HiJack és Kowalsky meg a Vega koncert a Club 202-ben, szemptember 17-én.

Kicsit korán érkeztünk a Club202-be szombaton, ahol a várakozásoknak megfelelően ismételten fantasztikus bulit hoztak össze a fellépők. Belépés után két dololg tűnt fel azonnal. Az egyik az este kilenckor még éppen csak lézengő, tömegnek nem nevezhető embermennyiség, iletve Kowa, aki éppen két rajongójával fotózkodott. Rövid kitérő (a szokásos mosdó-pult) letelepedtünk és vártuk, hogy történjen valami. Laza másfél óra várakozás után a színpadot rejtő függöny szétnyílt, és a a 2009-ben alakult HiJack! hozzákezdett a nézőtér hangulatba hozásához.

Meg kell valljam, az együttes teljesen ismeretlen volt számomra, stílusuk, zenei világuk kellemes meglepetésként ért. Talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy igazi XXI. századi magyar country-t
játszottak, valami meglepő lelkesedéssel. Helyenként kitekintve a külföldi mainstream hard rock felé (Pl Nickelback – Rockstar) vagy éppen a régi nagyok felé (Deep Purple – Smoke On The Water). Albumuk (mely 2009-ben készült el, jelenleg csak az együttesnél kapható), a Kezdjük újra! adta a repertoár nagy részét. Sajnos a hangosítás finomhangolása meg-megtörte a hangulatot, de dalaik (a címadó Kezdjük újra, a Jólszituált prostituált, Ébresztő) a koncertjük majd egy órája alatt sikeresen előrecsalogatták az egyébként hátul csendben üldögélő, várakozó hallgatóság egy részét.

Az este fő attrakciója természetesen Kowáék voltak, akik nem sokkal negyed tizenkettő fele belecsaptak a húrokba.

Mindig meglep az a dinamika, amivel Kowa megjelenik a színpadon, és az a belső élvezet, amivel a zenekar minden tagja együtt mozog, él, lélegzik a koncert minden pillanatával. A Club sajnos koránt sem volt teltházas, de így is tekintélyes méretű nézősereg állt a színpad előtt.
Maga a koncert hangulatban tökéletes volt, a hangosítást és a fényeket is egész jól elkapta a felelős csapat. (Sajnos saját képeket most nem készítettem, mert nem sikerült összehozni a fotós akkreditációt).
Számomra az egyetlen fájó pont talán az volt, hogy a dalok szinte teljesen azonosak voltak az egy héttel korábbi ZP-s repertoárral. Természetesen nem maradhatott el a mindig működő Fekete Lepke, Új templom, az elmaradhatatlan Nem minden szarka farka, Forradalom Rt. Elhangzott az új lemezről is pár dal, mint a Még nem éden, vagy az általam előszőr hallott Magadban másokat és a Szentlélek Network, melyeket a közönség – stílusosan kifejezve – Lájkolt ezerrel.


A dalok alatt tapsoltatás, énekeltetés, és természetesen a közönség lelkes ugrálása mutatta, hogy a srácok tudják, csinálják, és önfeledten adják.

Különös volt látni, hallani, ahogy a régi dalok az új felállásban, az új hangszereléssel szóltak. Nem volt rosszabb, nem volt jobb, szokatlan, és más. Mindenesetre számomra újra megfogalmazódott, hogy (és itt remélem, hogy egyik érintett fél sem fog megharagudni) Kowáék teljesítménye a mai magyar zenei palettán talán Quimbyékhez fogható. Esetleg fordítva. Profi, letisztult, hibamentes, és igazi „Pleasure-play”. Bárhol, bármikor.

Összefoglalva: Ha valaki ráér, és szeretne nagyjából egy-másfél órányi vidámságot, felhőtlen jókedvet, akkor irány egy Kowa koncert. (Sajnos novemberig ez volt az utolsó).