Seven Years Of Agony címmel január 26-án jelent meg az Effrontery zenekar második lemeze, amely nyolc dalt tartalmaz. Az album mindenki számára ingyenesen elérhető digitális formátumban, melyet a banda oldalain lehet letölteni. Az új lemez kapcsán beszélgettem Lipák Péterrel és Lédeczi Zsolttal.
Seven Years Of Agony címmel január 26-án jelent meg a második nagylemezetek, amely nyolc dalt tartalmaz. Még mielőtt rátérnénk, az albumra kanyarodjunk kicsit vissza a 2012 decemberében napvilágot látott debütáló lemezetekhez. A Mayfly című koronggal annak idején nálunk is jártatok a stúdióban, és arról is hírt adtunk, hogy 2013-ban bejutottatok a Wacken Metal Battle hazai döntőjébe. Mi történt veletek az elmúlt cirka öt év alatt?
Lipák Péter: Nagy vonalakban a zenekar szinte tökéletesen összecsiszolódott:) A Wacken egy tök jó dolog volt, rengeteget próbáltunk rá, úgy készültünk fel, mintha már a fesztiválon játszanánk. Begyakoroltuk még az időre bepakolást is. Akkor sajnos állandó basszusgitáros problémával küzdöttünk, ami azóta Balázs (Molnár Balázs – a szerk.) csatlakozásával megoldódott. Samplerrel játszottunk, ami nyilván rányomta a bélyegét az eredményre a zsűrinél. Azért mi jól éreztük magunkat.
A Mayfly egy remek, de nehezen emészthető album. Elég sűrűre sikerült, kb három lemez anyaga van benne. Nem tudtunk vele sok mindent kezdeni, szervezés terén. Death metal fesztiválokra túl dallamos, a heavy metalhoz meg túl hörgős. Még megjelenése előtt rossz dolgok történtek körülöttem. Elvesztettem édesapámat. Neki akartam egy emléket állítani a következő lemezemmel. Erre lett felépítve a „Seven Years of Agony”. Olyan dalokat akartam írni, amibe bele tudnak kapaszkodni az emberek, egyszerűbb szerkezetek, dúdolható, fogós riffek.
Imádom a harmóniákat, dallamokat és az ezzel történő őrületes zúzdákat. Ha ezt elvegyítjük azzal a dühvel és méreggel és tehetetlenséggel, amit a tragédia idején éreztem, akkor meg is érkeztünk az új lemezhez.
2015-ben a már zeneileg összerakott kettes lemezről megjelentettünk egy dalt, hogy megtörjük a csendet a külvilág felé. Ez felkerült természetesen a mostani lemezre is, egy kidolgozottabb szólóval.
Az elmúlt év májustól nyár végéig a felvételekkel telt, majd jött a keverés karácsonyig. Közben adatgyűjtés folyt részemről, hogy merre kéne indulni majd amikor készen lesz.
Fogadd őszinte részvétemet. Mutasd be kérlek a lemezen található nyolc szerzeményt. Illetve kanyarodjunk rá egy kicsit a szakmai dolgokra is: avass be minket a stúdiózás rejtelmeibe. Hol, milyen körülmények között rögzítettétek a nagylemezt?
Lipák Péter: Köszönöm szépen. Az felvételt és a keverést is saját magunk készítettük. A felvételeket egy év utánajárás előzte meg, milyen eszközökkel és hogyan érdemes nekiállni. A próbateremben bemikrofonoztam mindent és felvettük. Majd otthon kikevertem úgy, ahogy nekünk tetszettek a hangszínek. A többiek átjártak és mindenki megkereste a saját hangszere vagy hangja tónusát. Pár nem zenész ismerőst is bevontam referenciának, akik folyamatosan megírták, hogy mi nem tetszik nekik a keverésben. Ezeket rendszerint megfogadtam és javítottam. Ez volt az első keverésem, ahhoz képest szerintem nem sikerült annyira rosszul. Így gyakorlatilag nulla költségvetésből készült el a lemez otthon. 109 napig ültem a gép előtt. Az ezt követő lemezek felvétele már könnyebben fog menni és megvan az az előnye, hogy kötetlenül tudunk demózni és ha kell, 20x is újravesszük
Lédeczi Zsolt: Ha nem is beszélhetünk szigorú értelemben vett konceptlemezről, az albumon található nyolc dal szövege lazán összekapcsolódik, és egy emberi életutat követ végig, a gyermeki naivitás elvesztésétől, a világban tapasztalható rengeteg keserűséggel való legelső találkozástól egészen a halálig. Rengeteg olyan jelenség inspirálta a szövegeket, amivel nap mint nap mi is találkozunk: reményvesztettség, befásultság, az ebből következő jellemváltozások, gyógyszer- és alkoholfüggőség, a kétségbeesett kiútkeresés, és annak tragikus konklúziója: öngyilkosság, elvándorlás, az ember terveinek és álmainak végső feladása. Nem mondhatnánk, hogy túlzottan derűs témákat boncolgatnak a szövegek. A legutolsó, címadó dal különösképpen személyes kötődésű. Ez az egyetlen olyan szám a lemezen, amelynek a szövegét nem én, hanem gitárosunk és fő dalszerzőnk, Péter írta. Ahogy korábban említette, édesapja nem sokkal az előző lemezünk (Mayfly) megjelenése előtt, sok évnyi küzdelmet követően sajnos alulmaradt a rákkal szemben, neki állít emléket a dal, és a lemezcím is erre utal. Nem ő az egyetlen közülünk, aki közeli hozzátartozót veszített el a lemez készítése során, nekem tavalyelőtt a nagymamám távozott el, így abszolút tudok azonosulni a dal üzenetével, még ha nem is én szereztem.
Az album szerzői kiadásban jött ki, ráadásul a soundcloud oldalatokon keresztül a rajongók számára ingyenesen elérhetővé tettétek. Nekem úgy rémlik, hogy anno amikor a stúdiónkban jártatok a Mayfly lemezből kapott a rádiónk egy tiszteletpéldányt. Ez pedig egy nagyon szépen kivitelezett, digipack-kiadvány volt. Az új albumból is terveztek fizikai hanghordozót, vagy kizárólag digitálisan lesz elérhető? Szorosan ehhez kapcsolódik az a kérdésem is, hogy esetleg nem kerestetek kiadót a Seven Years Of Agony kiadására?
Lipák Péter: Mindenképpen szeretnénk CD-n is kihozni. Formáját tekintve még nem eldöntött, hogy digipack vagy műanyagtokos lesz. A booklet folyamatosan készül hozzá, melyet ugyancsak, mint az első lemez grafikáit, Földházi Kriszti készít. A digitális megjelenést tűnt gyorsabbnak, egyszerűbbnek. Nem akartuk tovább tolni a megjelenési határidőt, eredetileg 2016 őszére terveztük. Természetesen jó lenne, ha valamelyik kiadóhoz bekerülnénk, hamarosan futunk is egy kört a lemezzel.
És mi a helyzet a koncertezéssel? Nyilván ma már nehéz kimondott lemezbemutató turnéról beszélni (pláne leszervezni), de várható-e esetleg néhány állomásból álló körút, ahol élőben is bemutatnátok az új dalokat? Ezzel a kérdéssel szorosan összekapcsolódik, hogy az új lemezt külföld felől is megpromozzátok? Ha igen, akkor várhatóak határon túli Effrontery koncertek is?
Lipák Péter: Turnéról sajnos nem tudok beszámolni, de egy pesti buliról igen. Március 16-án csütörtökön lesz a lemezbemutatónk a Showbarlangban, a rendezvény ingyenes és 2017 reménységei címet viseli. Mindenkit várunk szeretettel este 9-10-től, aki kíváncsi, hogy hogyan szólalnak meg a dalok élőben. A teljes lemezanyagot egy az egyben el fogjuk játszani. Külföldön is szeretnénk és fogunk is promózni. Felkerültünk a Terrorizer Fear Candy CD válogatásra egy dallal, ami február vége felé jön ki, valamint visszajeleztek páran, hogy írnának a lemezről. Nyitottak vagyunk a külföldi koncertekkel kapcsolatban.
Az igen neves brit Terrorizer magazin Fear Candy válogatássorozatára azért elég nagy szó felkerülni, mert az extrém metal kiadványon olyan bandák is szerepeltek korábban, mint az Exodus, vagy még durvább vonalról a Burzum és a Vader. Miként jött létre ez a kapcsolat?
Lipák Péter: Igen, ez szerintem is egy remek lehetőség lesz a zenekar életében. Még tavaly év végén elkezdtem összeszedni újságok, fanzinek, promóterek, kiadók, metál rádiók elérhetőségeit, akik profiljába belevág a zenénk. Január elején még a megjelenés előtt szétküldtem nekik az anyagunkat. Természetesen ezekre mint befektetésekre kell gondolni, de úgy gondoljuk megéri, így belevágtunk. Bízom benne, ha valakinek megtetszik majd a válogatás CD-n a dalunk, az ránk keres és beszerzi a lemezeinket.
Beszélgetésünk végén foglald össze kérlek a jövőbeli terveiteket. Ami még konkrétan érdekelne, szándékoztok-e esetleg a Seven Years Of Agony album valamely dalához videóklipet, esetleg szöveges videót készíteni?
Lipák Péter: Terveink között szerepel egy, vagy több dalra klipet készíteni. Szeretnék készíteni egy EP-t 6 régi dallal, amit nem vettünk fel 2001 és 2010 között. Valamint van egy próbálkozás, ahol a dalaink át vannak hangszerelve akusztikus hangszerekre, érdekesen szólnak.:) A harmadik lemez dalainak a vázlatai nagyjából már készen vannak, ezekkel is foglalkozunk majd, amint lehet. Szóval sok meló van a zenekar háza táján, nem fogunk unatkozni és nagyon remélem, hogy most már nem fogunk eltűnni évekre mint azt legutóbb tettük. Jó lenne, ha igazán aktív turnézó zenekarrá válnánk.
