A Cellar Darling-ot három, az Eluveitie-ből már ismert zenész, Anna Murphy, Merlin Sutter és Ivo Henzi alapította 2016-ban. Bemutatkozó lemezük This Is The Sound címmel került kiadásra 2017-ben, az elmúlt két évet olyan zenekarok társaságában turnézták végig, mint a Lacuna Coil vagy a Delain. Március 22.-e óta hallgatható meg a második nagylemezük, amely The Spell címmel jelent meg. Az album egy névtelen lány útkeresését dolgozza fel, aki a történet során nem csak találkozik, de bele is szeret a halálba. A lemez megszületésének hátteréről Humel tette fel kérdéseit a Cellar Darling tagságának.
Mekkora kihívás volt meggyőzni a Nuclear Blast-et egy konceptalbum kiadásáról?
Anna: Meglepően könnyen ment a dolog… Ezért is szeretünk a Nuclear Blast csapatával dolgozni, mindenben maximálisan támogatnak minket! Kereskedelmi szempontból egy konceptalbum valóban kihívásnak tűnhet, manapság mindenki kislemezekben és streamszolgáltatókban gondolkodik. Ennek ellenére nem kellett győzködnünk a kiadót, első pillanattól imádták a lemez alaptörténetét. Még arról sem kellett vitatkozni velük, hogy az Insomnia legyen a lemezt felvezető kislemez. Egy hétperces dalból képtelenség rádiós sikertörténetet csinálni… Fantasztikus munkát végeztek a lemez promózásával is! Eddig csak pozitív visszajelzéseket kaptunk a lemezről, úgy tűnik megérte vállalni a kockázatot!
Merlin: A Nuclear Blast egy különleges kiadó, az ott dolgozók kizárólag fanatikus metal rajongók, ezt a közeget sikerült a kezdetektől megőrizniük.
A zenekaron belül az első pillanattól kezdve megvolt az egyetértés arról, hogy ebbe a kereskedelmi szempontból kockázatos irányba induljatok?
Anna: Igen. A lemez alapötlete szinte adta magát, egyből éreztük, hogy ez a jó irány, egyáltalán nem aggódtunk az esetleges következmények miatt. Ez egyébként sem jellemző ránk.
Merlin: A zeneszerzésnek nincsenek szabályai, hallgatni kell a megérzéseinkre, minden mással csak a kreatív munka után szabad foglalkozni. Sajnálatos, ha a közönségnek nem tetszik a lemez, mi viszont nem tudnánk azzal a tudattal élni, hogy nem egy teljesen őszinte anyaggal jöttünk ki.
A lemezhez bónuszként kiadtatok egy hangoskönyvet is. Honnan jött az ötlet?
Anna: Egy lemezfelvétel során a legtöbb zenekar nem gondolkodik az extra anyagokon. Ez a kérdés általában a lemezmegjelenés előtt nem sokkal merül csak fel, és hatalmas pánikot okoz. Mindenképp szerettünk volna valami különleges bónuszanyagot csatolni a The Spell-hez. Nem csak egy korábbi fesztiválról megmaradt koncertfelvételt, vagy egy dal instrumentális változatát, vagy a demókat. Mindenképp valami olyan anyagban gondolkodtunk, ami a lemez alapját képező történethez kapcsolódó. A szövegek megírása előtt ezt egyébként is le akartam írni magamnak, ezért a hangoskönyv ötlete szinte adta magát.
Ez a második lemezetek, volt esetleg olyan része a zeneszerzésnek és a felvételnek, amelyhez most másképp közelítettetek?
Ivo: Anna már a This Is The Sound megjelenése után nem sokkal előállt a konceptlemez ötletével, tehát már a kreatív munka kezdetétől máshogy közelítettünk az új dalokhoz. A zenét írtuk a szövegekhez. Próbáltuk először a dalok címét kitalálni, mivel ezek határozták meg alapvetően egy adott dal hangulatát. A The Spell megírása ezért teljesen egyedi élmény volt számunkra is. A zeneszerzés során próbáltunk minél inkább az ösztöneinkre hallgatni. Rengeteg lemezkritikában felmerül, hogy a lemez tele van prog metal elemekkel. A The Spell nem tudatosan lett egy progosabb anyag, egyszerűen ezt az irányt éreztük természetesnek. Nagyjából egy év alatt végeztünk a zeneszerzéssel és a felvétellel.
Anna: Számomra a két lemez között az a legnagyobb különbség, hogy a The Spell-be mindhárman ugyanannyi energiát fektettünk, és hogy próbáltuk a lehető legkevesebb külső segítséget igénybe venni a munka során.
Hogyan állt össze egy-egy új dal ehhez a lemezhez? Beavatnátok minket egy példán keresztül?
Anna: A Death egy jó példa. Ivo hozta a refrénhez és az alapriffhez az ötletet. Ezeket kezdtük el kidolgozni a próbateremben. Több dallamvezetést is kipróbáltunk, ahogy kialakult a lemezen hallható verzió, elkezdtem kidolgozni a szövegeket. Tudtuk, hogy a zene hangulatában ott kell, hogy legyen a halál, és ezzel nagyon sokat küzdöttünk. Egy időre félre is kellett tennünk ezt a dalt, egyszerűen képtelenek voltuk elkapni a megfelelő hangulatot. New York-ban vettük újra elő, a turnén béreltünk ott egy próbatermet, hogy dolgozhassunk az anyagon. Akkor jött a Black Sabbath riff ötlete, ezzel szerettük volna kifejezni, mennyire nagyra tartjuk a zenéjüket. Svájcban a stúdióban aztán nagyot vitatkoztunk Tommy-val, neki egyáltalán nem tetszett a dal. Ennek a vitának lett az eredménye a hosszú fuvolaszóló, változtattunk a szövegeken, illetve a hangszerelésen. Végül több helyen rögtönöztünk is a felvétel során, ezek annyira jól sikerültek, hogy a végső felvételen is hallhatóak.
Ivo: Sokszor a stúdióban, felvétel közben érzünk rá igazán egy dal hangulatára, ebben az esetben is ez történt.
Ha jól számolom már 12-13 éve dolgoztok együtt, milyen szempontok alapján választotok külső producert egy-egy új lemez felvételéhez?
Merlin: Tommy-t már régóta ismerjük, nagyon jó barátok vagyunk. Már az Eluveitie időkben is dolgoztunk együtt, akkor nagyrészt mint hangmérnök segített minket, nem feltétlenül mint producer.
Ivo: A személyes kötelék nagyon fontos szempont. Látja, hogy mik a céljaink egy lemezzel. Nagyon hasonló a zenei érdeklődésünk, azonnal érti, ha valamit példaként felhozunk. Hihetetlen széleskörű a zenei műveltsége, tehát könnyen előáll számunkra esetleg ismeretlen megoldásokkal.
Merlin: És képes minimális alvással lehozni egy lemezfelvételt, talán ez a legfontosabb, haha
Miért pont Costin Chioreanu-t kértétek fel a lemez borítójának elkészítésére?
Anna: Tíz éve ismerem Costin-t, imádom a munkáit, a karomon a tetoválás az ő rajza alapján készült. Dolgoztunk már együtt korábban több projektünk lemezborítóján, most is ő tűnt a legmegfelelőbb személynek a munkára, más szóba sem került. Átküldtük neki a zenét és a szövegeket, más formában nem is szerettük volna befolyásolni őt, tudatosan távol akartunk maradni a lemezhez kapcsolódó grafikus munkától. Minden dalhoz szeretnénk kiadni egy animációs videót is, tehát a megfelelő sorrendben akár filmként is megtekinthető majd a történet.
Milyen időközönként adjátok majd ki ezeket a videókat?
Ivo: Erről még nem döntöttünk, mindig egy lépéssel gondolkodunk csak előre. Annyit elárulhatok, hogy a következő megjelenésére nem kell sokat várni.
Merlin: Nem szeretnénk kapkodni, a lemez pár hete jött ki, szeretnénk a promóciós munkából a lehető legtöbbet kihozni. A videókkal még hónapokig fenn akarjuk tartani a közönség érdeklődését, nem szeretnénk elsietni a dolgot.
Anna, a lemez társproducere vagy, milyen érzés saját anyagon dolgozni? Hogyan osztottátok meg a munkát Tommy-val?
Anna: Nem áll tőlem távol a produceri munka, hangmérnöknek tanultam, illetve van egy saját stúdióm Luzern-ben. Ezért elég kézenfekvő, hogy megpróbálom a munka egy részét saját magam elvégezni. Viszont nem szeretnék egyedül dolgozni egy saját anyagon. Kell egy külső résztvevő is, aki képes más megvilágításba helyezni dolgokat. Szerintem ebből a kombinációból lehet a legtöbbet kihozni. Nyilván vannak helyzetek, amikor nem értünk egyet, ilyenkor próbálunk egy mindenkinek megfelelő megoldást találni, szerintem ez az egyik oka annak, hogy sikerült ezt a ránk jellemző, egyedi hangzást kialakítani. Hozzánk ez a természetes, meleg hangzás illik, nem visszük túlzásba a moder metal-ra jellemző vegytiszta megoldásokat.
Több olyan hangszerrel is dolgoztok, amely ebben a stílusban szokatlannak számít, mennyire bonyolult ezeket kiegyensúlyozottan beilleszteni egy új lemez hangzásába?
Anna: Nem egyszerű, de nem is lehetetlen. A keverés sosem egyszerű, ha öt sávnál többről van szó. Próbáltunk a lehető legtermészetesebb alapokkal dolgozni. Mindent mi játszottunk fel, és próbáltuk az utólagos szerkesztéseket elkerülni. Egyikünk sem szereti a túlpolírozott lemezeket, és nem szeretjük ha túl sok a magas.
Ivo: Én egyébként is már süket vagyok abban a tartományban, haha
A megjelenés óta turnéztok, milyen volt eddig a lemez fogadtatása?
Ivo: Abszolút pozitív! A The Spell dalai nem egyből emészthetőek, sokkal összetettebbek, mint a This Is The Sound anyaga volt, ezért a közönség sokkal inkább elmerül ezekben, nem feltétlenül a fejüket rázzák. Erre az anyagra csak lassított felvételben lehetne pogózni, tehát ez teljesen rendben van így. A közönségünk érti a zenénket, és ennél talán nincs is nagyobb elismerés.
Merlin: A koncertek után próbálunk minél több időt eltölteni a közönséggel, dedikálunk a pultnál, akivel lehet, beszélünk, fantasztikus mennyien maradnak a koncertek után csak azért, hogy gratuláljanak a lemezhez.
Mennyit vitatkoztatok a setlist összeállításán?
Anna: Nem volt egyszerű… Egy konceptlemezt kézenfekvő lenne egyben eljátszani. Ezzel az volt a probléma, hogy mivel mi egy új zenekar vagyunk, szerettünk volna az első lemezről is játszani. Sajnos nem engedhetjük még meg, hogy két órán keresztül zenéljünk minden este pihenő nélkül. Remélem, hogy sikerült a két lemez anyagából egy mindenki számára élvezhető programot összerakni.
Merlin: szeretnénk ezzel az anyaggal a lehető legtöbbet turnézni, a már bejelentett dátumokon kívül dolgozunk egy őszi turnéterven, erről sajnos részletesen még nem beszélhetek. Nagyon szerencsések vagyunk, az első lemezt követően sikerült rengeteg helyre eljutnunk, Európán kívül voltunk Dél-Amerikában, Japánban, szeretnénk ezekre a helyekre ezzel a lemezzel is visszatérni. Magyarországra sem sikerült még eljutnunk, remélem ennek is eljön hamarosan az ideje.