rendező: Ridley Scott
író: Mark Bowden
forgatókönyvíró: Ken Nolan, Steven Zaillian
zeneszerző: Hans Zimmer
operatőr: Slavomir Idziak
díszlettervező: Pierluigi Basile
producer: Jerry Bruckheimer, Ridley Scott
látványtervező: Arthur Max
vágó: Pietro Scalia
hang: Michael Minkler, Myron Nettinga, Chris Munro
szereplő(k):
Josh Hartnett (Matt Eversmann őrmester)
Eric Bana (Hooten őrmester)
Ewan McGregor (John Grimes)
Tom Sizemore (Danny McKnight alezredes)
William Fichtner (Paul Howe őrmester)
Ewen Bremner (Shawn Nelson)
Sam Shepard (William F. Garrison)
Gabriel Casseus (Mike Kurth)
Zeljko Ivanek (Gary Harrell)
Orlando Bloom (Todd Blackburn közlegény)
Jason Isaacs (Mike Steele kapitány)
Ron Eldard (Mike Durant főtörzszászlós)
Jeremy Piven (Cliff Wolcott főtörzszászlós)
Nikolaj Coster-Waldau (Gary Gordon őrmester)
Johny Strong (Randy Shughart)
Történet:
A film megtörtént eseményeket dolgoz fel, szinte teljes történeti hűséggel.
Egyetlen napot mutat be csupán az alkotás, de azt tökéletesen. 1993. október. 3-án, Szomália fővárosában Mogadishuban a polgárháború befejezését elősegítő akciót hajtottak végre amerikai csapatok, köztük a Delta Force és a Rangers.
A cél, hogy a városban elfogják Mohamed Farrah Aidid szomáliai diktátor bábkormányának tagjait. Az akció sikeresen halad, egészen addig, míg egy Black Hawk helikoptert a szomáliaiak le nem lőnek. Ezek után a csupán 1 órásra tervezett akcióból, 16 órás véres öldöklés lesz.
A film emléket állít két bátor amerikai deltásnak, Randy Shughartnak és Gary Gordonnak, akik önként jelentkeztek, hogy biztosítsanak egy lezuhant helikoptert és kimentsék a még élő pilótát. Bár a pilóta életben maradt, pár óra keserves harc után, az erősítés megérkezése előtt mindkét katona elesik, testüket pedig a szomáliai felkelők meggyalázzák. Végül az akció elbukik, a polgárháború folyik tovább, az amerikai csapatokat pedig kivonják. A (valós)történet tartogat számunkra még egy meglepetést, de ezt nem árulom el, nézzétek meg az alkotást!
Látvány: A film gyönyörű. Minden jelenet pompásra sikerült, a robbanások, a lövések, a füst, a környezet, a sérülések, minden remekül néz ki Talán még a Ryan közlegény megmentését is túlszárnyalta annyiban, hogy a harcjárművek eredetiek voltak és nem replikák. A vágások is teljesen rendben vannak. A lassítások lenyűgözőek!
Szereplők: Tele vagyunk remek alakításokkal, már amennyire egy ilyen filmben lehet erről beszélni. Egyetlen szereplő sem ellenszenves, a színészi játék kiváló. Igen, szükség is volt rá, hiszen nem csak a háború kegyetlenségét mutatja be a film, hanem egészen a személyes érzelmekig eljut.
Hangulat: Magával ragadó. Számomra nem vált egysíkúvá, mindig a legjobbkor gördült tovább a cselekmény, néha súlyos kérdőjeleket hagyva, hogy biztosan ne unatkozzunk. Végig érezhető a feszültség, az ellentétek és a félelem is. Mindemellett megjelenik egyfajta humor is, ami még színesebbé teszi az alkotást.
Zene: Hans Zimmer neve ismerősen csenghet. A Sólyom Végveszélyben című filmben is zseniális hangzást hozott össze, a zene mindig illik a jelenetek hangulatához, szorosan követi a cselekményszálat.
Összegzés: Bár megjelenése után 4 Oscar díjra is jelölték (ebből kettőt meg is kapott: legjobb vágás és legjobb hang), mégsem számít sikerfilmnek. Elvitathatatlan érdeme az alkotásnak azonban szépszámmal akad. Meg sem próbál más háborús filmekre alapozni. Minden gondolat egyedi, ami számomra nagy pozitívum volt. Hasonlóan zseniális húzás, hogy nem a „hős amerikait” akarják bemutatni, nekünk 144 percben, hanem a háború naturális megjelenésén túl, emberi közelségből, az egyszerű katona szeméből mutatja be a katonai akciót.
Sokan azt mondják, ez csak egy újabb háborús film, részben igazuk is van. A hölgyek kevéssé fogják élvezni és gyerekeknek sem ajánlom, de:
Nagyon kevés film képes az akció élvezetét és az emberi fájdalmat, érzelmet egyszerre átadni, azonban az alkotóknak ezt is sikerült megvalósítani.
A szomáliai polgárháborúban meghalt 300 000 civil és az ország ma sem tartozik a legbiztonságosabbak közé.
Az 1993. október 3-i akcióban elesett 18 amerikai katona és több mint 1000 szomáliai felkelő.
Shughart és Gordon bátorságukért posztumusz megkapták az Egyesült Államok legmagasabb katonai kitüntetését (Medal of Honor), de ez rajtuk már nem sokat segít.
