Ha nem cseng ismerősen Vörös András neve, akkor kénytelen leszel autodidakta módon felzárkózni, mert ha most megkísérelném tömören összefoglalni az elmúlt 20 évet, akkor hosszabb lesz a bevezető, mint a lemezkritika. Nem is nagyon akarom az elődzenekar, Superbutt históriáját sem feszegetni, mert ez itt egy új történet, így is tessék közelíteni az Ørdøg első fejezetéhez, ami a Tíz Fekete Dal címet viseli. (Csak nem egy kis tiszteletadás Agatha Christie felé…?)
I /Késképkéz/ - Lendületes nyitódal, hagyományos hard rock formulákkal
II /Mind (ha nekem játszol)/ - Súlyosbodik a helyzet, Vörös Andris énekdallamai Kalapács mestert juttatják eszembe, nagyon jó és szenvedélyes az előadás módja. A fejhangokat viszont lehagytam volna. Robb Flynn bácsinak sem áll jól :)
III /Melankólia/ - Jó érzékkel, erre a dalra készült a zenekar első videója. Zeneileg és szövegileg is a lemez csúcsalkotása, nem kevés Aebsence ízvilággal, megspékelve egy közel-keleti elemekkel díszített gitárszólóval. Remélem, hogy a jövőben még inkább ráfeküdnek a hasonló ötletekre, mert tényleg van benne fantázia.
IV /Natasa/ - Némi Mastodon hatást vélek itt felfedezni. Az ének is agresszívebb, mint az eddigi dalok esetében. Szeretem az ilyen változatos tempó- és hangulatváltásokat és ezeket a finom disszonáns gitártémákat. Utóbbi amúgy is elég általános a lemezen, de sajnos Magyarországon kevésbé, úgyhogy a 3 db kvinttel variáló tucat rock 'n' roll és hard rock zenekaroknak ajánlott lenne kicsit tanulmányozni ezeket a megoldásokat.
V /A kutyák dala/ - Arcbamászó egy dalocska, fasza kis riffel a középrészben. Ha a végét megkoronázták volna egy hevesebb kétlábdobos zárással, akkor még nagyobbat ütött volna.
VI /Mese/ - Csipkedős gitárfelvezetővel, overdrive torzítással, majd némi classic heavy metal melódiával kezdenek, aztán rápakolnak pár kiló súlyt, hogy folyamatosan felfelé haladva a minőség indexen eljussunk a kolosszális refrénig. Fantasztikusak a billentyűs háttérdallamok is, egy szenvedélyes szólót azért elviseltem volna, de ettől függetlenül nagyon remek alkotás.
VII /Ez most/ - Pörgős, táncolható hardrock & roll dal, kellemes harmóniákkal és változatos megszólalással. Nem nevezném a személyes kedvencemnek, de nem is érzek ingerenciát, hogy a következő track-re ugorjak.
VIII /Vaskorona/ - Hellyel-közzel hasonló az előző dalhoz, de más a hangulata, főleg a szöveg miatt. Nem rossz, nem rossz…
IX /Kitalálhatnád/ - Nagyon szeretem az ilyen lágyabb kezdéseket egy dalban, jól is lehet építkezni az ilyen alapokra. Kicsit azonban úgy érzem, hogy kezd megfáradni a lemez.
X /Hajnali állat/ - A zárás lendületes, dallam-orientált, de a feléig nem történik az előző dalokhoz képest semmi új. A lassú, súlyos középrész és a wah-pedál taposós szóló beillesztése sokat dob rajta, de a levezetés egy kicsit ötlettelenre sikerült.
Lehet, hogy érdemesebb lett volna 7-8 fekete dalt rögzíteni a debütáló lemezre, de nem lett volna hátrányos egy kicsit több gitárszólót vagy netán egy bizarr hangulatú lassú számot is írni a cd-re. A maga módján változatosra sikerült alkotni az első Ørdøg albumot, noha ez a fajta változatosság kitart 40 percen keresztül. A legkevésbé sem húznám le az anyagot, sőt, úgy gondolom, hogy már régóta hiányzott egy ilyen zenei mű a hazai hard rock felhozatalban. A szövegekért pedig puszi jár Andris hasára, mert túl azon, hogy van bennük mondanivaló és tartalom, tökéletesen passzol a zene hangulatához, mondhatnám azt is, hogy erősítik egymást. Várom a lehetőséget, hogy lássam az ørdøgi négyest a deszkákon, mert elementáris erő rejlik ebben az új formációban.
7/10