Magnetica koncert DVDTegnap délután becaplattam a Rocközön.com stúdióba, mert előzőleg láttam kiírva a honlapon, hogy megvásárolható a Magnetica DVD-je, amit a Szigeten rögzítettek.

Mivel ott voltam a koncerten, ráadásul Hemi emlékére adták ki, aki utolsó találkozásunkkor mesélte, hogy ezt az anyagot vágja, és nem tudja úgy betenni a hülye fejem, hogy ne legyen ciki, hogy “alszom”, elhatároztam, hogy mindenképp megszerzem a korongot.

Steve szólt, hogy ő pénteken bemegy a rádióba, és megveszi, így én is összekaptam magam suli után, és ellátogattam Gjoe-hoz, aki készségesen kiszolgált.

Első tapasztalataim a művel:
Valami furcsa okból adódóan a PowerDVD nem óhajtotta lejátszani a filmet, ellenben ha meg akartam nyitni a show-t, alapértelmezettként felajánlotta, hogy lejátssza. Miután öt percig nem sikerült rákényszerítenem a vetítésre, fogtam, és behúztam VLC-be. Itt már volt képi sávom, de akarva-akaratlanul is megnéztem, hogy hangsávom van-e?

Meglepetten tapasztaltam ugyanis, hogy egy viszonylag hosszú bevezetőszöveg közben stúdiócsend van. És ekkor rájöttem, hogy rendszerhiba lépett fel nálam, ami a hangkártyám tiltásához, ebből pedig a PowerDVD blokkolásához vezetett. Egy gyors restart után már tökéletesen lejátszotta nekem a koncertet a már említett lejátszó, és a korábban süket intronál is megvolt az ominózus Magnetica induló.

Filmes szemszögből:
Nem titok, hogy évekig tanultam médiát, azon belül is főleg filmkészítést, tv-mozi kulisszák mögötti dolgokat. Ahogy néztem-nézegettem a filmet, eleinte kicsit szkeptikus voltam. Relatív hosszú szöveg látható bemutatóként, közben az induló. De rá kellett döbbennem, hogy ez hatásfokozó, és elejétől végéig tökéletes, profi munkát végzett a stáb.

Gyönyörű snittek, jó vágómunka, szép svenkelés és plánok, el vannak találva a megfelelő kameramozgások, szinkronban, harmóniában van a függőleges montázs. (Hang és kép viszonya)

Nem láttam benne vágási hibát, – még csak egyszer néztem meg, nem akadékoskodó, de objektív nézőpontból – sőt, ahoz képest, hogy ellenzem a képi effekteket, itt minden a helyén volt, mindennek volt értelme, miértje. Mindvégig látszik, hogy logikus, előre átgondolt menet szerint készült minden.

Volt azonban egy furcsaság: A koncert közepétől sok olyan lassítás, effekt (stb) volt, ami érzékeltette, hogy valami már nem az igazi. Próbáltam úgy nézni a produktumot, mintha egy olyan ember lennék, aki nem ismeri a zenekart, életében nem volt koncerten, és az jött le, mintha Hartmi búcsúztató lenne. Sokszor hangsúlyozták Zoli alakját, és sok olyan snitt van, ahol akarva-akaratlanul is azt “vártam”, hogy kimerevedik a kép, és egy zárójeles évszám jelenik meg alatta.

Természetesen tudom, hogy ez butaság, sőt, az is lehet, hogy folyamatosan ott volt a gondolataimban, hogy itt még látható Hemi, és azért van.

Aztán a végén, a Notthing Else Mattersnél már egyértelmű volt, hogy emlékműsort csináltak a srácok, csak hiányoltam a végén Petiről egy rá jellemző képet.

Személyes élmény, vélemény:
Mondtam, hogy ott voltam a Szigeten ezen a koncerten. Nem nagyon emlékszem már magára a fesztiválra, de az még meg van, hogy mire az Alcoholica (Magnetica) színpadra került, már kicsit másnapos voltam, és elképesztően fájt a nyakam a hihetetlen mennyiségű headbangeléstől. Így ezen a koncerten kicsit passzívnak, sőt “divatmetalicásnak” is tűnhetek. A Master of Puppets számnál vagy egy snitt, ahol a “master” szóra egy dobverővel hadonászok, és látszik, hogy élvezem a koncertet, a Stone Cold Crazynél, vagy a Seek & Destroynál viszont meglehetősen komikus jelenetek vannak, mikor több ezren headbangelnek, pogóznak, bodysurföznek körülöttem, én meg egyhelyben állok, mint a cövek… Most, hogy láttam magam “kívülről”, értettem meg a zenekar hozzám megfogalmazott kritikáját, miszerint ennyire alvósbaba még egy koncertjükön sem voltam; nem tudtam volna kicsit itt is önmagam lenni?

No igen, miután Bolehowszky Peti egy erőből eldobott dobverővel eltalált, érteni véltem a célzást, és próbáltam úgy-ahogy  “jól láthatóan” élvezni a koncertet. Az eredményt láthatjátok ti is, ha megnézitek a filmet!

Ezen kívült erről a DVD-ről tudtam meg, hogy én már jóval az idei rocktogonos buli előtt láttam CrabJamBB kollégaurat, ugyanis a show-n jól látható, hogy elfoglalta az első sor másik oldalát. 🙂

Konkludálásképp elmondom, hogy szerintem tökéletes anyag lett rögzítve ezen a korongon, és nagyon örültem, hogy mégegyszer – és akárhányszor ezután – átélhettem a 2008-as Szigetfesztivál egy – számomra kedves – pillanatát.

Kiegészítés, avagy utóirat:
Jópárszor átolvastam utólag ezt a cikket, és néhányan kötöszködtek is, úgyhogy egy kis kiegészítés nem árthat.

Kérdésként merült fel, hogy mi ez a Deja vu a címben? Merthogy állítólag degradáló.
Nos nem, ilyen célom nem volt vele, sokkal inkább egy személyes kis megjegyzés lett volna, csak annyira elkapott a lendület, miközben írtam, hogy ezt nem írtam le. Szóval a lényeg, hogy tök véletlenül ugyanabban a cuccban, ugyanúgy kieresztett hajjal, és ugyanolyan másnaposan néztem meg a DVD-t, mint ahogy az eredeti koncertet.

Aztán ez a “emlékműsor” dolog is kérdés volt.
Szóval itt derül ki, hogy hülye vagyok, nézzétek el nekem. De tényleg annyira furcsa volt egy-két rész, hogy tényleg – mint krimi és horrornéző – már-már arra a következtetésre jutottam, amit fentebb leírtam. Utána, amit írtam, hogy emlékműsor: Ott sem arra gondoltam, hogy egy az egyben Hemi emléke, hanem az állóképek-koncertképek összevágása tűnik úgy, mint egy szubjektív foto (emlék) album. Peti képét pedig azért hiányoltam, mert egyrészt ez egy szép szám, ráadásul ő is ott volt a színpadon, meg ez a szám a film vége. És ha már rajta van a borítón, akkor szerintem a film végére is elfért volna egy röpke pillanatra a fénykép.

Asszem, több hülyeséget nem követtem el, de ha igen… Így jártam gyerekek, és ne haragudjatok érte!