Michael Schenker mindössze 16 éves volt, amikor Rudolf bátyjával együtt felvették a Scorpions első albumát. A lemezt népszerűsítő turnén a brit UFO-val játszottak. A zenekarnak annyira megtetszett Michael stílusa, hogy átcsábították magukhoz a gitárost. Helyére Uli Jon Roth került. Így aztán a szőke csodagyerek már Angliában zenélt az UFO-ban, klasszikus hard rock albumok sorát alkotva meg. Michael mértéktelen kábítószer és alkoholfogyasztása miatt később azonban elhagyni kényszerült a zenekart. Az sem javított a helyzetén, hogy minden előzetes bejelentés nélkül eltűnt a turnék közepén, faképnél hagyva társait. A végső szakításra végül 1979-ben került sor. Ekkor ajánlatott kapott az Aerosmith-től, hogy álljon Joe Perry helyére. 1979-ben egy kis időre visszatért a Scorpions soraiba, de az együttműködés mindössze a Lovedrive albumon való vendégszereplésig futotta.

Michael Schenker 1980-ban alakította meg saját magáról elnevezett zenekarát. Rudolf Schenker kisöccse szólóban is sikeresnek bizonyult, hiszen a Michael Schenker Group nevű formációval több albumot is piacra dobott, majd a zenekar énekesével, Gary Bardennel való megromló viszonya miatt feloszlatta, majd más tagokkal újraszervezte a bandát. 1982-ben Ozzy Osbourne kérte fel, hogy legyen Randy Rhoads utódja, de Schenker inkább a szólókarrier mellett döntött. A csapat új frontembere az ír Robin McAuley lett, akivel olyannyira egy hullámhosszra kerültek a dalszerzés tekintetében is, hogy Schenker az új zenekarnak a McAuley-Schenker Group nevet adta, ennek köszönhetően pedig még a korábbi formáció rövidítésétől sem kellett megválnia. A banda első nagylemeze Perfect Timing címmel látott napvilágot 1987-ben, az időzítés pedig valóban tökéletesnek bizonyult, ugyanis a dallamos hard rock zene fénykorában megjelenő album osztatlan sikert aratott a műfaj rajongói között. Az album eredményeit a következő, Save Yourself című koronggal túl is szárnyalták, az anyag pedig egy igazi toplistás slágert is kitermelt a korszakra jellemző power ballada, az Anytime formájában. A dal videoklipjét az MTV is a legmagasabb rotációban tűzte képernyőre, amelynek köszönhetően a kislemez az amerikai Mainstream Rock listán az 5. helyig jutott, de a Billboard 100-as mezőnyébe is sikerült is beverekednie magát. A német gitáros vezette ír, amerikai és német tagokat is felvonultató multinacionális csapat végül még egy stúdióalbumot piacra dobott az 1992-es év során, majd a következő évben beszüntették működésüket. Néhány évvel később Schenker új bandát toborzott, ezúttal ismét saját neve alatt.

A 90-es évek elején Schenker a Ratt-tel tűnt fel az MTV népszerű Unplugged sorozatának egy teljesen felejthető epizódjában, de tagja volt az egyetlen lemezt megért Contraband-nek is (melyben olyan bandákból verbuválódtak a zenészek, mint a Shark Island, a Vixen, a Ratt, és az L.A. Guns). 1993-ban Thank You címmel akusztikus lemezt adott ki, majd két év múlva csatlakozott az UFO-hoz. Schenker második UFO-korszaka sem tartott sokáig, bár egy világturnéra és egy vadonatúj stúdiólemezre, az 1995-ös Walk on Water-re azért futotta. A 2000-es évek elején nehéz időket élt meg súlyos alkoholproblémái miatt. Felesége is elhagyta, miután teljesen kifosztotta a vagyonából. A válás után olyannyira nehéz helyzetbe került, hogy az ebay-en kellett eladnia legendás Flyng V gitárjait. Ennek ellenére rohamtempóban készített lemezeket, a 2000-es instrumentális Adventures of the Imagination-t három lemez is követte 2001-ben. Ezek után újra lemezt készített az UFO-val. A Sharks címre keresztelt lemez 2002-ben jelent meg.

A World Wide Live koncertet egy katowicei fesztiválon vették fel sőt a kiadója is egy lengyel cég (Metal Mind Productions). Egy kézilabda csarnok méretű helyen történik a zeneorgia ahol teltház várja a kezdést és mivel is kezdődhetne egy Schenker koncert mint a Ready to Rockkal. Ez rögtön megadja az alaphangulatot és hallgatóság rögtön tudhatja, hogy nem tévedt el itt kérem egy igazi hard rock koncert lesz. Az elhangzó 14 dal felváltva tartalmaz Michael Schenker Group és UFO dalokat, de semmi mást. Nincs semmi kikacsingatás még a McAuley-s korszakból sem játszanak semmit, és a Scorpions Lovedrive lemezéről sem kerülnek elő azok a dalok, melyek megírásában anno aktívan részt vállalt.. Igaz két dalt eljátszanak a utolsó Arachnophobiac lemezről de mivel ez az anyag annyira tökéletesen beleillik a Schenker sztoriba olyannak tűnnek mintha már hosszú évek óta ismernénk őket. Az Into the Arena dalban csúcsosodik ki, hogy micsoda zenekar verbuválódott a Flying mestere köré. Azt már megszokhattuk, hogy a rockzene krémje megfordult ebben a zenekarban és, hogy teljesen ismeretlen arcok felbukkantak az évek során. Ezzel a hagyománnyal most sem szakított a gitáros zseni. A basszusgitáros James Jones egy iszonyatos figura. Az énekes Chris Logan egy igazi hard rock hang és nagyon jó frontember bár néha úgy konferál mint egy black metal énekes de ezt betudhatjuk a lelkesedésének. A dobos Pete Holmes (Ted Nugent, Ian Gillan Band, Yngwie Malmsteen) a tőle megszokott pontossággal, de nem túl színesen üti a bőröket. Egyedül Wayne Findlay aki már évek óta „beékelte” magát Schenker mellé. Ő, ha kell billentyűzik, amikor kell gitározik, valahogy úgy mint MacAlpine, Steve Vai mellett. Pete kivételével mindenki vokálozik, és így szinte stúdió minőségben szólalnak meg a dalok. A hang sztereo és 5.1-es hangzásban is élvezhető. Az extrákban a diszkográfia és a fotóalbum mellett egy 20 perces interjú is látható. A CD valamivel rövidebbre van vágva, de az összes dal hallható rajta.

Schenker teljesítményére meg nincsenek szavak. Ha mentálisan és fizikálisan le is volt pattanva, játéka azért mindig meggyőző volt, de most egyszerűen ellenállhatatlan. Végig fülig érő szájjal élvezi a zenét, a társak jelenlétét és a feléje áradó szeretetet. Nem véletlen, hogy a legtöbb legendás gitárhősnél máig hivatkozási alap az ő tudása.