Rockvilág
Filmrovat • 2010. január 27. • Leho

Rockhajó (The Boat That Rocked)

A hullámok közepén, középhullámon, hullajó formában. 1966-ban járunk. A 60-as, 70-es években a pop-, majd a rockzene végérvényesen meghódította a vil...

A hullámok közepén, középhullámon, hullajó formában.

1966-ban járunk. A 60-as, 70-es években a pop-, majd a rockzene végérvényesen meghódította a világot. Pedig nem is volt olyan egyszerű dolga, hiszen a legújabb slágerekkel nem feltétlenül szimpatizált az aktuális kormánypárt, mégis az emberek igényei megváltoztatták ezt az álláspontot. A konzervatív Nagy-Britannia rádióadói - kivált a BBC - hetente csupán két órát szentelnek az obszcén és alantas szórakozásként titulált popnak és rock and rollnak, az adásidő nagy részében klasszikus zenével borzolják a bulizásra vágyó fiatalok idegeit. Eközben kalózrádiók szelik az étert, hogy megcsáklyázva a fiatalságot, jó ízlést és az előírásokat félredobva csakis a nagybetűs Zene előtt hódoljanak.

A Rockhajóban ennek a hosszú történetnek egy kis szelete elevenedik meg előttünk, egészen pontosan a kalózrádiók brit aranykora. A történet nagyjából ki is merül a frappáns alapszituációban, melyben egy 10-15 műsorvezető alkotta kalózrádió életébe nyerhetünk bepillantást. Cselekményre, feszült végkifejletre, csavarokra vagy kiélezett helyzetekre még véletlenül se számítsunk, hiszen a Rockhajó nem erről szól. Sokkal inkább a zenéről, a zene iránti rajongásról, a rádiózás aranykoráról, az egytől-egyig emlékezetes és egyedi karakterekről. Utóbbiak persze humorforrásért szolgálnak, és szerencsére kitűnően teljesítik feladatukat. A Rockhajón élők napjait különböző valós és képtelen események alakítják, amik a film során véletlenszerűen kerülnek elő, hogy aztán ugyanolyan hirtelenséggel teljesen el is tűnjenek. Persze van egy minimális fő szál, de tényleg, ez szinte említést sem érdemel. A két órás játékidőben nem sok minden történik, de a jópofa szituációk, a színészek játéka és a jól megírt szövegek láttán ez fel sem tűnik. Ja, és természetesen a hangulat fenntartásában oroszlánrészt tölt be a zene, ami végig fantasztikus. Szédült tempóban váltják egymást az olyan dalok, amikről meg nem mondanánk, hogy mi a címe vagy az előadója, de valahol, valamikor már biztosan hallottuk azokat. A film legjobb pillanatait is a zenére adott egyszerű hallgatói reakcióknak köszönhetjük, amiken egyszerűen lehetetlen nem vigyorogni. Ez a mosolygás pedig a film végéig kitart, ami miatt nem bírtam nem szeretni a Rockhajót. A történet tényleg egy kövér nulla, de a hangulat mindent visz.

Egy-egy poénra, dialógusra, személyes háttértörténetre, vagy csak úgy a Zenére kihegyezett szcénák viszik a vállukon a filmet, még a hajó süllyedésére komponált, látványos katasztrófa-finálé ellenére is. És az a zene! Legyen bár anakronisztikus a Rockhajó filmzenéje (a filmben elhangzó számok nagy része még ötlet szinten sem létezett 1966-ban) nagyszerű, felemelő és mindig az opus cselekményére - akár dalszöveggel is - reflektáló nóták hangzanak el. Ízelítőt kapunk a '60-as évek forradalmi hevületéből, valamint a gondtalan és az aktuális államhatalomnak mindig fityiszt mutató rock and roll életérzésből. Curtis az üzenetét a végtelenül cool színészein keresztül tudja világgá kürtölni.

Rockhajó kicsit aránytalan és kicsit hosszú film, de ez senkit nem érdekel. Az sem számít, hogy Carl végül megtalálja-e az apját, vagy hogy mi lesz a sorsa a játékidő alatt fűződő nagy szerelmeknek - egyedül a tengerbe vesző lemezgyűjtemények miatt szomorkodunk, mivel a film minden kockáján a Zene szeretete süt át. És ez a fontos. Mert a Zene örök! Most gyorsan elmorzsolok egy könnycseppet.

Filmzenék:
Disc one

  1. "Stay with Me Baby" - Duffy - 3:52
  2. "All Day and All of the Night" - The Kinks - 2:23
  3. "Elenore" - The Turtles - 2:30
  4. "Judy in Disguise (With Glasses)" - John Fred and His Playboy Band - 2:52
  5. "Dancing in the Street" - Martha Reeves and the Vandellas - 2:36
  6. "Wouldn't It Be Nice" - The Beach Boys - 2:23
  7. "Ooo Baby Baby" - Smokey Robinson - 2:45
  8. "This Guy's in Love with You" - Herb Alpert & The Tijuana Brass - 4:01
  9. "Crimson and Clover" - Tommy James & The Shondells - 5:24
  10. "Hi Ho Silver Lining" - Jeff Beck - 2:53
  11. "I Can See for Miles" - The Who - 4:07
  12. "With a Girl Like You" - The Troggs - 2:07
  13. "The Letter" - The Box Tops - 1:54
  14. "I'm Alive" - The Hollies - 2:25
  15. "Yesterday Man" - Chris Andrews - 2:32
  16. "I've Been a Bad Bad Boy" - Paul Jones - 2:20
  17. "Silence Is Golden" - The Tremeloes - 3:09
  18. "The End of the World" - Skeeter Davis - 2:39

Disc two

  1. "Friday on My Mind" - The Easybeats - 2:53
  2. "My Generation" - The Who - 3:19
  3. "I Feel Free" - Cream - 2:54
  4. "The Wind Cries Mary" - Jimi Hendrix - 3:21
  5. "A Whiter Shade of Pale" - Procol Harum - 4:00
  6. "These Arms of Mine" - Otis Redding - 2:33
  7. "Cleo's Mood" - Jr. Walker & The All Stars - 2:42
  8. "The Happening" - The Supremes - 2:50
  9. "She'd Rather Be with Me" - The Turtles - 2:21
  10. "98.6" - The Bystanders - 3:19
  11. "Sunny Afternoon" - The Kinks - 3:34
  12. "Father and Son" - Cat Stevens - 3:42
  13. "Nights in White Satin" - The Moody Blues - 4:26
  14. "You Don't Have to Say You Love Me" - Dusty Springfield - 2:49
  15. "Stay with Me" - Lorraine Ellison - 3:33
  16. "Hang On Sloopy" - The McCoys - 3:52
  17. "This Old Heart of Mine (Is Weak for You)" - The Isley Brothers - 2:51
  18. "Let's Dance" - David Bowie - 4:06

/forrás:kalózblog,filmpont/


Megosztás:
Filmrovat