17 év szünet után egyetlen önálló bulira újra színpadra áll az idén decemberben 25 éves kultikus doom metal banda, a Mood. A koncert 2019. január 4-én lesz a Barba Negra klubban, és az esemény kapcsán újra elérhetőek lesznek a Mood albumok, a Barba Negrás buliról pedig koncertfelvétel is készül. A hazai szcéna alapvető és nemzetközileg is (el)ismert zenekara 8 éves pályafutása alatt négy nagylemezt jelentetett meg, legutóbbi, a The Fourth Ride of Doomanoids 2001-ben, a Hammer Records gondozásában látott napvilágot. A sort az utolsó koncertről kiadott hivatalos bootleg DVD, a The Last Ride Of Doomanoids zárta, a tagok a Magma Rise, Stereochrist és Wall of Sleep zenekarokban vitték tovább a banda szellemiségét.
A Mood zenekart Füleki Sándor gitáros és Holdampf Gábor énekes alapították 1993 végén-1994 elején, miután akkori zenekaruk a Leukémia hazatért 24 koncertből álló Európa-turnéjáról. Csatlakozott hozzájuk Holdampf gyerekkori jóbarátja Hegyi Kolos gitáros, akivel korábban a Maelstrom nevű thrash metal bandában zúztak együtt. Kezdetben Füleki Sanyi révén az AMD hardcore banda korábbi ritmusszekciója - Sík basszer és Kiskovács dobos - segítette őket. Füleki és Holdampf elképzeléseinek megfelelően a Mood olyan külföldi példaképek stílusában írta dalait, mint a Trouble, a Corrosion Of Conformity, aa Down, a Crowbar, az Obsessed, a Saint Vitus vagy épp a doom metal atyjainak számító Black Sabbath.
Sík hamarosan kilépett, hogy újra beindítsa az AMD-t. Ekkor került a Mood rutinos zenészei közé a mindössze 18 éves Sabbath-fanatikus Király Balázs basszusgitáros. Hogy szerepelhessenek a Metal Hammer magazin 1995-ös válogatáslemezén, a csapat három számot vett fel stúdióban a szintén ex-maelstromös Tujmer Gábor dobossal. Közben állandó dobosukat is megtalálták Koltay Tamás személyében, aki azelőtt a Rain-ben ütötte a bőröket. Tamással újból feljátszották a Stardrifter-t, ami végül felkerült a Demonstráció II válogatásra. Az érett doom metal nem csak a rockereket lepte meg. A szombathelyi LMS kiadó és annak főnöke Vida Ferenc szerződést kötött a zenekarral az első Mood albumra. Közben a Mood járta az ország klubjait (főleg a Bedlam és a Nevergreen társaságában), és felléptek a ’96-os Sziget fesztiválon is. A saját dalok mellett C.O.C., Sabbath és Down feldolgozásokkal szórakoztatták a közönséget. Még a nyáron rögzítették a hatszámos Burning Slow demót, ami egyfajta lemezelőzetes mini-albumnak is beillett. A címadó szerzemény és a korábban Pain Forest néven futó egyik legelső Mood szerzemény a Children Of Dew is felkerült később a bemutatkozó lemezre, a Giving No Chance pedig a második Mood albumon bukkant fel később.
A Vol.1 névre keresztelt debütáló Mood album 1996 végén jelent meg az LMS-nél. Az előzetes tervekkel ellentétben csak kazettán adták ki az anyagot, ráadásul mindössze párszáz példányban (a cd-változatra egészen 2000-es újrakiadásig kellett várni). Magyarországon akkor sem volt (ahogy ma sincs) hatalmas tábora a doom metalnak. Ráadásul a Mood angol nyelven próbált érvényesülni, ami szintén nem könnyítette meg a helyzetüket. Pedig Holdampf Gábor ésszel megírt, értelmes gondolatokkal teli szövegei remekül egészítették ki az érzéssel teli zenét. A Füleki/Hegyi párost az ország legjobb gitárduójának kiáltották ki a szakmában (nem érdemtelenül), a Koltay/Király ritmusszekció pedig végtelenül finom dolgokkal pakolta tele a Mood dalait. A lemez Brainshuttle dalában vendégként Mentes Norbert (Moby Dick) játszotta fel a gitárszólót.
A visszahúzódó, zárkózott természetű Király Balázs 1997-ben otthagyta a Mood-ot, így a második Mood albumot már Marek Ferenc basszusgitárossal vették fel. Az októberben megjelenő Slow Down-t ismét az LMS-nél vették fel, de a lemez tompa hangzásával maga a csapat sem volt elégedett. Zeneileg egy zúzósabb, borultabb irányba mentek el. A legtöbb kritika még mindig Holdampf Gábor visszafogott teljesítményét érte, bár ehhez az ősi levegőjű muzsikához tökéletesen passzol Gábor éneke. A lemez megjelenése előtti napon egyetlen magyar zenekarként léptek fel az egykori Accept énekes U.D.O. nevű szólóbandája előtt az E-klubban. A következő év is főleg koncertezéssel telt. A 98-as esztendő csúcspontja a Mood számára a Sziget fesztiválon aratott zajos siker volt. Az év végén az Engine Is Burning című daluk egy különleges dupla bakelit kislemez egyik számaként megjelent Amerikában. Holdampf Gábor közben a magyar Metal Hammer magazin számára készített interjúkat olyan underground doom legendákkal, mint Wino (Spirit Caravan), a Floodgate, vagy a Crowbar. A következő év tavaszán az újraéledt Ossian egy ritkaságokat tartalmazó mini-albummal jelentkezett, melyen a Hé Te! '99-es változatában több más vendéggel együtt a Füleki-Hegyi páros is szerepelt.
A Mood szempontjából 1999 egyik fontos eseménye a Black Sabbath reunion volt Ozzyval, a másik a Wombocosmic album megjelenése. A Sabbath pesti fellépése mellett (ahol rajongóként voltak jelen) az E-klubban a Mood adott koncertet csupa Black Sabbath feldolgozásból a mesterek tiszteletére. Augusztusban az amerikai Stoner Hands Of Doom fesztiválon Wino csinált egy kis ingyen reklámot a csapatnak, mikor a Spirit Caravan koncertjét Mood pólóban nyomta végig. A harmadik Mood albumot a Hammer Records jelentette meg októberben és az új lemez végre rendesen megdörrent. Bónuszként az albumra feltették még a Trouble 'Scuse Me dalának feldolgozását. Független terjesztőkön keresztül a Wombocosmic külföldre is eljutott. Az életerős új számokat novembertől egy 15 állomásos turnén a Nevergreen és a Nemesis társaságában mutatták be a közönségnek. Ez volt az első összefogott turné a zenekar életében, de novemberben még Németországban is adtak pár bulit. A Trouble nóta mellett még a Lonely Is The Word-öt is felvették a Sabbath-tól, ami aztán a Dehumanized Witch című Black Sabbath tribute albumon jelent meg az USA-ban.
A Wombocosmic és a Hammer segítsége révén kicsivel többen lettek azok, akik már tudták, hogy miről szól a Mood, de ezzel az underground stílussal a bandának igazából soha nem volt esélye komoly áttörésre. 2000 február végén az Anathema vendégeként léptek fel a Wigwamban, ahol Danny Cavanagh velük együtt nyomta el a 'Scuse Me-t. A koncert maga nem tartozott a legsikerültebbek közé. Májusban a Hammer újra kiadta a Vol.1 albumot, megfejelve az eredeti tracklistát három korábbi demó-nótával. Novemberben a Spirit Caravan előtt léptek fel Bécsben, majd másnap az első saját szervezésű Flag Of Doom fesztivál keretében a gödöllői Trafóban újra Winoékkal és a holland Beaverrel játszottak. Az év utolsó napjaiban pedig csupa magyar doom zenekarral szintén Gödöllőn került megrendezésre a Doomanoid fesztivál. Időközben Marek Feri basszer távozott a zenekarból és a helyére Megyesi Balázs érkezett, akivel már a negyedik Mood album dalait készítették elő.
A tervek szerint a The Fourth Ride Of Doomanoids albumot külföldön rögzítették volna az angol Greg Hemming hangmérnökkel, akivel az Anathema és a Leadfoot magyarországi koncertjein ismerkedtek össze. Végül a külföldi stúdiózásból anyagi okok miatt nem lett semmi, de az Index.hu portál szponzorációjának köszönhetően Hemminget sikerült Magyarországra hozni, és a szolnoki Denevér stúdióban vele készítették el az eddigi utolsó Mood albumot. A lemez végső keverését Cserfalvi "Töfi" Zoltán végezte. Az anyagot 2001 márciusában jelentette meg a Hammer kiadó egy bónusz cd-vel együtt, melyre teljes egészében felkerült az 1996-os Burning Slow demó, valamint a korábbi Lonely Is The Word feldolgozás. Az általános vélekedés szerint a The Fourth Ride Of Doomanoids az első album rockosabb megközelítését hozta vissza. A lemezre feltették a St. Vitus Ice Monkey című dalának feldolgozását is, mely eredetileg egy tribute albumhoz készült. Az USA-ban megjelent változaton Wino szólózik a dalban.
A pesti lemezbemutató koncertet az akkor nyíló Kultiplexben tartották, majd következett a Flag Of Doom feszt második felvonása, ezúttal a Crowbarral és Pécsen. A buli csúcspontjaként a Kirk Windsteinnel közösen nyomták el a Lifer-t a Down-tól. Szó volt róla, hogy a Crowbar turné több európai dátumán is fellépjen a Mood, de az anyagiak miatt ez is ugyanúgy kútba esett, mint a texasi Stoner Hands Of Doom fesztiválra szóló meghívó. Doomanoids Ride Again néven egy rövid magyar turnét lezavartak november-decemberben a Dark Clouds és Aebsence zenekarokkal, de a december 14-i záró buli előtt tíz nappal már eldöntötték, hogy befejezik a közös munkát. Pedig a turné indulásakor adott interjúban még arról beszéltek, hogy három friss dal már el is készült a következő anyaghoz. A feloszlás okai között a zenei nézetkülönbségeket és a kilátástalan magyar viszonyokat emlegették a tagok.
A Mood gyakorlatilag kétfelé szakadt. Füleki Sanyi és Holdampf Gábor a korábbi Mood basszer Marek Ferivel megalakították a Wall Of Sleep zenekart, mely a hagyományos doom világát vitte tovább, míg a Hegyi Kolossal, Megyesi Balázzsal és Koltay Tamással felálló Supernatural (később Stereochrist) a sludge doom vonalat vette célba. A maroknyi rajongó azóta is szeretettel emlékezik a Mood-ra és egy-egy kiadvány azért néha megjelenik még. 2005-ben a Slow Down albumot adta ki újra cd-n a Hammer Records három bónusz dallal, 2007-ben pedig The Last Ride Of Doomanoids címmel egy dvd készült az utolsó Mood koncert anyagából sok érdekes extrával.
MOOD 2019. január 4. Jegyek:
Barba Negra Klub
- early bird: 1999 Ft (május 31-ig)
- elővétel 1: 2499 Ft (október 31-ig)
- elővétel 2: 2999 Ft (január 3-ig)
- a koncert napján és a helyszínen: 3999 Ft