Őrült hétvége, őrült arcok, őrült jó bulik- leginkább így tudnám jellemezni a március utolsó hétvégéjére ütemezett koncertkörutat, ahol a Rubicon a Depresszió vendégeként lépett fel. Előre is elnézést kérnék Halász Feriék rajongóitól, de ez a beszámoló nem rájuk lett kihegyezve, annak ellenére, hogy oltári bulit csaptak.
Péntek, délután 1 óra, gyülekező a próbateremnél. Már ekkor kezdtem félteni a rekeszizmaim épségét, hiszen akiknek volt már szerencséje a srácok társaságát huzamosabb ideig élvezni, tudják, hogy hihetetlen pihentagyú bagázs. “Aggodalmaim” nem voltak alaptalanok, a közel 4 órás út meglehetősen jó hangulatban telt.
Fél 6 körül értünk a körmendi Művelődési Házba; szerény koncertterem, színházi jellegű színpaddal. Rövid terepszemle után következhetett minden zenész rémálma, a pakolás. A beállás még bőven tartott , amikor szépen elkezdtek szállingózni a rajongók, akikről az est folyamán kiderült, milyen hálás, jó közönség.
Elsőként lépett színpadra a Rubicon, hogy az akkor még maroknyi jelenlévőnek megalapozzák a hangulatát. Meg kell hagyni, értik a dolgukat. A kb. fél órásResize_of_Resize_of_DSCF5156 setlistbe olyan dalokat sűrítettek, mint az új, klipes nóta a Mindenen át, a Felkap a szél, a Holnap tüze és az Elrohan melletted az élet. Mindemellett a második szám környékén átragadt a srácok lelkesedése a közönségre, akik végigtombolták, énekelték a dalokat, az átvezetésekben pedig a zenekar nevét skandálták. Ismét gazdára talált néhány ajándék CD, eleinte úgy tűnt, kevés is lesz, annyian voltak vevők a Rubicon zenéjére. Színpadi életre ezúttal sem lehetett panasz, a tőlük megszokottra most rádobtak még egy lapáttal. Peet többször kijött a billentyűk mögül, hogy izzítsa a népet és pacsizzon az első sorban állókkal, Tomi szenzációsat alkotott a dobok mögött, Gábor és Imi profikat megszégyenítő módon mozogtak és működtek együtt a színpadon, Ducos hihetetlen kisugárzása és energiája pedig egy pillanatra sem hagyta lankadni a közönség figyelmét. Ennek köszönhetően ismét maguk mellé állítottak jópár rajongót.

Resize_of_Resize_of_DSCF5041

A fergeteges koncertek után következett az afterparty reggelig, aminek következményeképp másnap sok napszemüveg került elő, valamint felfedeztük a sivatagi zergét. Bőséges reggeli és részletes emlékkeresés után a társaság elindult Sopron irányába. Laza kajálás után csendes pihenő a buszban, de hogy ne legyen megszokott, mindenki arra kelt, hogy előttünk határátkelő és már Ausztriában koptatjuk az utakat. Köszönjük GPS! Nagy röhögés, kötelező fotózkodás és a külföldi kitérőért történő szexuális ellenszolgáltatások megtárgyalása után folytattuk az utunkat gyönyörű osztrák falvak között a Hűség Városa felé. Mivel nem sikerült spontán pajtafesztiváltResize_of_Resize_of_DSCF5116 szerveznünk a szomszédoknál, kivételesen időben értünk a szombat esti helyszínre.
A beállás és a pakolás kevésbé volt kapkodós, sokkal gördülékenyebben zajlott az előző estinél, ami külön jót tett a zenészeknek, állapotukat tekintve. A Rubicon ezúttal közvetlenül a Depi előtt játszott, így sokkal népesebb közönség várta őket. Zeneileg eléggé elfogult volt a nagyérdemű,  a Depresszión kívül nemigazán érdekelte őket a két előzenekar, ennek ellenére a buli végére sikerült megnyerniük pár rajongót. A srácok színpadi munkájára ezúttal sem lehetett panasz, ráadásul nagyon profi hangzást sikerült összehozni, amiért külön köszönet a banda új “hangosítójának” és külső fülének, Fritznek. A setlistre ezúttal nem térnék ki, mert az előző napihoz képest nem változott. A hétvégi tömény rock’n roll hangulat okozta fáradtság miatt viszonylag hamar buszba ültünk és indultunk hazafelé.
Resize_of_Resize_of_DSCF4973
Felejthetetlen élmény volt a hétvége, aki teheti, ki ne hagyja a turnéból hátralévő két buli valamelyikét:
Április 2- Kiskunfélegyháza
Április 3- Székesfehérvár.
Bővebb információkért és koncertdátumokért látogassátok a http://rubiconrock.hu/ honlapot!