2009 december 27-én egy váratlan felkérésnek hála, sikerült eljutnom a Borsodi Zenei Fesztiválok Tehetségkutató negyedik döntőjére az A38 hajóra. A lehetőségnek nagyon örültem, mivel már hosszú ideje terveztem egy komoly tehetségkutató verseny meglátogatását, ennél fogva pedig pozitív várakozással indultunk neki a rock és metál zenei napnak.
Tíz zenekar lépett színpadra, ki rutinosabban, ki kevésbé, kisebb és nagyobb lendületekkel, ki-ki határozottabban és győzelemittasan, de egy dolog mindenképpen közös volt: a keménység. Emiatt voltam csalódott egy kicsit. Persze mondhatná az ember, hogy miért akadékoskodom a zúzásért egy metál napon, de legyen erre a válasz csak annyi: a naivságom miatt. Én ugyanis úgy képzeltem, hogy a tíz fellépő közt láthatunk majd hard rockos, dirty-s, goth-os és heavy metálos vonulatokat is, ez pedig sajnos a hardcore műfaj viszonylag egyhangú, egész estét betöltő fesztiválja miatt elmaradt. Sebaj, én nagyon alkalmazkodó tudok lenni, műfaji ellenszenveimet félretéve pedig kellemesen tudtam élvezni a mészárszéki hörgést.

Egy tehetségkutató rendezvényen rendeltetésszerűen általában a legrászolgáltabb előadót díjazzák kiemelten, nem történt ez itt sem másképp. Ami kiváltképp tetszett, az a hangszeresek külön értékelése. A koncertek szemlélése közben majdnem minden zenekarból kitűnt valaki, akire tettem pár igen pozitív megjegyzést az este során. Külön szeretném kiemelni a saját bevallásuk szerint strand metált(!!!) játszó Green Path zenekart, ahol a dobost a színpad széléről tátott szájjal kellett bámulnom. Nem volt mese, a srác lealázott mindenkit a színpadról, aki előtte ott járt, megérdemelt különdíját meg is kapta.

Kezdeti pozitív várakozásaink mellett persze voltak félelmeink is, így például a szervezés milyensége, ám az itt tapasztalt profizmus, a szervezők kiváló munkája hamar feldobta az esténket. A hangosítás, a színpadi átszerelés és minden egyéb szervezés a lehető legpontosabban zajlott, sőt, olykor előrébb is járt időben, mint a kiírt műsortervezet.

Az este folyamán a backstage-ben sikerült pár interjút is készítenünk, szám szerint négyet, ám a hosszú terjedelem miatt, ebből kettőt csak a második részben olvashattok majd. Elsőként az est műsorvezetőjét, a Fish! zenekar frontemberét Senior Hal urat sikerült mikrofonvégre kapnunk, a rendezvénnyel és saját zenei projectjeivel kapcsolatban.

Perez Rose: Milyen érzés egy ilyen tehetségkutató versenyt celebrálni?

Hal: Ez már ha jól számolom, a negyedik év, amikor ezt csinálom. Az ABC Becherovka tehetségkutatóval kezdődött ez az egész, és két éve lett BZF. A Borsodival való kapcsolatomról annyit kell tudni, hogy nyáron a BZF fesztiválokon általában DJ-zni szoktam, fellépni a zenekaraimmal, közönségtalálkozókat tartok, egyébként nagy örömmel. Azt kell, hogy mondjam, hogy ez a negyedik év és egyre jobban élvezem, mert egyre több zenekart meg lehet ismerni és szeretni, és szívatni is.

Perez Rose: Négy év tehetségkutatás elég komoly tapasztalatot enged feltételezni. Milyen arányban vannak jelen Magyarországon a tehetségek?

Hal: Van egy lesújtó véleményem is és egy pozitív is. A pozitív az az, hogy rettentő sok zenekar van ma Magyarországon, ami tök jó, hogy mindenki elkezd zenélni. A negatív az, hogy nagyon sokan még úgy állnak színpadra, hogy nagyon nincs meg a kezükben az a tudás, amivel nem hogy nem tudják lehengerelni a közönséget, de színpadképes produkciót semtudnak előadni. Ez mondjuk, itt a tehetségkutatón annyira nem érvényesül, mivel több száz zenekarból kell kiválasztani azt a negyvenet, aki mondjuk színpadképes lehet. Egy demo hallgatás során ezt nem tudod, mert demot mindenki tud olyat csinálni, hogy leszakad a fejed, aztán élőben semmi az egész. Láttam már azért itt hatalmas süléseket, konkrétan voltak égő produkciók, de talán ennek a rendezvénynek már van olyan nívója, hogy olyan zenekarok nem is jelentkeznek, akikben nincs meg a tehetség. Talán túl sok együttes is van és nincs sok egyedi produkció. Én a magam részéről szeretem, ha valaki egyedit nyújt a színpadon. Ehhez nem kell az, hogy valaki egy másodperc alatt tíz hangot tudjon lefogni, nem ezen múlik, bár metálban nem vagyok annyira nagy szaktudor. Egy tehetségkutatón nem is az a lényeg, hogy ki mit nyer, hanem azt, hogy itt a fiatalok megismerhetik egymást és elhívhatja az egyik fellépni a másikat Székesfehérvárról Debrecenbe.

Perez Rose: Az előző fordulókon sajnos nem tudtunk itt lenni, ezáltal nem is nagyon ismerjük a fellépők mezőnyét, de a mai napon nagyon erősen a hardcore-black metál érvényesült. Ez volt jellemző az eddigi döntőkre is? Nem hiányoznak az ettől eltérő rock zenekarok?

Hal: Összesen négy forduló van, ebből kettő metálos, hardcore-os est volt, kettő pedig inkább ilyen vegyes, fúziós volt. Voltak popos produkciók, elektronikus zenék, ska zenekarok. Megmondom őszintén, szerintem most megint trend a metál. Kinyitsz egy zenei magazint és azt látod, hogy teli van metál zenei hírekkel, tehát a műfaj él és virul. Utoljára talán a 80-as évek végén volt ilyen, de ez nem biztos, hogy jót tesz, mert a mennyiség kezd a minőség rovására menni. Megnézed egy zenekar nevét és már tudod is, hogy milyen zenét fognak játszani. A popos rendezvény kicsit izgalmasabb volt, mert ez a mai hardcore kicsit behatárolt és túl is van játszva.

Perez Rose: Idén elkészült a Fish! zenekarral az új lemezetek pár klippel együtt. Így az év végére mik a visszajelzések felétek ezzel kapcsolatban?

Hal: Én azt gondolom, hogy nagyon jót tett az, hogy végre tudtam magyar szövegeket írni. Kétségtelenül a legsikeresebb évünket zártuk és bár a zenekar tíz éve létezik, a saját hibáinkból igazából csak három éve tudtunk elkezdeni komolyabban működni. Bizonyos helyeken megtriplázódott a közönségünk száma.

Perez Rose: Jelentheti ez akkor azt, hogy a Fish! innentől magyar nyelven működik? Hiszen talán könnyebben eljutott a hallgatókhoz az a vélemény, az a világkép, amit ti képviseltek.

Hal: Igen, könnyen jelentheti. Nagyon sokáig mi egy voltunk a sok közül, akik magyar zenekar, nagyjából azért korszerű popos rock, vagy akár metál zenét játszanak, viszont angolul énekeltünk és ezzel be is skatulyáztuk magunkat egy olyan gömbbe, ahonnan nem sokan tudnak kitörni. Nem azért kezdtünk el magyarul játszani, hogy minket játsszon minden TV és rádió, legyünk egy másik Tankcsapda, hanem inkább egy plusz töltetet szerettünk volna adni a számoknak. Furcsa azt nézni, hogy leírok két mondatban egy iszonyat nagy baromságot, másnak pedig az mennyi mindent jelent. Ha ez jól megy továbbra is, akkor magyar nyelven fogunk dolgozni.

Perez Rose: Beszéljünk egy kicsit a legutóbb elkészült klipetekről, ami talán nem is klip, hanem road movie, aminek az elkészítése érdekesen zajlott. Pár szót mesélj erről kérlek!

Hal: Ez a most nyári fesztiváljárás alatt készült három helyszínen, a Zöld Pardonban, a Volt Fesztiválon és Miskolcon a Gyár Fesztiválon. Egy ember forgatott velünk, Temesi Ádám. A klip érdekessége, hogy nem videokamerával készült, hanem fényképezőgéppel. Minimális utómunkával olyan képi világot tudsz elérni, amit még nagyon nem is láthattál előtte. Szerencsére mindenhonnan az a reakció, hogy nagyon jó lett ez a klip.

Perez Rose: Mik a terveitek a 2010-es évre?

Hal: Lassan kifut ez a Csinálj egy lemezt! Véget ért a fesztiválszezon, ez pedig az év elején jelent meg, nagyon sikeres volt, folyamatosan koncertezünk. Ahhoz, hogy ezt a pozitívumot meg tudjuk őrizni, mindenképpen új számokat kell írnunk. Egy három-négy számos kislemezt kéne kihoznunk, ahhoz pedig egy klipet. Nagylemezben egyáltalán nem gondolkozunk, mert azt látjuk, hogy lemezt kiadni gyakorlatilag nincs értelme. Hogy ebből mi valósul majd meg, azt nem tudom. Ezen kívül lehet, hogy lesz egy érdekes hozadéka a jövő évnek, ami azt jelenti, hogy a Blind Myself zenekarral csinálnánk egy közös turnét. Hogy ebből mi jön ki, azt még mindenesetre vicces lenne.

 

Köszönjük a lehetőséget az Up! Hungary-nek!

 

A beszámoló hamarosan képekkel egészül ki!