Hazánk egyik legrégebbi, és igazán sikeres zenekara, az idén harminckettedik évét ünneplő Karthago április végén indítja 2011-es turnéját. Egyik érdekessége, hogy az első koncert helyszíne a budapesti Club202. Időközben felröppent a hír egy új szerzeményről is. Felmerült bennem pár kérdés az említett dolgok kapcsán, illetve magáról a Karthago-ról (miután magam is fiatalabb vagyok, mint maga az együttes, így bőven akad, amit elmesélhetnének, akár nekem, akár a mai fiatalságnak). A zenekar alapítójának, Szigeti Ferencnek tehettem fel kérdéseim, aki nagy örömömre szolgálva, készségesen válaszolt.

Szapy: A turnéindító koncert esetében miért a Club202-re esett a választás?
Szigeti Ferenc: Ez az egyetlen autentikus rock klub Budapesten, amely körülményeiben is megfelel. Húsz éve nem játszottunk klubban, csak nagyobb színpadokon, fesztiválokon jelentünk meg. Azigazat megvallva, mindig megválogatjuk a fellépések helyszíneit, mivel minőséget szeretnénk nyújtani a közönségnek, és sajnos ezt nem lehet bárhol megvalósítani. Ez a koncert valamelyest nosztalgia is, hiszen a zenekar egy klubból indult útjára 1979-80ban, méghozzá az akkori Metró Klub a szóban forgó hely. Szép emlék, kellemes érzés úgy zenélni, mikor viszonylag testközelben a közönség, és közvetlen a színpad előtt látni az arcokat.

Szapy: Mivel turnényitó koncertről van szó, felmerül a kérdés, merre lesz idén látható a zenekar?
Szigeti F.: Játszunk itthon, továbbá lesz fellépésünk Szlovákiában, Erdélyben is a turné során. Terveink szerint 30-32 állomás várható, ezek egy része még szervezés alatt. Fontos a megfelelő választás, a műsor minőségére tekintettel, továbbá a mennyiség miatt. Az elmúlt harminckét év alatt már jóval több, mint 3000 fellépés van mögöttünk, s az ebből nyert tapasztalat igen jelentős. Volt olyan évünk, mikor 300 koncertet is adtunk, manapság viszont ilyenre nem vetemedünk. A túlzott hajtás kimerít mindenkit, és fáradtan nem kívánunk a közönség elé állni. A jelenlegi nagyjából 30-35 koncert egy évben még éppen vállalható mennyiség, ezzel is kalkulálunk a felmerülő lehetőségek, meghívások közti választáskor.

Szapy: Felmerült, hogy a budapesti koncerten már egy új dallal is meglepik a közönséget. Teljes mértékben meglepetés, vagy van, amit ezzel kapcsolatban mondana?
Szigeti F.: Sajnos ez most kicsit csúszik, tehát a programból is kimarad, mivel nem készült el még a teljes dal. Várhatóan csak májusban nyeri el teljes formáját. Egyébként idén két új felvételt szeretnénk készíteni, ez az egyik, a másikat pedig őszre tervezzük, október környékére. Mindkét felvételt elérhetővé fogjuk tenni a rajongóink számára, de egyelőre nem szándékozzuk lemezre tenni

Szapy: Egyáltalán nem, vagy ettől függetlenül várható még új album a jövőben?
Szigeti F.: Az egész lemezkiadás meggondolandó. Felmerült bennünk, hogy készítsünk-e még kiadványt. Manapság vannak kétségeink ezzel kapcsolatosan, sokat változott a világ. Legutóbbi stúdiólemezünk, az ‘Időtörés’ 2009-ben jelent meg. Azon a lemezen fél évet dolgoztunk: az első három hónapban ötleteltünk, megszülettek a dalok, próbáltunk, majd a következő három hónapot a stúdiómunkával töltöttük. Rengeteg munkával járt. Hasonló lenne a helyzet egy újabb kiadvánnyal is, ellenben azt kell tapasztaljuk, már nem térül meg a belefektetett idő, energia s persze a költsége. Másrészt az új felvételek esetén is szükséges, hogy legyen mondanivalója, anélkül nincs értelme. Korábban is mindig törekedtünk folyamatosan, míg másoknál észlelhető, hogy 1-2 évente új lemezzel jelentkeznek. Mi ezt a részét nem érezzük szükségesnek, nincs olyan sok kiadványunk. Számunkra nem, a mennyiség a fontos. Mondhatjuk: a kevesebb néha több. Annyira nem is szükséges talán, hogy az újdonságokon agyaljunk, a régebbi dalaink ismertebbek és közkedveltebbek, azt várják a koncerteken is leginkább.

Szapy: Harminckét év nagy idő. Sok mindent tapasztalhattak, átélhettek. Megmondaná nekem, a zenekar történetében mi az, amire a legbüszkébbek, mi emelhető ki, mint “a legszebb élményük”?
Szigeti F.: Van mögöttünk megannyi szereplés, fesztiválokon, szép emlékek a budapesti Sportaréna-beli koncertek is, de ha ki kell emelni valamit, akkor az 1983-ban történt. Az ausztriai Villach-ban megrendezett Nemzetközi Táncdalfesztivál a résztvevő zenekarok közt egyedül mi számítottunk kelet-európai bandának, viszont a rendezvény nagydíját mi nyertük meg. Ennek eredménye volt az, hogy két nagylemezünk is megjelent angol nyelven, elsőként a Requiem, mely Ausztriában például aranylemez lett! A siker pedig hozta a turnét, játszottunk nem csak itthon, hanem Ausztriában, az NSZK-ban, illetve valamennyi volt szocialista országban, az egykori Szovjetunióban is. Elmondhatjuk magunkról, hogy a korszak egyik sikeressé vált osztrák csapata, az Opus volt az előzenekarunk. Igaz, az első két koncerten ők voltak a főbanda, majd jött a kérés, hogy esetleg cseréljünk, mivel láthatóan mi voltunk a sikeresebbek. S ez így működött is másfél hónapig. Persze amikor berobbantak a Life is Life c. slágerükkel, akkor ők tovább léptek, mi pedig hazajöttünk. Ettől függetlenül ez egy jó időszak volt. Valóban rendkívül sikeres időszakot éltünk át akkor. Talán jobb lett volna kinn maradni, s még tovább is jutunk volna, ellenben a politika akkor közbeszólt, haza kellett jönni. De végül is: nem panaszkodhatunk, rengeteg jó élményben lehetett részünk, de az az időszak számunkra a legemlékezetesebb.

Szapy: Köszönöm válaszait, remélem újra láthatom önöket a turnét nyitó koncerten!