Harminc év az nagy idő. Azok a bandák, akik eljutnak ehhez a mérföldkőhöz, rendszerint már kiöregedett zenészekből állnak, tucatszámra megjelent albumokkal, és világsztár státusszal a hátuk mögött. Az F.O. System nem ilyen. Összesen egyetlen album szerepel a csapat diszkográfiájában, és noha 1986-ban kezdték pályafutásukat, 1991-től nem számítanak aktív bandának. 2006-ban tértek vissza, hogy pár évente egy koncerttel azért még emlékeztessék a nagyérdeműt, hogy nem szabad elfeledni a hazai rockzenei élet legsötétebb és egyik legjobb underground zenekarát. Mégis, vagy talán pont ezért koncertjeik, olyan nagy érdeklődés közepette kerülnek megrendezésre, mintha valami ritkán látott külföldi sztár látogatna az országba. Pedig ők nem azok, nem sztárok, nem valami csoda, csak egy végtelenül szerény, ugyanakkor vérprofi zenekar, akik olyan elánnal és lelkesedéssel tolják el ezt az egyetlen koncertet pár évente, hogy azután a következőig mindenki, aki ott volt, csak erről tud beszélni.
Most sem volt ez másképp, az idén harminc éves zenekar felszántotta a deszkákat. A teljesen teltházas Barba Negrás buli felvezetése a Cantara zenekar feladata volt. Megtisztelő, ugyanakkor kicsit hálátlan feladat is egy ilyen név, mint az F.O. előtt fellépni. A sámáni világgal operáló, szintén kicsit letargikusabb zenei hangulatot közvetítő csapat egy énekes párossal igencsak kétarcú produkciót mutatott. A Nagy Vera énekesnővel felvezetett dalok inkább a lassabb tempós, elszállósabb, sámánibb világot idézték meg, míg Kiss Péterrel már picit keményebb vizekre mozdult a csapat, de nem annyira, hogy kimerészkedjen a komfortzónájának számító lassú-középtempós dalok világából. Érdekes produkció volt, mert ugyan sötétségben simán beillett az F.O. elé a produkció, valahogy mégis elütött az est fő vonalától. Mindenesetre a csapat megkapta a megérdemelt tapsot, és bő 40-45 perc játék után levonultak a színpadról, hogy átadják a terepet Mátyás Attiláéknak.
Pontban 10-kor aztán berobbant a színpadra a zenekar, akik a legendás Még című dallal egy csapásra felpezsdítették a zsúfolásig megtelt Club közönségét.
Két féle dark csapat létezik. Az egyik, akinek dalai tényleg meggyötörnek, és a koncert után öngyilkos hajlamokkal indulsz haza, míg a másik egyszerre váj mélyen a lelkedbe, ugyanakkor zenéjével fel is tüzel. Az F.O. ilyen. Figyeled a szöveget és akár el is szomorodhatnál, de a zene, a tempó nem enged. Egy tökéletes ellentétpár, amit csak a legnagyobbak tudnak ilyen szinten egymás mellett vezetni. És Mátyás Attila a legnagyobbak közé tartozik a zenekarával minden kétséget kizárólag. Nemcsak emiatt, de amiatt is, hogy hiába nem aktív a zenekar, nem folynak minden média csapjából, de így is megfognak a zenéjükkel mindenkit. Ott van az az ötvenes, aki együtt ugrált 86-ban a Fekete Lyukban az első bulikon a zenekarral, de ott van az a tinédzser is, a ki akkor még gondolatban sem létezett. És nem csak most, mert harmincéves a csapat, de minden alkalommal, amikor összeállnak egy koncertre, teltház várja őket, fiataltól a korosodóig mindenkivel a nézőtéren.
A Színpadon pedig egy végtelenül laza csapat, akik meghálálják kamatostul mindenkinek, aki jegyet váltott a bulira. Nincsenek sztárallűrök, nincs felesleges magamutogatás, csak a zene, tele érzésekkel. És ettől válik az F.O. System még ma is naggyá, amikor már huszonöt éve nem is aktívak hivatalosan.
A Koncert végén Mátyás Attila meg is jegyezte, egy dark zenekarnak nem áll jól, ha mosolyog, le is szólják őket érte, de őket ez nem érdekli, mert annál felemelőbb látvány nincs, amikor egy csordulásig megtelt szórakozóhelyen ennyi embert lát, akik önfeledten énekelnek, tapsolnak. És valóban, mindenki boldogan távozott a helyszínről, vagy folytatta a bulizást a rockdiszkóban egy olyan koncert után, ahol a dalokban tényleg semmi vidám nincs. És egy ilyen élmény után mindegy, hogy valaki most látta először a bandát, vagy 86 óta ott van minden koncerten, ha lesz következő alkalom, biztosan ott lesz, ahogy én is ott leszek. Mátyás Attila, Jerabek Csaba, Zana Zoltán és Földi Tamás ismét bebizonyította, hogy lehet úgy a legnagyobbak között egy banda, hogy igazából sosem mozdultak ki a sötét undergroundból. Lehengerlő este volt, zeneileg és érzelmileg is, és sokadmagammal együtt csak remélni tudom, nem ez volt az utolsó üvöltés…
-Biró Edina-
További képek IDE KATTINTVA
Fotók: Kieron
