71 ezer példányban kelt el 2016-ban, a nyitóhéten a Deftones eddigi legutolsó lemeze, a Gore, ezzel a Billboard-lista második helyén nyitott a korong. A számadatok alapján elmondható, hogy a Gore-t jobban várták a rajongók, mint közvetlen elődjét, a 2012-es Koi No Yokan-t, amely 65 ezer példánnyal lett tizenegyedik a maga idejében. A Deftones eddig kétszer ért el dobogós helyezést a Billboard Top 200-on: a 2000-es White Ponyval, amely harmadik lett, és a 2003-as Deftonesszal, amely második volt annak idején – igaz, akkor ehhez még 178 ezer, illetve 167 ezer eladott példányra volt szükség egy hét alatt.
Azt még megsaccolni sem tudjuk, miként fogadják majd a rajongók a szeptember 25-én Ohms című, 10 friss dalt felsorakoztató új Deftones korongot, de az mindenesetre biztató, hogy az új anyag producere Terry Date (Pantera, Soundgatrden stb.) volt, akivel legutoljára a továbbra is kiadatlan Eros lemezen dolgoztak, még 2008-ban. Többek között neki, és Stephen Carpenter gitáros nagyobb befolyásának is köszönhető, hogy a csapat az elszálósabb vonaltól egy kissé a keményebb irányba mozdult el. A címadó dal és a hozzá készült klip már tesztelhető. Ne feledd, a zenekar 2021. június 25-én érkezik hozzánk.
A sacramentoi Grammy-díjas alternatív rock zenekar 1988-as megalakulása óta két utat választ egyszerre – a kőkemény metál határait feszegeti shoegaze és pszichedelikus elemekkel. A Chino Moreno vezette csapat hosszú évek után hozza újra Magyarországra a káoszt.
A Deftones az egyik első olyan zenekar volt, akik a kemény gitártémákat és az üvöltő vokált árnyalták légiesebb zenével és visszafogottabb énektémákkal. Bár a zenekar gyökerei valahol a heavy metalban keresendők, a ’90-es években már körvonalazódni látszott, hogy a műfaji határokat egyre inkább átlépve olyan újító szellemű zenekarok mellé sorakoztak fel, mint a Tool, a Rage Against the Machine vagy a Faith No More. 1995-ös Adrenaline című lemezükön Terry Date producerrel (Soundgarden, Pantera) dolgoztak együtt, amiből világszerte 200.000 példány fogyott, és ennek köszönhetően egyre többet turnéztak olyan előadók előtt, mint például Ozzy Osbourne. Nem csoda tehát, hogy a második anyagot már elvárások előzték meg, de az Around the Fur egyenesen az alt-rock műfaj csúcsára katapultálta őket olyan slágerekkel, mint a My Own Summer (Shove It) vagy a Be Quiet and Drive (Far Away).
A 2000-ben kiadott White Pony így tehát már az egyik legnagyobb izgalommal várt rock-lemeznek ígérkezett az évben, és rögtön a Billboard lista élmezőnyében debütált. Az ekkoriban már ötfősre bővült Deftones pedig bebizonyította, hogy egyáltalán nem ijed meg a kíséretezéstől, a hangzásvilágába pedig olyan modern hatásokat engedett be, mint a Cure vagy a Smiths. Ekkoriban pedig a szakma egy Grammy-vel is díjazta őket Elite című dalukért.
Innentől tehát nem volt megállás – 2003-as Deftones című lemezüket a rajongók és a kritikusok is az egekbe magasztalták, ezt pedig a Metallicával és a Linkin Parkkal közös turnén ünnepelték meg. 2006-os Saturday Night Wrist volt az utolsó album, amelyen az eredeti basszusgitárosuk, a tragikus autóbalesetet szenvedő, majd később elhunyt Chi Cheng játszott. Ezt követően három további albummal – legutóbb a 2016-os Gore-ral – jelentkeztek, és mind a Billboard eladási listájának élmezőnyében landolt.
Deftones – Ohms
(Szeptember 25 – Reprise)
01. Genesis
02. Ceremony
03. Urantia
04. Error
05. The Spell Of Mathematics
06. Pompeji
07. This Link Is Dead
08. Radiant City
09. Headless
10. Ohms