál a kanadai rock/metal életben?
Laci: Igen, a Blood is Fire zenekar ismerős lehet azoknak, akik anno követték az underground hardcore, metalcore kultúrát, akár nemzetközi szinten is. Több zenekarom is volt a BiF-et követően, de a My Grand Avenue felállásban éreztem igazán, hogy azt csinálom, ami nekem való, front ének szerepben. A zenekarral több neves tehetségkutatón dobogós helyezéseket értünk el, amiknek köszönhetően elkészíthettük első kislemezünket. Sajnos a zenekar feloszlott felfelé szárnyaló szakaszában. De ez egy másik story…
James : Kanadában születtem és ott éltem nyolc éves koromig, amikor is az egész család Magyarországra költözött és ott töltöttem kamaszkoromat. Akkor találkoztam Lacival először. Elég sok zenei műfajt megszerettem, Vangelis-tol kezdve a Dream Theater-ig. Első komoly zenekarom Budapesten volt. Egy sziget fellépes jelentette a csúcsot annak idején, aztán kimentem New York-ba világot látni. Itt különböző formációkban zenéltem, de főleg bárokban, mások számait játsszva szórakoztatásként. Ez a ’90-es évek végén volt, akkoriban a grunge nagy befolyással volt rám. USA keleti partját bejárva és zenélve töltöttem ott 2 évet. 2000 körül visszaköltöztem szülőhelyemre Woodstock-ba, Kanadába. (Nem AZ a Woodstock :))) Itt voltak különböző zenekarjaim, hol billentyűsként, hol pedig gitárosként voltam jelen. A legutolsó zenekaromban frontember voltam, közben gitároztam és billentyűztem is. Rock és alternatív zenekarokban játszottam mindig is. Ez volt már 6 éve. Jelenleg Kanada nyugati felén élek British Columbia-ban. Egy zenei szünet után jött a COVID. Ekkor kezdtem el újra Lacival beszélgetni és jött az ötlet hogy zenéljünk az interneten keresztül.
Mi volt a zenei koncepció? Egyáltalán miként osztottátok fel egymás között a dalírást? És itt el is jutottunk első dalotokhoz, hogyan jellemeznétek a My Adventure című tételt?
James: Az első dalunk Lacitól indult. A “My Adventure” elején hallható zongora témát hozta, amit már vagy két éve megírt. Erre megvolt az ének témája is. Ebből kiindulva tovább építettem a számot gitárokkal, dob és basszus alapokkal. Szép lassan kialakult a szám teljes szerkezete. Mindez rengeteg időt kívánt tőlünk, hiszen 9 órányi időeltolódás van közöttünk. Mindig egy nap késéssel kommunikáltunk e-mailben vagy imessage-en.
Laci: A formációnknak talán a legérdekesebb része a dalírás és annak körülményei. Teljesen felrúgja az általános zenei rutint, ugyanis nincsen próbaterem, ahol közvetlenül, “face to face” alkothatsz a zenésztársaiddal. Ezzel ellentétben viszont mélyen elmerülve, fókuszálva tudunk dolgozni 1-1 számon.
A “My Adventure” mondanivalója talán szinonimája is lehetne az alkotási módunknak, hiszen arról szól, hogy találjuk meg magunkban azt az “ösztönt”, ami teljessé és boldoggá tesz minket. Ez az “ösztön” számunkra a zenei alkotást jelenti. Bármit teszünk az életben, minden utunk ide vezet.
A My Adventure dalhoz egy hangulatos kis videó is készült. Ennek a kulisszatitkaiba is avassatok be minket!
Laci: Örülök, hogy ez fogalmazódott meg Benned, mert akkor sikerült megvalósitanunk, amit el akartunk érni. A fő koncepció az volt, hogy mindketten a saját kalandunkat járva jelenjünk meg: James Kanadában és pedig Magyarországon. A klip képi világa a zenével együtt lüktet, ahogy az életünkön is észrevesszük, hol lassabban zajlik, hol pedig felgyorsul és alig győzzük a tempót. Nyilván nem több milliós költségvetésből gazdálkodtunk, mi magunk vettük fel a jeleneteket. A rövid idő alatt (a debütálás előtt egy héttel döntöttünk úgy, hogy nem önmagában publikáljuk a számot, hanem vizuális megjelenést is készitünk hozzá) igyekeztünk a maximumot kihozni a lehetőségeinkből. Jamesre különösen büszke vagyok, hiszen a videóvágást nagyon profin megoldotta.
James: Még sosem próbáltam videót az interneten keresztül összehozni, nagyon jó volt megélni, hogy technikailag sikerült megvalósítani, amit elterveztünk. Nem volt egyszerű, de igazán élveztem az alkotási folyamat ezen részét is. Másik érdekesség, ami nehezítette a kanadai felvételeket: éppen nagy bozót- és erdőtüzek égtek a környéken és a szél rengeteg füstöt hozott fel Kaliforniából is, ami sok felvételemen látszik.
Bár a Kery & Nyers még egy viszonylag friss formáció, de a marketing, ami mögötte van, az vérprofi. Szépen felvezettétek a My Adventure dalt és a hozzá készült videót, aztán az összes jelentős streaming szolgáltatónál elérhetővé vált a szerzemény, most ez a bemutatkozó interjú, de én már abban is biztos vagyok, hogy a fejetekben már tovább van írva a forgatókönyv. Mire számíthatnak a rajongók a közeljövőben?
James: Mindkettőnknek van a tarsolyában 3-5 dal kezdeményezés. Tervünk, hogy dolgozunk ezeken az ötleteken, attól függően, melyikhez jön ihlet. Folyamatosan szeretnénk publikálni egy-egy elkészült nótát. Az internetes közös dalírás egy áldás és egyben egy átok is, mert nincs valósidős interakció a két zenész között és picit lassabban készülnek számok, de örülünk, hogy egyáltalán lehetséges.
Laci: Folyamatosan írjuk a számokat, de ahogy James is említette, az időeltolódás és a távolság néha “átkot” szül, hiszen fejben már jóval előrehaladottabb minden. Többször megjegyeztük már egymás között, ha fizikálisan, személyesen együtt tudnánk alkotni, akkor már a 2. lemezünkön dolgoznánk. 🙂 Folyamatosan előrukkolunk majd újdonságokkal. Rengeteg tervünk van és ha követitek a facebook oldalunkat akkor egészen biztosan találkozni fogtok velük. 🙂
Ami a legfontosabb számunkra, hogy őszinte zenét játsszunk! Nincsen klisé, aminek meg akarunk felelni. Nincsenek zenei elvárások, amiknek meg akarunk felelni. Azt csináljuk, ami kettőnkből őszintén születik, olyan mondanivalóval, amiben más is megtalálhatja magát. A zenélés csakis erről szólhat. Őszinte zene és mondanivaló. Ebben hiszünk.
Lacikám, a mondataiddal olyan jól összefoglaltad a Kery & Nyers lényegét, hogy akár az interjú végét is jelenthetné, de azért még búcsúzóul megkérnélek Titeket, hogy üzenjetek valamit azon rajongóknak, akik már tűkön ülve várják a project következő megmozdulását.
Laci: Mindkettőnk nevében szeretném megköszönni mindazoknak, akik ezen rövid idő alatt a megjelenésünk óta mellettünk vannak, támogatnak és érdeklődve követnek minket. Egy-egy szám megírása, hangszerelése és végső stúdió munkálatai rengeteg fókuszt és időt kívánnak, plusz igyekszünk a helyzetünkhöz mérten élő hangszerekkel dolgozni (szerencsére mindketten közeli barátságban vagyunk a gitárral, zongorával stb.), ezért sajnos nagyobb türelem kell hozzánk, mint egy “átlagos” zenekarhoz.
Hamarosan érkezni fogunk egy új dallal, aminek a felvételei ebben a pillanatban is zajlanak. Kövessetek minket a facebook oldalunkon, mert jelenleg ez az elsődleges kommunkációs felületünk.
Köszönjük az interjút és további sok sikert kívánunk a rock világában való tevékenységedhez! Rock’n’Roll!
