Kétségtelen, hogy ha a dallamos heavy metal kialakulását elemezzük, akkor nyugodtan kijelenthető, hogy a Dokken a legeurópaibb amcsi zenekar. A norvég felmenőkkel rendelkező frontember, Don Dokken a 80-as évek végén Európában szívta magába a zene illatát. 12 éves korában még gitározni tanult, de aztán az egyik sulis fellépésen nem jött el a csapat énekese, így Don kényszerből ragadta magához a mikrofont. Olyan jó hangja volt (amit persze énekleckékkel képzett tovább), hogy talán kevesen tudják, de amikor Klaus Meine, a Scorpions frontembere a Blackout című Scorpions lemez felvételei közben megbetegedett, Don Dokken demózta fel a dalokat. Jelen esetünkben is egy demófelvételt boncolgatunk, ugyanis a Back In The Streets hanganyagát hivatalosan még 1979-ben rögzítették, tehát jóval a bemutatkozó 1983-as Breaking The Chains Dokken nagylemez előtt, csak ez tíz éven át Don Dokken fiókjában lapult, mígnem valaki ellopta tőle és piacra bocsájtotta. Az énekes nem tudott mit tenni, a bootleg-cuccot 1989-ben hivatalosan is megjelentette.

A lemez borítóját olvasgatva mindenre fény derül, ugyanis az enyveskezű kazetta tolvaj nem volt rest a kiadványra feltüntetni, hogy: „Emlékeztető Don Dokkennek, amiért nem adta vissza Thomas kedvenc 100 wattos Marshall-dobozát”.

Ejnye Don papa, ez nem volt szép tőled, így aztán viselheted a következményeit, ugyanis a Back In The Streets alapján a legtehetségesebb jós sem adott volna egy lyukas garast sem azért, hogy pár évvel később a zenekar Amerika egyik legjobb csapatává válik. Ez a négyszámos demó és a két korabeli koncertfelvétel több mint hitelrontás. Ráadásul erről a felállásról csak találgatni lehet, hiszen a borítón közölt fényképről mindössze Dokken ismerős és a lemezen jelölt tagok egyike sincs a fotón. Persze némi nyomozás után kiderítettem, hogy a képen az énekes/gitáros Don Dokken mellett a banda eredeti dobosa, Gary Holland (ő később a Great White zenekarral szerzett nagyobb hírnevet magának), Greg Leon gitáros (balról a második) és Gary Link basszusgitáros (a jobb szélen) látható. Na már most fotó ide-fotó oda, egyikük játéka sem hallható a dalokban. A Dokken legismertebb, mondhatni “NAGY” felállása, a Don Dokken ének, George Lynch gitár, Mick Brown dob és Jeff Pilson basszusgitár erre a felvételre még nem alakult ki. Itt még Jeff Pilson helyén a kubai születésű Juan Croucier-t hallhatjuk, aki 1978–tól 1982-ig volt a Dokken tagja, később a RATT zenekarban lett igazán ismert és sikeres.

Don Dokken biztos nem repesett a boldogságtól, amikor napvilágra került a hanganyag, de Dokken- fanatikusoknak –mint jómagam – azért egy-két érdekességet képes nyújtani az EP, mint például a Prisoner egy korai változatát. Kizárólag csak rajongóknak ajánlott a Back In The Streets, ha igazi Dokkenre vágysz, akkor a Back For The Attack lemezzel próbálkozz.