Nagyon örülök, hogy lehetőségem nyílt veletek interjút készíteni. Ti vagytok a fesztivál/fesztiválsorozat egyik fő fellépője, milyen érzés végigcsinálni egy ilyen turnét? Tudom, hogy részt vettetek már sok turnén, és nagyon kimerítő lehet, de érdekelne, hogy élitek meg ezeket.
De hát a turnék közben is kell egy kis pihenés… Ti hogy kapcsolódtok ki?
Próbálunk délutánonként aludni egy kicsit, de ez most teljesen lehetetlen, mert ez az időjárás valami rettenetes. Ez a vihar egyszerűen kikergetett az ágyból.
Most, hogy említed az időjárást, nekem a “Crimson Thunder” albumotokat juttatja eszembe…
Ó, Riders on Th e Storm?
Természetesen!
Jó sok koncertetek volt már itt Magyarországon, ezek közül szerintetek melyik volt a legmeghatározóbb?
Szerintem mindegyik egyedülálló volt a maga nemében, mert úgy tűnik, minden alkalommal, ahányszor csak idelátogatunk, egyre nő a népszerűségünk és egyre több ember gyűlik össze a koncertjeinken. Elég, ha a saját turnénkra gondolsz, amikor a Petőfi Csarnokban játszunk, minden következő alkalommal nagyobb és nagyobb a közönség. Ez nagyon pozitív tendencia! Az első koncertünk a Szigeten, az is nagyon emlékezetes volt, bár az inkább azért, mivel vagy kétszáz fok volt a sátorban…huh, elképesztő volt. Egyébként, komolyan mondom, Magyarország nagyon fontos számunkra, a Hammerfall számára.
Milyen a kommunikációtok a közönséggel? Emlékszem, amikor a Petőfi Csarnokban játszottátok a Glory To The Brave-t, ti már befejeztétek a számot és a közönség csak énekelt tovább…
A Hammerfall nagy hangsúlyt fektet erre. A közönség nélkül semmik vagyunk. Éppen ezért van az, hogy a számok még jobbak élőben, mert ott van a közönség és velünk együtt énekel. Ez egyébként a Hammerfall egyik erős pontja, hogy minden dalban van lehetőség, hogy a közönség is énekelhessen. A Glory To The Brave amúgy az egyik személyes kedvenc nótám, és hogy mind többen és többen éneklik, hát az fantasztikus. Egyszerűen óriási érzés.
Fennállásotok kezdete óta sok feldolgozást készítettetek, pl. My Sharona, vagy az I want Out. Hogyan választjátok ki a feldolgozásra szánt számokat?
A My Sharona kilóg a sorból, hiszen eddig minden feldolgozás valamelyikünk kedvenc albumáról egy-egy kedvenc szám volt. Ezekkel az volt a cél, hogy az eredeti zenekarokat úgymond kicsit képbe hozzuk, rájuk világítsunk, mert szerintünk túlontúl feledésbe merültek, ahhoz képest, régen mekkorák voltak. Ilyen zenekarok például a Stormwitch, Warlord, a Quiet Riot. A Warlord és a Stormwitch különösen nagy figyelmet kapott tőlünk, főként az elején. A My Sharona csak egy jó vicc volt, jól esett megcsinálni…nem hittük volna, hogy ennyire szeretni fogják a rajongók!
A “Masterpieces” albumotok óriási siker volt Magyarországon. Terveztek hasonló megnyilvánulást még?
Nem igazán, mert ezt a lemezt összehozni nagyon sokáig, tizenegy évig tartott, 1997-től 2008-ig dolgoztunk rajta. Ebből kifolyólag nem tervezünk újra ilyesmit csinálni egyelőre, bár sosem tudhatjuk, mit hoz a jövő…
Terveztek valami különlegességet a mai koncertre?
Akik már láttak minket, azok ismerik a színpadi megjelenésünket, a show színvonalát amit adni szoktunk….Sajnos ma ehhez nem áll elég hely rendelkezésre, mert fedett sátorban fogunk játszani szabadtér helyett, szóval egyszerűen nincs hely a komolyabb pirotechnikához, satöbbi. Viszont lesz sok új dolog is, új a háttér, hoztunk új dalokat is, no meg persze régi nótákat, amiket a közönség biztos boldogan fog hallgatni, például a Dragon Lies Bleeding, ami már nagyon régóta műsoron van.
A színpadi látványra visszatérve… Emlékszem, amikor a Petőfi Csarnokban a Chapter V album bemutatóján műhavat is használtatok…hogy jutott szetekbe ez a fajta trükk?
Leültünk a céggel, hogy mit lehet megvalósítani, és ők ajánlották fel a műhó lehetőségét. Mindig próbálunk újabb és újabb megoldásokat találni.
Még mindig a színpadi show-val kapcsolatban… megvan még az az ominózus óriási kalapácsotok?
Ööö… valahol…vagy mégsem? Nem, a kalapács már nincs meg, mert azt úgy építették, mint egy keresztet, a színpadi tartóelemekkel, szóval már nincs meg. De nagyon király volt, szerintem bevetjük még néhány koncerten, ha lesz rá lehetőség.
Egy utolsó kérdés. Nagyon sok albumotok jelent már eddig is, mégsem fogytok ki az őj anyagból. Mi ad nektek ekkora inspirációt?
Ez nagyon jó kérdés. Néha csak ott ülünk és nem történik semmi, nem jut eszünkbe egy nyomorult strófa sem. Azt hiszem, az ihlet nagy része manapság egyszerűen abból jön, hogy élünk. Nap mint nap éberen figyeljük a mindenfelől érkező hatásokat és próbáljuk befogadni őket. Például olvasol egy könyvet, megnézel egy filmet, beszélgetsz a barátaiddal, hallgatsz valami jó zenét, ez mind inspirálhat téged. Ha hallasz egy jó dalt, az főleg jó mozgatórugó tud lenni, meg tudja adni azt a lökést, amitől képes leszel (legalábbis én képes vagyok) jó zenét szerezni. Tömören ennyi, de mint mondtam, ez egy nehezen megfogható dolog.
