Egy szép őszi szombat: az időjárás megfelelő, az este pedig egy igazi Rock’n’Roll bulit ígér nagyszerű zenészekkel és jobbnál jobb nótákkal.
Helyszín az átalakított E-Klub, ismertebb nevén Diesel. Kedvesemmel, aki szintén nagy W.A.S.P. rajongó, a kapunyitás után egy órával (nyolc óra körül) érkeztünk és örömmel konstatáltuk milyen sokan kíváncsiak a “Nagy Öregre”. Nem túlzok, ha azt mondom teltház volt, beletelt egy kis időbe az ismerősök megtalálása.
 
Blackie és csapata pár perccel 9 óra után csapott a húrokba. A kezdés hatásos volt: a Mephisto Waltz andalító akkordjai után a klasszikus On Your Knees/The Real Me kettősre zúzhattunk. Ezt az új album két tétele követte: Crazy, Babylon’s Burning. Aztán visszatértünk a régi, jól ismert dalokhoz, amit a közönség nagy része együtt énekelt a csapattal: L.O.V.E. Machine és egy trió, a dalok rövidített változatával: Hellion/I Don’t Need No Doctor/Scream Until You Like It. Ez a nóta az én személyes kedvencem, ezért kicsit sajnáltam, hogy nem hallhattam egészében. Persze kárpótolt érte a Wild Child, Arena Of Pleasure, Chainsaw Charlie, The Idol, The Headless Children, Take Me Up és az I Wanna Be Somebody. Ezek után már csak a ráadás maradt: Heaven’s Hung In Black, Blind In Texas.
 
Számomra hihetetlen, hogy Blackie – akit mindenki kemény, néha nőgyalázó macsónak ismer – milyen átéléssel tud egy-egy lassú dalt elénekelni. Egy unplugged estet is szívesen meghallgatnék tőle.
De néhány szó még a buliról.
Értékeltem a setlist összeállítását. A sok zúzás között volt némi líra és, ami még jobban tetszett, az egymást követő dalok szinte mindegyike egy-egy azonos lemezről volt. A srácok is kitettek magukért: pózoltak, mosolyogtak, lelkesítették a közönséget. Bár a W.A.S.P. mostani felállását, főleg a gitáros Doug Blairt sokan kritizálják, véleményem szerint semmi gond nincs velük, sőt! A sokat próbált veterán Mike Duda és a dobos Mike Dupke kiváló ritmusszekciót alkotnak. Még Blackie sem hisztizett a villogó vakuk miatt, sőt néha direkt a kamerának játszott.
 
Emellett megvalósítottak egy nagyon jó ötletet, a buli alatt kivetítőn nézhettük a dalok klipjeit. Néha maga a Mester is ezt tette, hiszen egy kis mozizás mindig jól jön.
Bár a nóták között voltak egy-kér perces szünetek, a buli mégis rövidebb volt, mint 90 perc. Ennek ellenére ütős kis este volt. Igaz, a sok énekléstől berekedtem, a headbangeléstől pedig majdnem raszta hajam lett, minden momentumot szerettem. És nagyon remélem Blackie valóban eleget tesz ígéretének: “See you next time“.