Nem csak a szél volt hatalmas erejű a FEZEN zárónapján.

Óriási energiákkal búcsúzott a 2024-es FEZEN. Ahogy azt előre lehetett sejteni a szombati napra rendesen megtelt a fesztivál, sőt pár órával a kezdés után márt a Sold Out tábla is kikerült a bejáratokhoz. Persze ez nyilván szólt inkább az olyan előadóknak mint Majka és Scooter, de a rock és metál színpadokon is messze az előző napokon túlmutató nézőszámok voltak.

A szombatot a Petőfi sátorban kezdtük, ahol a Don Gatto HC gépezete mozgatta meg alapjaiban az egész sátorszerkezetet. Nehéz döntés, hogy bent uralkodó hangulat vagy a kint süvítő szél volt az erősebb. A Fehérvár színpad programjait a Junkies kezdte, akik még mindig fiatalos lendülettel táncoltatták meg a színpad előtt gyülekezőket.

A sátorban az Akela volt a soros. Katona Főnökék borzasztó széles spektrumon tudnak embereket megmozgatni. Egyrészt az első sorban volt a dalszövegeket teljes átéléssel üvöltő nyugdíjas, aki valszeg már a kezdeti években is ott volt az Akelával, de láttam vadul head bangelő, flitteres rózsaszín felsőben, feltehetőleg a Majkára érkező fiatal lányokat is. De valahogy hiányzott a szokásos farkasbunda a fellépés elejéről.. Mondjuk ilyen nyári melegben szerintem Főnökéknek meg pont nem.

Következett a Babiesből időközben Baby-vé avanzsált Butcher Babies. Carla Harvey távozásával a dupla frontcsajos bandából csak Heidi Shepherd maradt. És hogy érte emiatt a produkciót valamiféle hátrány? Szerintem rohadtul nem. Heidi olyan pusztító energiával szántotta fel a színpadot, sőt egy alkalommal még a közönségbe is lejött circle pitet indítani, hogy attól elfáradtam ahogy néztem őt. Brutális zenei alapon, tűpontos zenészekkel, hurrikánként söpört végig a Heidi-ciklon a Fehérvár színpadon.

Futás át a sátorba, ahol a Fish! volt soron a hangulat fenntartásáért. Igazából kérdés sem fért hozzá, hogy sikerülni fog. Na nem azért mert nem volt magas a léc amit meg kellett volna ugrani. Egyszerűen ők a fesztiválra termett zenekar. Mindegy hol, kinek, mikor. Egy Fish! koncerten mindig feje tetejére áll a világ. Most sem volt ez másképp.

Az Armored Saint igazi ritkaságszámba megy. Egyrészt azért is mert a 82 óta aktív bandának ez volt mindösszesen a második magyarországi koncertje. /Először 2018-ban voltak Budapesten/ Másrészt a zenekar 1989 óta változatlan felállásban zenél, de Jeff Duncan gitárost leszámítva a Sandoval testvérek, John Bush és Joey Vera már a 82-es indulásnál is ott volt. Ez pedig valljuk be, tényleg nagyon-nagyon ritka a zenevilágban. Koncertjük pedig egy igazi heavy metál csemege volt. Gyilkos riffek, szaggató dobolás, nagyon nagy refrének. Ráadásul úgy szólt, ahogy a metál koncertnek szólnia kell. Tisztán és hangosan. Imádtam minden percét.

A nap és a fesztivál végére marad KK Downing saját Priest-je. Az egykori JP énekes Tim Ripper Owens-szel felélesztett KK's Priest. Saját dalok mellett a nagy Judas klasszikusok, és olyan tételek is amit az eredeti banda nem igazán játszik. Külön öröm volt például olyan dalokat hallani mint a Painkiller lemez méltatlanul mellőzött zsenialitásai, a Night Crawler vagy a Hellpatrol. Amúgy egy Judas Priest 'B-t 'kaptunk. Nem csak a zenében, hiszen a saját számaikat is írhatta volna mondjuk az anyacsapat, de látványban, megjelenésben is óriási volt a hasonlóság. Nem hiába.. Más zenekar, már név, de KK Downing mindig is a Judas Priest alapító gitárosa marad, és ahogy láttuk ezt ő sem akarja tagadni. Ki-ki döntse el, aki látta esetleg Rob Halfordék Rockmaratonos fellépését is, hogy melyik tetszett neki jobban. Nálam a Judas-é nyert, bár energiában KK-é sem volt piskóta. Ami viszont itt kicsit zavart, hogy Ripper nagyon a Halford-i hangokat akarta énekelni ahelyett, hogy a saját orgánumára koncentrált volna. Pedig úgy lehet jobb lett volna.

Nem volt tehát hiány energiákban a FEZEN utolsó napján sem. Tartalmas, élményekben gazdag négy napot zártunk. Azt azonban muszáj megjegyezni, hogy a higiéniára fordíthatna kicsit több figyelmet a szervezőség. Első napi beszámolómban már említettem a repohár rendszer hiányát és a kevés szemetest. Másik kardinális probléma a por. Tíz éve már, hogy ezen a területen van a FEZEN és még sem sikerült erre még megoldást találni. Pedig biztos lenne rá. Amúgy is nagyon hamar felveri a port a fesztiválozó közönség, ami evésnél ivásnál nem kellemes. De ha egy olyan szeles nap van mint a tegnapi volt, az már az egészségre is veszélyes lehet.

Reméljük továbbra is maradnak a remek rock és metál koncertek a FEZEN-en, mert mindig szívesen járunk Székesfehérvárra.

További képek IDE KATTINTVA

Cikk és képek: Pásztor Csaba *Kieron*