Megvolt az idei Sonata Arctica adagom is, már teljesen kész voltam a várakozás miatt mert augusztus óta vártam őket nagyon nehezen akart eljönni az bizonyos novemberi, keddi nap, a 17.e.
Eljött szépen a hat óra, Vikivel a buszmegállóban találkoztam, mivel szomszéd és együtt mentünk a koncert helyszínére nem lennék Jägermaister Maiden Fan, hogyha nem vittem volna egy kis Jägert magammal. A PeCsa bejáratához érve a tömegben már délután öt óta a sorban állt Frosen Star és Ruby nevű röfferináink akiknek adtam a Jägerből. Eljött szépen a 19:00 és szépen pontosan kaput is nyitottak és a motozás és az egyéb veszélyesnek titulált díszek Pl. nekem a nadrágomon lógó bicikliláncot levetették majd beljebb lépve kezembe nyomtak egy szórólapot amin érdekes események vannak felírva de erről majd később.
Elbaktattam a sörös pulthoz, ahol egy az Orzy kertből ismerős lány adta ki nekem azaz isteni nedűt amit egyszerűen sörnek hívnak. A PeCsához órát lehet igazítani, mert pontosan 19:30 kor kezdett a szintén Finn Winterborn de ha csak ők lettek volna már szinte az is elég lett volna, mert ők is nagyon jól játszanak és hatalmas tombolás volt.
Egy kis szünet gyorsan kiszaladtam a következő sörömért aztán vissza a negyedik sorba, mert a helyemet nem adom és onnan még viszonylag jól lehetett fotózni. Beszélgetek egyszer csak nagy sötétség annyira, hogy semmit nem lehetett látni. Na ez volt az igazi “Szabad a csók” Feelig.
De nem volt nagy csókolózás, hanem egy kellemes intró és belekezdett a Delain. A Delain-ről annit érdemes tudni hogy egy holland szimfonikus metál együttes, amelyet a Within Temptation volt billentyűse, Martijn Westerholt alapított 2002-ben. És nem gyengén játszanak összetett zenekar ami a zenében is visszaköszönt mert ha mindenki egy szál alsógatyában állt volna a csajok meg bikiniben akkor is melegünk lett volna akkora koncertet adtak nekünk. Kicsit úgy éreztem magam, mint az áprilisi Hammer Fall koncerten, ahol a Blood Bound és a Sabaton volt az előzenekar de a Hammer Fallra már mindenki kész volt.
Már ki sem mentem sörért, mert tuti hogy visszafele a nézőtér közepéig nem jutok el a sörrel 🙂 Ismét sötétség zene nem volt a közönség sem tétovázott sokáig, Sonata, Sonata, Sonata üvöltötték teli torokból.

És bejött Henrik Klingenberg a zenekar billentyűse ki átszaladt a színpadon, mert a túloldalon volt felállítva a szintetizátora.
Majd Elias Viljanen szóló és Marko Paasikoski basszusgitáros is bejött valamit Tony Kakko aki hangot adott a koncertnek. A dobos Tommy Portimo nem is tudom mikor jött be mert akkora dobfelszerelés mögött el is lehet bújni. Kissé betegesen jelent meg Tony mert a nyaka be volt kötve de becsületesen végigadta a koncertet.
Aztán belekezdtek a Everything Fades To Gray inrtó számba amit asszem a Flag In The Ground követett. Szegény Tony-nak nagyon beteg lehetett a torka, mert a Fullmoon előtt kimet és pár másodperc múlva egy nagy pohár teával a kezében jelent meg és Henrik a billentyűs elkezdte játszani a Follmoont amit a közönség kezdett el énekelni és a dobszólóig. Tony meg sem szólalt csak kortyolt egy nagyot a teájából. Amint Tommy elütötte az első hangot a dobon Tony már át is vette a hangot a közönségtől. A 8th Commandment az eggyik kedvencemre már teljesen kész voltam.
A mielőtt Juliet jött volna Tony kiment és a Delain énekese Charlotte Wessels jelent meg szép fehér ruhában és kezdte el énekelni a Juliet című számot.
Sajnos a pontos számlistát nem tudom mert nem jegyzeteltem csak haladtam az árral előre és nem is voltam már józan mert volt bennem Jäger és sör is rendesen.
De az utolsó előttiként bejött Vodka song nagyon meglepett de ki az a power metál szerető ember aki nem ismerné Korpliklaani-tól a vodkát. Aztán eljött a búcsú ideje nagyon hamar elment ez a másfél órás koncert, Tony egy A4-es papírra rajzolt szívet rakott a mellkasára majd jelképesen átölelte a közönséget és egy nagy puszit adott nekünk.