Mr. Big - Nagy úr tiszteletét teszi a KlasszikuShockban!

Nagy úr már nem nevezhető fiatalnak, de lélekben még mindig könnyed, fiatalos lendülettel ontja felénk a csodás dallamokat. Erről meggyőződhettünk május 27-én a Club 202-ben, ahol a Mr. Big 14 év szünet után mutatta be legújabb nagylemezét. Nyugodtan kijelenthető, hogy a banda a világ leghatalmasabb hard rock csapatai közé tartozik. A Mr.Big-et Billy Sheehan basszusgitáros alapította 1988-ban, miután elege lett David Lee Roth önkényességeiből. Az egykori Van Halen frontemberrel három évet húzott le Billy, előtte pedig tizenkettőt a Talas névre hallgató csapatban. Már akkoriban a basszusgitár legjobbjának tartotta őt a szakma. 1988 márciusában úgy döntött, hogy szeretne létrehozni egy olyan csapatot, ahol kiváló muzsikusok csoportosulnak, de a dalokra mégsem a virtuozitás jellemző, hanem kifejezetten a dallamokra koncentrálnak. Kezdetben Steve Stevens-szel, Billy Idol volt gitárosával akart együtt dolgozni, de mivel Steve inkább a funky felé hajazott, így hamar szétváltak útjaik. Ekkor eszébe jutott egy fiatal fiúcska, nevezetesen Paul Gilbert, akit korábban még a David Lee Roth-al való közös turnézás során látott élőben. Paul, a Racer X nevű bandájával lépett fel és olyan szólókat vágott le, hogy Steve Vai gitármágus is tátott szájjal sasolt. Innentől nem is volt kérdés, hogy Paul Gilbert lesz a Mr. Big gitárosa. Énekesnek a csodálatos hanggal megáldott Eric Martint kérték fel, aki előtte többnyire szólóban dolgozott. Már csak egy jó dobos kellett. Ezt a szerepkört pedig Pat Torpey töltötte be, aki rengeteg helyen session dobosként munkálkodott. Olyan nevez zenészeknél segített ki, mint Ted Nugent, Stan Bush, Robert Plant, de az Impellitteri ’88-as Stand In Line-ján is ő dobolt. Így összeállt tehát a Mr. Big.

Már az 1989-ben megjelenő bemutatkozó lemezükkel bizonyították, hogy a műfaj legnagyobbjai közé tartoznak. Simán szerepelhetne az a korong is a KlasszikuShockban, mi most mégis a két évvel később megjelent második nagylemezükkel foglalkozunk. A Lean Into It album számít az utolsó olyan hard rock nagylemeznek, amely a nagy grunge robbanás idején is képes volt milliós eladásokat produkálni. Ennek egyenes következménye, hogy a rajta található dalok kirobbanthatatlanok voltak a slágerlisták élbolyából. A hangszeres munka ezúttal is kiváló, ám a csapat erre a korongra már hallhatóan összeérett. Kevesebb az egyéni villantás, inkább az összmegszólalásra ügyeltek a muzsikusok. No meg a zseniális dalokra! Akár az album összes nótájából lehetett volna sláger. Tudom, hogy sok rocker a To Be With You vagy a Just Take My Heart hallatán a hányós zacskót kezdi kutatni, de higgyétek el, a Lean Into It nem egy nyálas album. Már a nyitó Daddy, Brother, Lover, Little Boy (The Electric Drill Song) sodró lendülete országúti rock ritmusban száguld felénk. A fúrókra szerelt pengetők használata pedig még vadabb megszólalást ad az amúgy sem puhány dalnak. Meg van itt aztán tiszta blues, koszos feelinges rock and roll, party glam, tehát jóféle dolgok. Azt pedig ne tagadjátok, hogy a To Be With You hallgatása közben nem merül fel bennetek az a gondolat, hogy bizony jó lenne eltölteni egy könnyed pásztorórát a kedvesetek karjaiban! Erre szerdán 17 órától lesz is lehetőség, hiszen a KlasszikuShock új részében a Mr. Big Lean Into It lemezét elemezzük majd ki.