Legújabb KlasszikuShock rovatunkban, egy nem annyira ismert és közkedvelt zenekarral és annak egy albumával fogunk foglalkozni. Ráadásul nem is egy albummal, hanem rögtön kettővel. Ugyan a bandát alkotó zenészek világhírűek, és anyazenekaraikat a világ minden részén ismerik, ezt a side-projectet azonban csak a legnagyobb rajongók és zenekedvelők tartják számon. Eheti kiszemeltünk a Liquid Tension Experiment nevű formáció, ami három „dream-er” és Tony Levin basszer(King Crimson) külön világának zenei kiteljesedése. Mike Portnoy dobos, Jordan Rudess billentyűs, John Petrucci gitáros, és Tony Levin basszer 1998-ban rukkolt elő a Liquid Tension Experiment nevű koronggal és rögtön utána követte őt a második rész is. Most mind kettőről említést teszek.
Nyilván sokatokban felsejlik a gondolat, hogy négy ilyen zenész, akik a progresszív rock és metál csúcsainak számító zenekarokból érkeztek, vajon itt is ezt a stílust fogják nyomni, vagy esetleg megpróbálkoznak mással. Ugyan minek próbálkoznának? Ami egyszer működött működni fog újra, gondolhattuk, és igazunk is lett. Az LTE, egy megalkuvást nem tűrő progresszív mestermű. A négy csúcszenész komplex gondolkodásmódjának eredménye. Ugyan instrumentális szerzeményekről van, szó, de ilyen hangszeres tudással simán lehet „mesélni” úgy mintha énekes is lenne.
Mike Portnoy, minden bizonnyal talán a világ legjobb dobosa, és ugyan emberileg sok-sok balhé köthető hozzá, szakmai tudását elvitatni badarság lenne. Aki bele hallgat az LTE lemezekbe egyből meghallja azt a különleges technikát ami, azonnal felismerhetően Portnoy. Jordan Rudess, aki ez idő tájt csatlakozott az Álom Színházba, mindig is a klasszikus zongorajáték híve volt, és ugyan innovatív hangszeres találmányai mára már sok más stílusban is felismerhetőt alkottak, itt még a gyökerek dominálnak és virtuóz de tiszta zongora játékával veszi ki a részét a számokból.
Tony Levin a Chapman stick egyik legnépszerűbb használója, aki a King Crimsonban elért sikerek mellett, sok más neves zenész oldalán is megfordult. John Petruccit pedig szintén senkinek nem kell bemutatni. Ugyan sokan azzal vádolják, hogy a sebességet és a technikát helyezi előtérbe, de ez nem igaz. Hallgassátok meg ezeket a lemezeket, és tuti megfog egyből az az érzelem ami a gitárjátékában van.
Az LTE dalok a klasszikus jazz és a keményebb metálos témák tökéletes ötvözteti. A szolid lágyság, és a markánsabb durvulások összhangja, mely egyszerre érzéki és egyszerre sodró. A váratlan technikai bravúroktól meg csak keresgéljük az állunk. És persze azért ügyeltek arra a srácok, hogy ne csak tekervényes, nehezen emészthető darabok legyenek, hanem olyanok is amiket hamarabb megeszik az ember füle. A Paradigm Shift, vagy az Universal Mind az első lemezről, Az Acid Rain és a Biaxident a másodikról ilyen. Könnyed zenei játék, megkapó dallamokkal és tartalmas érzelem világgal. Ugyanakkor vannak olyan dalok mint a When The Water Brakes, vagy a Chewbacca ahol sokkal dominánsabb a lassan építkezés. Egy lágy témával indul, és nem győződ kivárni, hogy hova jut el a dolog, majd akár negyed óra dallamépítés után, a drámai csúcson hirtelen elszáll minden, és visszazuhan. Nem azt mondom, hogy mindenkinek emészthető lesz a dolog, de aki csak egy kicsit is képes elrugaszkodni a sablon rock és metál témáktól és nyitott az újdonságokra, az meg fogja találni a szerethetőt ebben a két albumban.
Az LTE 2008-ban kiadott egy harmadik albumot is, igaz ott már trióvá válva gitár nélkül. Az, hogy várhatunk e még valamit tőlük a jövőben, az nagyban függ Portnoy és Rudess illetve Petrucci között kialakult ellentétektől a Dream Theateres szappanopera kapcsán. Reménykedjünk, hogy itt folytatják az együtt zenélést, mert ez a formáció abszolút hiánypótoló volt a rockzenei életben.
Ahogy egy neves amerikai szaklap nyilatkozott 1999-ben a második lemez megjelenése után: „Csodálatos, megkapó, mégis fájdalmas és agresszív. A Liquid Tension egyszerre hozza belőled elő a szentimentális kisgyermeket, és a vad, agresszív metálost. Itt kezdődik a zene!”
Azt hiszem ezeknél a gondolatoknál nem kell több zárásnak, hogy meghallgassátok ezt a két lemezt!
9/10