2112 – egy évszám, ahol ugyan még nem tartunk, de nincs az a halandó rockzene rajongó, aki ne vágná rá elsőre, ez bizony a progresszív rock műfaj egyik legmeghatározóbb mesterművének a címe, nevezetesen a kanadai Rush 1976. április elsején kiadott nagylemezének a címe. A lemez központi témáját képviselő, hét tételből álló 20 perces dalmonstrum egyértelműen a zenekar történetének egyik legtökéletesebb s talán legismertebb momentuma is egyben. Az örökérvényű sztori vélhetően még 2112-ben sem válik majd elcsépeltté, hiszen akkora alapigazságokat rejt, amelyek nem csupán a jelenlegi történethez kapcsolódnak, hanem szinte az élet minden területére kivetíthetőek. Többek között ez a kikezdhetetlen bölcsesség lehet a Rush halhatatlanságának is az egyik kulcsa, amelyet elsősorban Neil Peartnek köszönhetünk, aki itt is egy regényhez nyúlt inspirációért. Ezúttal az orosz származású, az objektivizmus jegyében alkotó, nagy hatású regényírónő és filozófus, Ayn Rand Anthem című remekműve volt a dal létrejöttének elsődleges indítéka. A távoli jövőben játszódó sztori valójában nagyon könnyen értelmezhető, Neil nem hagyott benne sem megfejthetetlen csavarokat, sem pedig kibogozhatatlan szálakat: 2112-ben egy galaxisra kiterjedő államszövetség irányítása alá kerül az emberiség, akik elnyomás alatt tartják csillagrendszerünk összes bolygóját, illetve befolyást gyakorolnak az azokon található életformákra. Történetünk hősének pedig a szövetség által elutasított hagyományos értelemben vett zene hatására felnyílnak a szemei, és elhatározza, hogy a maga módján fellázad a hatalom ellen. Nagy vonalakban ennyi a sztori lényege, de tény, aktualitását még a mai napig sem vesztette el.

Nem is csoda, hogy Buenos Airesben két fiatal muzsikus is e Rush remekmű után fogott hangszert a kezébe. Juan Tambussi gitáros és Sergio Moscatelli dobos megrögzött Rush-mániákus hírében álltak, bár az 1983-ban Fahrenheit névre életre hívott zenekaruk inkább a tradicionálisabb heavy metal mezsgyéjén mozgott. Cirka három év alatt be is dobták a törülközőt, így a Maróthy – Tobola- Vörös triumvirátus 1994 szeptemberében nyugodtan felvehette ezt a nevet, miután teljesen elhatárolódtak a Paksi Endre fémjelezte Ossiantól. A két argentin srác pedig kiegészülve a Yes fanatikus Lucho Paseri basszusgitáros/énekessel kedvenc nagylemezük címe alapján megalakították a 2112 névre hallgató bandát, amit anyanyelvükön ők Veinti Uno Doce-nak hívnak.

Írásunk fő témája pedig első nagylemezük, a rajta szereplő 10 nóta pedig hamisítatlan progresszív muzsika, amolyan Rush/Yes keverék. Az Alterando Las Divisiones album 1989 júliusától szeptemberéig készült, a dalok pedig egytől egyig spanyol nyelven íródtak. A lemez producerei maguk a zenészek voltak, míg a masteringet Federico San Millán és Raúl Cadario végezték. A Geddy Lee hangjára kísértetiesen hasonlító Lucho Paseri ijesztően magasan, mégis elsöprő energiával énekli ki a verzéket, amitől sokan meg is rémülnek, azonban a fogós, hard rockos zenei alapok miatt mégis képtelenség szabadulni a daloktól (csak a spanyol nyelvet tudnám megszokni a zenében). Szabályosan magával rántja, beszippantja az embert az intenzív lendület és a kifogástalan hangszeres játék.

A szóban forgó debüt után volt egy kisebb leállás, de a banda gyakorlatilag sosem dobta be a törülközőt. Az 1994-es Intro címre keresztelt második nagylemezt Adrian Katz billentyűssel kiegészülve még a jól bevált trió készítette, de aztán valóban mélyebb álomra szenderültek. Ebből az álomból Lucho Paseri basszeros/énekes már vissza sem tért a két alapító taghoz, akik Daniel Bazán csatlakozásával 2000-ben dobták piacra a Glory Lies Ahead című harmadik nagylemezt.  A két Rush-mániákus, Juan Tambussi gitáros és Sergio Moscatelli dobos nem adta fel, 12 évvel a harmadik album után, El maravilloso circo de los hermanos Lombardi címmel 2012-ben kihozták a negyedik albumot. Ezen már German Ivaldi személyében külön énekesük volt, még a négy húrt Gabriel Costa kezelte. Ez a felállás ha már nem is váltja meg a világot, Maradona hazájában azonban szépen elzenélget, olyannyira, hogy ha egy nem is oly régi Facebook-posztnak hihetünk, akkor már kanyarban az ötös 2112 album. Európában nyilván nehezebb beszerezni a kiadványaikat, de a ki szereti a minőségi prog metalt, azok tehetnek egy kísérletet az argentinokkal.