Nem tehetek róla, hajmetal lázban égek. Május 21-én a Barba Negra Music Clubban immár második alkalommal kerül megrendezésre a munkacímén csak Hajmetal Fesztiválnak nevezett örömünnep, mely a 80-as évek legnagyobb dallamos metal, hard rock, glam és AOR slágerek interpretálása, a hazai rock színtér kiválóságaitól. Felcsendülnek a klasszikusok mellett ritkaságok és kultikus nóták is, olyan kedvencektől a teljesség igénye nélkül, mint a Bon Jovi, a Def Leppard, a Mötley Crüe, a Whitesnake, a Poison vagy a Foreigner. Ezen kult bandák dalait a budapesti dallamos metal és rock színtér kiválóságai fogják megszólaltatni, és mivel a tavalyi fesztivál is lenyűgözött, így duplán várom a jövő heti programot. Ahogy a zenészeket ismerem, biztos vagyok benne, hogy a repertoárból a svéd Europe sem hiányozhat majd. Nem meglepő, hiszen Tempesték az 1986-os The Final Countdown lemezükkel hasonló eladást produkáltak, mint a Bon Jovi Slippery When Wet csúcsalkotása. A svéd muzsikusokkal kapcsolatban a kérdés csak annyi volt, hogy a slágerlisták élbolyát évekre kibérlő zenekar képes-e hasonló slágerek megírására. Erre valamelyest választ adott az 1988-as Out Of This World album.

Az 1979–1992 között működő, majd 1999-ben részben, 2003–tól viszont teljes mellszélességgel újraindult Europe együttes számított egykor a svéd rockzene legnagyobb export-cikkének. A nyolcvanas években több, mint 20 millió lemezt adtak el világ-szerte, a két nagy dobásuk az 1986-os The Final Countdown és az 1988-as Out of This World volt. Beütött a Europe-mánia, és világszerte mindenhol Europe koncertet akart látni a nép. Érdekesség, hogy a többség, akik elsőként a „Végső Visszaszámlálást” hallották tőlük, totál abban a tévhitben voltak, hogy ez egy friss banda. Pedig a Europe nem 1986-ban alakult meg egy kiadói íróasztal felett, hanem 1979-ben a svédországi Upplands Väsby-ben, akkor még Force néven. Joey Tempest énekes és John Norum gitáros 15 éves korukban találkoztak egymással. 2 közös dolog is volt bennük: szerették a hard rockot, és körbe akarták utazni a világot. Együtt jártak a stockholmi koncertekre, hogy élőben láthassák Thin Lizzy-t, a Deep Purple-t, a Rainbow-t és a Whitesnake-et. Megalapították zenekarukat Force néven. John Levén basszusgitárost is bevették, aki stockholmi helyi bandákban játszott akkoriban. Nemsokára felhagytak azzal, hogy kedvenc zenekaraik dalait játsszák, és elkezdték írni saját szerzeményeiket.

A Europe zenéje vegytiszta keveréke volt a ’70-es évek klasszikus brit hard rock csapatainak és a különleges svéd dallamvilágnak. A hazai áttörést egy svéd verseny megnyerése hozta számukra – ekkor változtatták a nevüket Europe-ra. Egy barátjuk – a tudtuk nélkül – elküldte a demójukat, és 4000 banda közül, ahonnan 80-at választottak ki élő fellépésre, a Europe nyerte meg az első díjat – egy album elkészítésének lehetőségét. Már az 1983-as debütáló albumon érezni lehetett, hogy dalszerzői képesség tekintetében nem maradtak el a nagy elődök, a Thin Lizzy, a Deep Purple, vagy a Whitesnake mögött. Ebben a korszakukban náluk is minden a riffekről, a dögös tempóról szólt. Hazájukban egyre nagyobb rajongótáboruk gyűlt, az első lemezük hamarosan aranylemez lett, és ettől kezdve azzá a turnézó zenekarrá válhattak, akik mindig is lenni akartak. Második albumuk, az 1984-es Wings Of Tomorrow megerősítette nemzetközi elismertségüket.

Kezdték megtalálni a saját hangzást, és egy új, szintén Upplands Väsby-ből származó tagot, Mic Michaeli billentyűst is beszervezték a „Wings”-turnéra. Mic tehetséges billentyűs volt, akit helyi bandákban láttak játszani szülővárosukban. Mic volt az az ember, aki kölcsönadta azt a szintetizátort Joey-nak, amelyen a The Final Countdown billentyűszólóját írta meg 6 évvel korábban a főiskolán. Nem sokkal a billentyűs megjelenését követően Ian Haugland dobos is csatlakozott a zenekarhoz. A tagok néhány évvel korábban már látták őt játszani, és egy próbajáték után már bent is volt a bandában. Második albumukkal már nemcsak az európai kontinensen, hanem Amerikában is felhívták magukra a figyelmet. Ezt követően lemezszerződést kötöttek az Epic Records-szal az Egyesült Államokban, és felvették harmadik albumukat, a The Final Countdown-t Kevin Elson amerikai producer segítségével. Az 1986-ban megjelent album több mint 6 milliós példányszámban kelt el. A korong 10 nótája közül bármelyik sláger lehetett volna. A címadó dal a 80-as évek egyik legnagyobb himnuszává vált, és 25 országban vezette a slágerlistákat. Az album második kislemeze, a Rock The Night bizonyította, hogy a bandának az élen a helye. Az album az amerikai toplistán maradt több mint 70 hétig, és 4 „Top 40”-et produkált, harmadik kislemezükkel, a csodaszép lírai Carrie-vel pedig szintén elérték a toplista első helyét. A lemezt nemcsak a nagyszerű dalok, hanem a minőségi hangszeres munka is halhatatlanná tette. Ezért is volt meglepő az alapító/gitáros, John Norum távozása. Így az 1986-os lemez elképesztő sikerű világkörüli turnéját már Kee Marcellóval csinálta végig a csapat. Kee Marcello jó választásnak bizonyult, a gitáros már korábban is dolgozott a Europe-pal a Swedish Metal Aid-en a Give a Helping Hand című számon, amely egy Joey által komponált segély-dal Afrikának.

europe 20160515

A világturné ellenére a menedzsment nem sok pihenőt engedett a csapatnak a turné után az „új” fiú azt is megmutathatta, hogy dalíráskor és a stúdióban mit tud hozzátenni a Europe soundjához. A történethez hozzátartozik, hogy a muzsikusokra dalírás terén igen nagy súly nehezedett, hiszen a The Final Countdown árnyékában készültek a nóták, azzal pedig mindenki tisztában volt, hogy annak irreális méretű sikereit gyakorlatilag lehetetlen megismételni. Több év távlatából a fanyalgó kritikusok talán joggal akasztották az Out Of This World lemez dalaira, hogy erőltetett slágerek. A kritikák ellenére ez a lemez is sikeresnek is bizonyult: ebből is közel 3 millió példány ment el világszerte. A zenészek is szerethetik, mert a mai napig a Superstitious mellett (prototípusa az MTV-s hajmetal slágereknek) a kellemesen bólogatós Let The Good Times Rock, az önfeldolgozás Open Your Heart (ezt a kettes albumról dolgozták át egy kicsit), a pörgős Ready Or Not és az epikus Sign Of The Times is kihagyhatatlan a Europe koncertek repertoárjából. Véleményem szerint egyetlen negatív dolog róható fel a lemezzel kapcsolatban, ez pedig az agyon polírozott, csilivili hangzás. A túl steril hangzást később a zenekar is elismerte. Kee Marcello gitáros később így vélekedett a lemezről:

„Az Out Of This World egy nagyon jó lemez, de a hangzása túlságosan is steril. Általában nagyon önkritikus vagyok. Ron Nevison – az akkori producerünk – nagyon érti a dolgát, de nem szeretem, ahogy dolgozik. Kimondottan elégedetlen vagyok a lemez gitárhangzásával. A végeredmény tízszer jobb lehetett volna, ha élőben vesszük fel a dalokat. Az előkészületi szalagokba néha belehallgattam és jobban tetszenek, mint a lemez. Persze a szalag hangzása szörnyű volt, viszont még vibrált, érezni lehetett a szikrát. A lemezen ezzel szemben semmi.’

 Az Out Of This World valószínűleg azért is kallódott el, mert a The Final Countdown sikere gyakorlatilag túlment minden ésszerű határon. Ráadásul tombolt a hajmetal korszak. Természetesen óriási dalok születtek akkor is, de visszavéve a bandák súlyából, nem egy akkori anyag sikerült puhára, oroszlánkörmét veszítve. A Europe tagjai sem voltak elégedettek a korong hangzásával, ezért szakítottak svéd menedzserükkel és helyette a Journey volt menedzserét, a dundi kaliforniai Herbie Herbertet bízták meg. Herbert gatyába is rázta újdonsült védenceit, ismét profi útra terelte őket. A menedzser új producer után is nézett. Az első számú jelölt a kívánságlistán Bob Rock volt. Mivel a világhírű producer tele volt munkával, így Beau Hillt (Ratt, Winger, Warrant stb.) hívták fel, aki el is vállalta az új Europe lemez elkészítését. Az 1991-ben napvilágott látott Prisoners In Paradise pedig a banda egyik legjobb lemeze lett. Épp ezért ez már egy másik klasszikus rovatot érdemel…

Pontszám: 8/10

Az együttes tagjai:
Joey Tempest – ének, ritmusgitár, szintetizátor
Kee Marcello – gitár, vokál
John Levén – basszusgitár
Mic Michaeli billentyű, vokál
Ian Haugland – dob, vokál

A lemezen hallható dalok listája:

01. Superstitious
02. Let The Good Times Rock
03. Open Your Heart
04. More Than Meets The Eye
05. Coast To Coast
06. Ready Or Not
07. Sign Of The Times
08. Just The Beginning
09. Never Say Die
10. Lights And Shadows
11. Tower’s Callin’
12. Tomorrow