A szépemlékü kilencsvenes években a lemezeket dicséretes szorgalommal,éves periodicitással szállító Korai Öröm lendülete az elmúlt időszakban némiképp megtörni látszik, hiszen legutóbb 2005-ben prezentált új számokból álló anyagot a tizennyolcadik születésnapját tavaly Decemberben ünneplő formáció. Most viszont ezt is megértük: a Korai öröm címeket adott a számainak. A zene továbbra is a már megszokott meditatív-pszichedelikus-népies-elszállós.

A Korai Öröm formáció még 1990-ben alakult, és azóta is dolgozik, alkot, fellép és lemezeket ad ki. A legújabb ez utóbbiból nemrég jelent meg, és egyszerűen csak az idei dátumot, a 2009 címet viseli. A változó tagsággal felálló csapat (jelenleg tizenegyen vannak, amelyből nyolcan zenészek, hárman pedig a látványért felelnek, merthogy a koncertjeik mindig összekapcsolódnak vizuális látvány- és vetített elemekkel is) zenéjét meghatározni szinte lehetetlenség. Az underground színtéren mozgó, ott meghatározó Korai Öröm ugyanis egyfajta keverékét adja az etno-trance-techno-pszichedelikus-rockzenének, azokat vegyítve egyfajta világzenévé. Ennek okán az alaphangszerek mellett számos olyan hangszert is használnak, amelyek az etno színtéren tűnnek fel. A felvételeik többségében nincs ének, vagy csak színezésként van jelen a vokál, így az instrumentális anyagok a meghatározók.

Így vannak ezzel a legújabb, a sorban a nyolcadik lemezükön is, amelyen egyébként most először címet is kaptak a  felvételek, így ez mindenképpen újdonságnak számít. Az viszont nem, hogy a már megszokott Korai Öröm-zenét kapjuk kilenc tétel erejéig. Érdekes, fordulatos zenei megoldások, gazdag és ötletes hangszerelés, változatos és erős ritmusvilág és a megfelelő mennyiségű elborult pszichedélia mellett változatos dallamok is jelen vannak. És ha már a ritmusvilág szóba került: külön is érdemes kiemelni a csapat ütősszekcióját, amely az egyik erősségük, és a megfelelő lüktetést biztosítja. A Latin című tételben ez külön is kidomborodik: valamiféle dél-amerikai fúvóshangszer kíséretében kapunk egy jó kis ütősorgiát. A Paraszt visszavág című szám visszautalás a korábban megjelent Hé, paraszt! Melyik út vezet Budára? című számukra, egyben a CD-n a leginkább pörgős, technós, drum ’n’ bass alapú szerzemény. Benne hallhatjuk énekelni Molnár Sándor „Kukaj”-t, akinek a hangját a Fonónál megjelent Csenyéti cigányok című lemezről emelték át. Ugyancsak ebben a számban szerepel Szántó „Faszi” Gábor gitáron az Üllői Úti Fuckból, míg az Új Arab és az Úszós című számokban Tatjána Kalmükova orosz énekesnőt hallhatjuk a maga sámánének-improvizációival. A lemez végén, mintegy levezetésként pedig kapunk egy Akusztikus címre keresztelt szerzeményt, ami valóban az is, meglepően finom gitárokkal.

A Korai Öröm, ha úgy vesszük, igazából nem hozott most semmi újdonságot (kivéve a számok címeit), azonban esetükben ezt nem hoznám fel negatívumként. Azt teszik, amit szeretnek és tudnak, és amit a közönség is nagy örömmel fogad. Jó példa erre a CD-n külön nem jelzett, de számítógépen megnézhető bónusz videoklip, amely a budapesti Gödör klubban készült 2008. december 29-én, az együttes 18. születésnapi koncertjén: a lelkes közönség együtt mozog, él, lüktet az együttessel.