Lillian Axe – Sad Day On Planet Earth (2009,...
A Lillian Axe-nek sosem volt szerencséje a sikerekben. A nyolcvanas évek vége felé, a melodikus rock-hullám közepette tűntek fel, egy mocskos jó nótákat tartalmazó self-titled debüttel, ám hiába láttak bennük órási tehetséget, és hiába jósoltak nekik nagy karriert, ezekből nem lett semmi. Míg a Ratt vagy a Poison LA-ben milliószámra adták el a lemezeket, addig a Lillian Axe-ból sosem lett sikerbanda, valószínűleg azért, mert New Orleans-ból jöttek, nem a...
Perzonal War – Faces (2004, AFM)
Napok óta meg vagyok fázva, köhögök is (köcsög malacok), nyakalom a teát itthon, így hát bőven van időm arra, amit szeretek (vagy amit nem szeretek csinálni, de unaloműzésnek kiváló). Egy ilyen szeles hétfői éjszakán jutott eszembe, hogy bővíteni kellene a klasszikusok rovatot egy alulértékelt remekművel. De mire essék a választás? A gyűjteményemet átnézve sokáig a Paradise Lost One Secondja látszott egyértelmű befutónak, később kalapba került még az Echoes Of...
Volbeat – Beyond Hell / Above Heaven 2010
Amikor a 21. század elején egy teljesen ismeretlen dán rock zenész (Michael Poulsen) azzal állt elő, hogy ő és zenekara a Volbeat egy új stílust alapított, mindenki furán nézett rá. Az Elvis metal-ra keresztelt új jövevény hihetetlen gyorsan szedte áldozatait, hiszen a nagy Elvis rajongók (valljuk be azért, pár millióan vannak a Földön) csak a modernkori villanygitár hangzással kellett, hogy megbarátkozzanak és azzal, hogy ezen túl nem öreg...
Paradise Lost- Egy Tragikus Bálvány, A 21. század legsötétebb...
Április 23-án jelent meg a brit fémzene ikonikus alakjának, a Paradise Lostnak a legújabb nagylemeze. A Tragic Idol címre keresztelt alkotás már a nevéből is arra enged következtetni, hogy ez valami nagyon kemény és súlyos alkotás lesz, igazi dark-goth remekmű, ahogy csak Nick Holmesék tudják. Érzek némi következetességet az album szerkezetében. Mélyen és lassan indul, összeroppant az a nyomás, amit a zene hordoz magával. Aztán egyre...
Coal Chamber – Rivals (2015)
A ködös nyilatkozatok ellenére is sejteni lehetett, hogy a haknizás mellett egy új lemez is megjelenhet a '90-es évek első generációs nu metálosaitól. Mivel a szintén Dez Fafara vezetette Devildriver az utóbbi időkben kénytelen volt takarékra venni magát a tagcseréknek (és talán egyéb, nem publikus ügyeknek) köszönhetően, így adta magát a lehetőség, hogy a jövőre az ötödik X-et betöltő frontember több időt töltsön a "szénbányában" régi társaival. ...
Gamma Ray- To the Metal (2010)
Végre megjelent a régen várt Gamma Ray album, és minden elfogultság nélkül állíthatom, Hansen mesterék ismét nagyot alakítottak. A lemezen az első tétel a Rise. Zongorás felvezetés után egy igazi GR-es dallamos tekerés, vokálokkal tűzdelt verzék, és egy fülbemászó dallamú refrén, ezek együtt rögtön megfogják a hallgatót.A Deadlands sem egy lassú dal, lendületes és rendkívül változatos.Kicsit szokatlan a szintis felvezetés, de ettől függetlenül nincs vele probléma. Az ezt követő Mother Angel...
Naturus – Love of the Lightside | Live on...
Sok jó kritikát kapott a Naturus a debütáló lemezükre, mondhatom azt is, hogy megérdemelten. Természetesen az észrevételeimmel nem lehúzni szándékozom a Love of the Lightside-Live on the Darkside albumukat, remélem maguk a tagok sem veszik a kritika egyes pontjait degradálónak. Nem cicóztak a srácok, egyből egy 10 perces dallal indítják a lemezt, melynek címe: A Derelict Planet. Egy ennyire hosszú számban pedig bőven kínálkozott is lehetőség, hogy minél többet mutassanak...
Echoes Of Eternity – As Shadows Burn (2009, Nuclear...
Amikor 2005 végén a Nightwish kirúgta Tarja Turunent, a csapat kiadója, a Nuclear Blast igencsak megrettent. Elvégre a 2004-es Once albumot turnéztató csapat az istálló legismertebb csajos bandájának számított, és ekkor még nem lehetett tudni, lesz-e folytatás. Sürgősen cserelednie kellett hát a Blastnak, és nem is tétlenkedtek; sorban szerződtették az énekesnős csapatokat más kiadóktól, így került hozzájuk például a Sirenia a Napalmtól, valamint ekkor tettek szert az After...
Liv Kristine – Skintight 2010
Liv Kristine Espenæs Krull-t a világ a Theater Of Tragedy zenekar háttérénekeseként ismerhette meg a 90-es évek közepén, majd a zenekarral eltöltött 8 év után kitették onnan. 2004-ben alapította meg saját együttesét a Leave's Eye-t, ahol férjével együtt muzsikálnak. Liv az előbb említett két zenekarral készített lemezek mellett már kiadott két szólólemezt is, és 2010-ben látta elérkezettnek ara az időt, hogy a harmadikkal lepje meg a világot. „Elsődleges célom...
Mr. Big – …The Stories We Could Tell (2014)
Vannak a rockzene széles palettáján igazán megbízható zenekarok, akik semmiféle megalkuvást nem ismerve, történjen az égvilágon bármi, időről időre szállítják a soron következő, rendszeresen magas nívójú albumaikat. Nem kell átélni a csalódottság rohadt érzését, amit az kelt, mikor egy új album nem üti meg az általad elvárt színvonalat. Nem feltétlenül minden album tökéletes, viszont van egy mérce, aminél alább nem mennek, és ez teszi őket felettébb szerethetővé. Nyilván lehet...