A mai zeneiparban talán elképzelhetetlen az, hogy egy zenekar fennállása során csak a negyedik nagylemezük egyik dalához legyen képes videóklipet készíteni. Persze nem kell rögtön csili-vili dollármilliókból előállított klipre gondolni, a mai technikai vívmányokhoz igazodva (és persze a szakmai tudás sem hátrány) viszonylag baráti áron kivitelezhető már egy vállalható képanyag. A „klipnélküliség” annak fényében még furcsábban hat, ha az adott banda előtte olyan nagylemezeket készített, mint a Kill’em All, a Ride The Lightning és a Master Of Puppets. Nem él olyan rocker a Földön, aki ezekről a lemezekről ne tudna legalább tíz potenciális metal slágert felsorolni. A Metallica, mert naná, hogy róluk van szó, azonban kivárt. Mégpedig egészen 1988-ig, amikor megírták a One című dalt és persze még hozzá nyolc alapvetést, így megszületett az …And Justice For All.

Akik rendszerint olvassák az írásaimat, azok talán már tudják, hogy szeretem kicsit „történelem-órásra” venni a figurát. Még akkor is, ha esetleg a visszaemlékezésben számtalan szomorúság, fájdalom, bánat nyomja szívünket. Ami történt, azonban megtörtént, ellene nem tehetünk semmit. Nem állíthatjuk meg azt a buszt, amelyik 1986. szeptember 26-án a svédországi Solnahalléból metallica2 20140604elindult Koppenhága felé, hogy a Metallica legénységét a Master Of Puppets turné következő állomására szállítsa. Sajnos a buszsofőrt sem rázhatjuk fel, hogy – Hé haver, ne bóbiskolj már cseszed, végtére is utasokat szállítasz! Nincs mentség, a sofőr elveszítette uralmát a jármű felett és belefordult az útszéli árokba. Cliff Burton basszusgitáros kizuhant az ablakon és szerencsétlenül a busz alá került. Mire leemelték róla a járművet, már csak a halálát tudták megállapítani. A többiek törésekkel, zúzódásokkal megúszták, lelkileg azonban ők is összezuhantak. A sikert sikerre halmozó banda életében komoly válság állt be, melyből csak igen nagy erőfeszítéssel sikerült kilábalniuk. Cluff Burton halála után a banda még azt is komolyan fontolóra vette, folytassák-e egyáltalán a zenélést. Végül úgy döntöttek, Cliff sem akarná, hogy feladják, illetve a bőgős szülei is a feloszlás ellen emeltek szót, így megkezdődtek a meghallgatások a megüresedett metallica3 20140604posztra. Sok basszusgitárost hallgattak meg, aPrimus Les Claypoolját épp úgy kipróbálták, mint a prongos Troy Gregoryt, a választás azonban végül Jason Newstedre esett, akit a Flotsam And Jetsam első lemezéről lehetett ismerni. Az új felállás első koncertjére a kaliforniai Resedában, a Country Clubban került sor, majd a csapat egészen 1987 márciusáig turnézott. Hetfield ekkor gördeszkázás közben eltörte a csuklóját, minek következtében kisebb szünet következett. A leállást kihasználva Kirk Hammett gitárleckéket vett Joe Satrianitól, Lars Ulrich dobos pedig egy kisebb házistúdiót tákolt össze a garázsában. Amikor Hetfield már újra képes volt gitározni, úgy gondolták, hogy a dalírást későbbre halasszák, és inkább feldolgozásokat vesznek fel egy EP-hez. Az öt feldolgozást tartalmazó anyagot mindössze hat nap alatt vették fel, ami aztán The The $5.98 Ep: Garage Days Re-Revisited címmel augusztusban jelent meg. Nyár végén még felléptek néhány európai fesztiválon, majd egy VHS-t is megjelentettek Cliff ‘Em All címmel, végképp lezárva ezzel a Cliff-korszakot. A negyedik nagylemezhez végül 1987 októberétől kezdték el írni a dalokat.

1988 elején megindulhattak a negyedik Metallica stúdiókorong munkálatai. Az …And Justice For All végül januártól egészen májusig készült a One On One stúdióban, Los Angelesben. Lars Ulrich utasítására azzal a Mike Clink producerrel kezdték a munkát, aki a Guns N’ Roses debütáló Appetite…lemezén már bizonyította szakmai hozzáértését. A zenészek és a producer azonban nem mozgott egy hullámhosszon, nem egyeztek az elképzeléseik, így aztán Lars felhívta Flemming Rasmussen-t, akivel a Ride The Lightning és a Master Of Puppets lemezeket és készítették, és metallica4 20140604könyörgött neki, hogy repüljön már át Los Angelesbe segíteni nekik. A lemezt végül együtt, egy helyiségben vették fel, a hangszereket azonban külön-külön szalagra rögzítve: egy tekercsre ment a dob, egy másikra a gitár és a bőgő, egy harmadikra pedig minden más. A lemez jellegzetes, sokat kárhoztatott, basszusgitár-mentes hangzása is innen eredeteztethető. A hangzás szárazsági problémáját sokan annak tulajdonítják, hogy a keverésnél túlságosan a háttérbe helyezték a basszusgitárt. Egyes vélemények szerint szándékosan nem hallható eléggé Newsted, a többiek egyszerűen figyelmen kívül hagyták az új basszusgitáros minden ötletét. Egy minden kompromisszumtól mentes anyag lett metallica5 20140604a Justice, amit nem lehet háttérzeneként hallgatni. Zeneileg maradt a Ride The Lightning és a Master Of Puppets albumokon kitalált pulzáló thrash irányvonal, de minden korábbinál komplexebb dalok születtek. A borító, a szövegvilág, a zene egységes, összekovácsolt műalkotás, mely karcos tükörképet mutat a 80-as évek végéről. A lemezből négy dal lett kislemez: Eye Of The Beholder, Harvester Of Sorrow, …And Justice For All és One. Utóbbi dalhoz forgatták első videoklipjüket (mint beherengozómban is említettem, korábban, az MTV őrületben elzárkóztak a klip-készítéstől). A dal és a klip alapötletét a Johnny Got His Gun című könyv szolgáltatta. A könyvet 1938-ban Dalton Trumbo írta, aki fekete listás szerzőnek számított az ötvenes években. A történet egy megtörtént esetet dolgoz fel, egy brit veteránét az első világháború után. A katona elveszti kezeit, lábait, teljes testét és egy gép tatja életben az agyát. 1971-ben egy film is készült a könyvből és mivel a Metallica a teljes film jogát megvásárolta, így a One klipjében hét percet fel is metallica6 20140604használnak a közel két órás filmből. A One gyorsan a legtöbbet kért és játszott videó lett az MTV-n, a csapatot pedig nem sokkal később már Grammyre is jelölték a frissen bevezetett legjobb hard rock/heavy metal előadó kategóriájában. A rajongókat azonban óriási meglepetés érte a díjátadón. Ugyanígy ledöbbent Alice Cooper és Lita Ford is, akik azzal a feladattal voltak megbízva, hogy hirdessék ki a győztest. Felnyitották a borítékot, elképedésükre a szó is a torkukon akadt, aztán Lita elkezdett nevetni, Alice Cooper pedig csendben, halkan csak ennyit mondott: Győztes a Jethro Tull. Ennek ellenére a csapat számára ez a lemez lett a nagy áttörés… saját színpaddal, aréna-stadion turnéval főzenekarként és sok-sok rajongóval.

 A Justice megjelenését óriási érdeklődés övezte. A Billboard kétszázas listáján a hatodik helyen, az Egyesült Királyságban pedig a negyediken nyitott, de Svédországban, Svájcban, Finnországban, Németországban és Norvégiában is az első tízbe került. Az Egyesült Államokban az album megjelenését követően kilenc héttel platina lett. A legtöbb kritikus szerint az …And Justice For All mérföldkő a metal történetében… szerintem is az!

Pontszám: 9/10

Az együttes tagjai:
James Hetfield – ének, gitár
Kirk Hammett – gitár
Jason Newsted – basszusgitár
Lars Ulrich – dob

A lemezen hallható dalok listája:

01. Blackened
02. …And Justice For All
03. Eye Of The Beholder
04. One
05. The Shortest Straw
06. Harvester Of Sorrow
07. The Frayed Ends Of Sanity
08. To Live Is To Die
09. Dyers Eve