Gróf Balázs az ország egyik legismertebb grafikusa, a Rockvilág olvasói Rockfater és Bőr Gyula kalandjain keresztül biztosan találkoztak már munkáival az elmúlt években. Olyan ismert zenekaroknak készített már klipeket, mint a Persona Non Grata, a Magashegyi Underground, a Heaven Street Seven, a Blind Myself, a Junkies, az Obituary és a Red Fang, májusban pedig a Powerflo is felkerült erre a listára.
Humel a The Grind című Powerflo videó megjelenésével kapcsolatban ült le Balázzsal beszélgetni.
A The Gring már a negyedik animációs kliped, amelyet amerikai zenekarnak készítettél, elégedett vagy a megjelenés körüli promócióval?
Ebbe egyáltalán nincsen beleszólásom, hogy őszinte legyek annak sincsen sok értelme, hogy folyamatosan azt nézzem, milyen visszajelzések és kommentek jönnek a YouTube-on, eddig többségében nagyon pozitív a klip fogadtatása. Ez már a negyedik munkám amerikai zenekarnak, a reakciók mind a négy esetében nagyon hasonlók voltak. Ha számszerűsítenem kellene, akkor azt mondanám, hogy minden száz like-ra jön három dislike… Számomra annak van jelentősége, hogy van egy ilyen legendás zenészekből létrejött zenekar, mint a Powerflo, és ők elég jónak találták a munkáimat ahhoz, hogy rendeljenek tőlem egy klipet.
Hogyan kerültél kapcsolatba a Powerflo-val?
2008-ban csináltam a Blind Myself Lost In Time című számához klipet, ez volt az első olyan videóm, amelynek Magyarországon kívül is lett közönsége. Akkoriban még volt valamennyi jelentősége az amerikai MTV-nek, a Blind Myself elküldte nekik a klipet, amelyet aztán a Headbangers Ball-ban be is mutattak. A 2008-as videoklipek év végi listáján sikerült egy nagyon előkelő helyet elérnünk vele. Ha jól emlékszem a százas listán a 15.-ik helyen végzett. Ekkor éreztem azt először, hogy ennek lehet majd valamilyen formában külföldi folytatása. Tóth Gergő egyébként több olyan külföldi zenésznek is megmutatta a klipet, akikkel kapcsolatban volt. Az egyikük az a Billy Graziadei, aki a most a Powerflo gitárosa, nagyon tetszett neki a videó. 2010 környékén vettük fel a kapcsolatot a Facebook-on keresztül. Már akkor kijelentette, hogy egyszer neki mindenképp kell egy ilyen klip, abból az egyszerből aztán 2017 lett, amikor elkezdtük végre dolgozni a The Grind-on.
Kitől származik a klipben látható történet? Egy már kidolgozott ötlettel kerestek meg?
A történet alapja a zenekartól jött. Küldtek nekem egy hangüzenetet, amelyben ötleteltek, ennek az üzenetnek a végén foglalták nekem össze a történet vázát: van három tinédzser, akiket nem engednek el egy Powerflo koncertre a szüleik, ezért megszöknek otthonról, és különböző kalandos utakon keresztül végül is sikerül eljutniuk a buliba. Azt már én javasoltam nekik, hogy ezt a történetet csavarjuk meg. Ne ismeretlen szülők legyenek a klipben, hanem mindenki által ismert figurák. Ezt fejlesztettem aztán tovább, és jutottam el oda, hogy legyenek a szülők nyolcvanas évekbeli klasszikus horrorhősök: Jason, Bőrpofa és Freddy. Ugyan kitombolták magukat a nyolcvanas években, és mostanra megállapodtak, konszolidált családapák lettek, mégis ott lappang bennük valahol a régi énjük, amely a megfelelő ingerre ismét előtörhet. Ezt látjuk végül is a klipben.
A humor minden videódban ott van, megkockáztatom ez lett az egyik ismertetőjegyed, mennyire értékeli a közönség ebben a műfajban a humort? Csúnyán fogalmazva mennyire kifizetődő viccesnek lenni?
Igazából a rajzok jellegéből fakadóan lesz humoros egy klipem, nem azért akarunk viccesek lenni, hogy ezzel plusz egymilliós nézettséget érjünk el. Amikor az Obituary-val elkezdtünk dolgozni az első klipen, én egyáltalán nem egy ilyen vicces, autósüldözéses történetet képzeltem el, hanem egy sötét, véres, komor hangulatút. Az ehhez készült kb. 11 másodperces anyag egyébként látható a YouTube-on. Ezt megmutattam a zenekarnak, ők erre csak annyit mondtak, hogy semmiképp sem ebbe az irányba megyünk, ők pont hogy valami nagyon humorosat szeretnének. Ők jöttek elő a Scooby Doo ötlettel: hogy kellene a rajzfilmben látható kisteherautó, ők azzal furikáznak majd, és eközben történnek majd velük különböző vicces dolgok. Szeretik is hangsúlyozni egyébként az interjúkban, hogy ők egyáltalán nem veszik magukat komolyan, egyszerű, laza fiúk Floridából, akik szeretnek grillezni, sörözni meg betépni. Még azt is kiemelték, hogy egy olyan videó legyen, amit tíz év alatti gyerekek is megnézhetnek, mivel a zenkari tagokra, ha jól emlékszem, összesen kilenc gyermek jut.
A Ten Thousand Ways To Die-hoz is az Obituary hozta az alapötletet?
Igen, ők, viszont a munka nagyon hasonlóan alakult, mint a Powerflo esetében. Mindkét Obituary klipben láthatóak tőlem származó ötletek, viszont ők ragaszkodtak legjobban a saját maguk által megálmodott történethez. Nagyon erősen hittek a saját koncepciójukban. A YouTube-os nézettségi adatok alapján tökéletesen igazuk volt. Olyan kisebb ötletek származnak tőlem, mint például a Violence klip végén a Godzilla, ami elhajítja őket. Szerintem unalmas lett volna, ha csak a földön közlekedtek volna a kocsival, kellett egy csavar a befejezéshez. A Ten Thousand Ways To Die esetében látom azt, hogy valószínűleg a zenekar által összedobált poénok miatt nő ma is a lejátszások száma, a megjelenés után másfél évvel is olyan háromezerszer nézik meg naponta. Ebben a műfajban ez példátlannak számít, de még az Obituary klipjein belül is kiemelkedő eredmény.
A Red Fang is saját történettel keresett meg?
Velük a Relapse Records-on keresztül kerültem kapcsolatba, amely egyben az Obituary kiadója is. A Relapse látta, hogy ezek a klipek nagyon jól mennek, feltették a kérdést, hogy csinálnék-e a Red Fang-nek is egyet, mégpedig úgy, hogy nekem kellene kitalálnom hozzá mindent. Hogy lehetett volna erre nemet mondani? Nagyon örültem a felkérésnek! A történethez az inspiráció onnan jött, hogy a felkérés után nem sokkal kijött egy olyan interjú a zenekarral, amiben a kedvenc lemezeikről kérdezték őket. Minden tag hatalmas műértő zenebuzi, amit nagyon jól meg lehetne jeleníteni egy klipben. Legyenek ők a DJ-k egy klubban, ahol minden tag a saját kedvenc zenéjét játssza le. Az meg ugye alapélménye minden DJ-nek, hogy biztosan lesz valaki a közönségből, aki odamegy majd reklamálni az éppen feltett zene miatt. Akár fenyegetőznek is, hogy az ő kedvencüket rakja fel a DJ. Azt az agresszív, bunkó figurát, amit eredetileg kitaláltam a zenekar kérésére alakítottam át egy jetivé. És hogy legyen benne még egy csavar, egy UFO-hívő jetivé! Mert ugye maga a jeti is egy olyan figura, amelyet csak látni vélnek. Jön egy jeti, aki hinni akar!
Hol szoktál klipeket nézni? Milyen videók fognak meg téged? Egyáltalán milyen szerepe van ma szerinted a klipeknek?
Elsősorban YouTube-on. Szerintem annak ellenére is fontos szerepük van, hogy az MTV már gyakorlatilag nem létezik. Ott van a This Is America című számhoz készített fejbelövős klip Donald Glover-től, három nap alatt 150 millió lejátszást ért el. Sikerült a zenét egy olyan vizuális tartalommal megtölteni, amelyet az emberek egyszerűen nem tudnak figyelmen kívül hagyni. Muszáj megosztaniuk és megmutatni mindenkinek, annyira durva dolgok történnek benne. Ez egy kiváló példa arra, hogy még ma is lehet olyan klipet csinálni, ami gyorsabban terjed a futótűznél is!
Ha egy kezdő zenekar tanácsot kérne tőled azzal kapcsolatban, hogy ma hogyan lehet igazán egyedi klipet csinálni, mit mondanál nekik?
Nem hiszem, hogy bármilyen hasznos tanáccsal tudnék szolgálni. Én ennyit tudok: karikatúraszerű figurákból vicces klipeket készíteni. Nagyon sokat számít egy átgondolt image, a színpadi megjelenés, esetleg kellékek vagy jelmezek használata… Egy ilyen zenekarral egyébként nekem is sokkal könnyebb dolgozni. Készítek most egy klipet a TheOther nevű német horror-punk zenekarnak. Ők Misfits tribute zenekarként indultak, nagyon hamar megtanulták, hogyan lehet magukat jól kifesteni. Velük nekem is nagyon egyszerű dolgozni, mivel az öttagú zenekarban van öt különböző személyiség.
Vállalsz karikatúrákat is, hogyan tudod a humort teljesen ismeretlenek esetében is jól alkalmazni?
Megkérem a megrendelőt, hogy írjon le nekem mindent, amit a rajzon látni szeretne. Ha a megrendelő ezt nem tudja jól megfogalmazni, akkor én sem szoktam erőltetni, hogy humoros legyen a kép. Egy komoly emberről a rajz is komoly lesz, nincs ezzel semmi probléma.
Mennyire hálás dolog ma szarkazmust vinni egy közéleti témákkal foglalkozó rajzba? Az emberek többsége ma nagyrészt azzal van elfoglalva, hogy a másik politikai oldalt kritizálja, nagyon kevesen értik ma a viccet.
Ezzel teljesen egyetértek, ez az oka annak, hogy tavaly május óta már nem rajzolok ebben a témában. Kimondottan felüdítő érzés, hogy a videoklipekben nem kell politikával foglalkoznom. A zenekarok azt szeretnék, hogy húsz év múlva is meg lehessen nézni a klipjüket, ezért eddig mindegyikük elzárkózott mindenfajta politikai töltetű humortól. Sokkal jobb ez így.
Már említetted, hogy készítesz egy klipet a TheOther-nek, ezen kívül min dolgozol? Milyen munkákat láthatunk tőled a következő 12 hónapban?
Sikerült kialakítanom egy nagyon hatékony munkamódszert. Vannak a nagyon időigényes klipek, amelyek 3-4 hónap alatt készülnek el, lásd Obituary, Red Fang és Powerflo, illetve vannak olyan klipjeim, amelyeket sikerül gyorsabban, 4-6 hét alatt befejeznem. A történet sokkal kötetlenebb, hagyományos klipekről van szó, amelyekben olyan vizuális elemeket sorakoztatok fel, amelyek akár ismétlődhetnek is. A TheOther-nek egy ilyen jellegű munkán dolgozom, pár héten belül el is fog készülni. Hogy azután mi lesz, még nem tudom, ettől is nagyon izgalmas ez a történet. Eddig mindig jött valami!
